lemon curd

akármilyen furcsán hagzik, bizonyos értelemben eléggé konzervatív beállítottságú vagyok. általában nem vagyok erre büszek és igyekszem úgy tenni, mintha valami nagy reformátor lennék, de elöbb-utóbb mindig be kell látnom saját magam elött, hogy na már megint milyenn maradi vagyok. vegyük példának a citromot. mindig is tudtam, hogy fantasztikus egy gyümölcs. annyi c-vitamin van benne, hogy nocsak. az ugye már kérdés, hogy eddig csak teába, limonádénak vagy magában kipréselve ittam. esetleg salátára nyomva. a héját pedig süteménybe reszelve. 

amikor pár évvel egy jó barátnömtöl saját készítésü lemon curd-öt kaptam ajándékba, csak annyit tudtam róla, hogy az angolok eszik. citromból és tojásból készitik. ez elég információ volt nekem ahhoz, hogy hetekig a hütöben örizgessem, aztán pedig kóstolatlanul kidobjam. utólagosan bevallhatom:  nem mertem megkóstolni, nincs mit ezen szépíteni.  ma este nálam volt a macska-találkozó, amelyröl már írtam: tíz év óta van egy négyes barátikörünk,havonta találkozunk valamelyikünknél. a vendéglátó föz és látja el mindenféle földi jóval a csapatot. illik idöröl-idöre valami izgalmassal kirukkolni. így lett nálam  ma este a desszert egy fantasztikusan finom és ugyanolyan egyszerü valami: lemon- curd-keksztorta. miután az összes szakácskönyvemet és a fél világhálót végignéztem itt kötöttem ki: essen&trinken. azzal a különbséggel, hogy nekem 4 sürgösen felhasználandó citrom várakozott mielöbbi feldolgozásra, így alakultak az arányok:

4 citrom leve és reszelt héja

20 dkg porcukor

14 dkg vaj

3 tojás

a citrom levét összekeverve a héjával, a porcukorral  és a vajjal vízgöz felett egy kézi habverövel addig kevertem, amíg a vaj felolvadt. ekkor hozzáadtam egyenként a tojásokat és addig kevergettem, amíg krémes állagú lett (5-10 perc). forróvízzel kiöblített üvegekbe töltöttem, amelyeket lezártam és miután kihültek a hütöbe tettem. ahol állítólag hetekig eláll. hacsak ellenállunk és nem nyalakodunk állandóan. mert tényleg nagyon finom.  

a lemon curdböl készült torta olyan pimaszul egyszerü, hogy alig merem leírni:

12,5 dkg teljeskiörlésü kekszet konyhai robotgéppel ledaráltam, egy csipet sóval és 7 dkg olvasztott vajjal összekevertem. egy sütöpapírral kibélelt kapcsos 20 cm-es tortaformába nyomlkodtam, a fenti lemon curd kb. felét rásimítottam és 10 percig 170 °C-on sütöttem (az ihletet chili&vanília key lime pie-je adta). lehülés után még kitettem a mínusz 2 °C-ra teljesen lehülni. nem emlékszem, hogy valaha is nagyobb sikere lett volna egy macska-találkozós desszertnek….

 

in gewisser hinsicht bin ich manchmal doch recht konservativ.  nehmen wir mal als beispiel die zitrone. ich weiss, dass sie wahnsinnig gesund ist, bis unter die schale voll mit vitamin c. trotzdem mussten viele jahre vergehen, bis ich mich an etwas völlig neues gewagt habe. ich kann nur jedem raten: probiert es aus! es schmeckt und ist dazu noch total einfach: lemon curd.  ich habe dafür alle meiner kochbücher und das halbe www durchsucht. schließlich bin ich hier gelandet. mit dem unterschied, dass ich 4 zitronen zur verfügung hatte.

4 zitronen (saft und abgeriebene schale)

200 g puderzucker

140 g butter

3 eier

1. saft und schale der zitronen mit zucker und butter im Wasserbad so lange rühren, bis die butter geschmolzen ist.

2. eier einzeln dann zur butter-zitronenmasse hinzugeben.

3. im wasserbad so lange rühren bis die masse cremig geworden ist (5-10 minuten).

4. anschließend in  gläser mit schraubdeckel abfüllen und im kühlschrank aufbewahren.

die torte daraus ist super einfach: man nehme 125 g vollkorn-butterkekse, die man im mixer zerbröselt. diese verrühre man mit einer prise salz und 70 g geschmolzener butter. die masse fülle man in eine 20 cm-tortenform. die  hälfte des obigen lemon curd´s verteile man darauf. dies dann bei °C 170 zehn minuten backen. danach gut abkühlen lassen (ggf. in den kühlschrank od. auf den balkon bei °C – 2 stellen). lecker…. 

német sült krumpli – bratkartoffeln

a németek nem kifejezetten gasztronómiájukról híresek. a történelem folyamán ugyan számtalan lehetöségük lett volna innen-onnan ezen a téren befolyásolni hagyni magukat, de úgy látszik ez nem érdekelte öket különösebben. a közel múltig az volt  a lényege a német konyhának, hogy mindegy mi, de kiadós legyen. ha egy darab hús, valami krumpli és az elmaradhatatlan szósz a tányéron volt, akkor a német nem kelt fel éhesen az asztaltól. hazudnék, ha azt állítanám, hogy én ezt a fajta ételt nem szeretem. ennek is a klasszikus fajtáját: a német sült krumplit. nem nagy kunszt, mégsem készítettem sokáig itthon. inkább vártam, hogy valahol étteremben ehessek. a jó “bratkartoffeln” titka ugyanis a kovácsolt vas serpenyö. ezt sokáig nem tudtam és csodálkoztam, hogy a teflon serpenyöben nem sikerül.  a vas serpenyö nélkül csak valami zsíros-olajos odaégett valami lesz belöle.   

elkészítése egyszerü: félcentis karikákra vágott krumplit ghín (butterschmalz) sütünk, amíg megbarnul kicsit odakap. közben sózzuk borsozzuk, adunk hozzá szalonna-/ sonkakockákat, majoránnát, hagymát és fokhagymát. bárminemü sült hússal és szósszal tálaljuk.

ich liiiiiieeeeebe bratkartoffeln! und habe jahrelang vergeblich versucht, gute bratkartoffeln zu machen. das ergebnis war immer ein haufen von fettigen kartoffelscheiben. denn: ohne eine vernünftige schmiedeeiserne pfanne braucht man gar nicht anzufangen… mit einer guten pfanne sind die bratkartoffelln jedoch ein kinderspiel: kartoffelscheiben in butterschmalz unter zugabe von salz, pfeffer, majoran, zwiebeln, knoblauch und schinkenwürfel/ speck leicht braun anbraten…. etwas fleisch und soße dazu… lecker…

könyves kérdés

az elmúlt héten csendben voltam, aminek oka az volt, hogy vasárnap este sikerült jól elvágni a bal mutató ujjamat. van ugyanis három hete egy nagyon jó kis éles késem, amellyel eddig pontosan háromszor sikerült vele belenyesni a bal kezem valamelyik ujjába. a mutató csak annyiból rosszabb, mint az elözöek, hogy ugye nehezebb nélküle gépelni. kaptam közben egy könyves kérdést és mivel nagyon szeretek olvasni, söt alapelvem, hogy “aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet”, szívesen válaszolok is a feltett könyves kérdésekre. 

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?

nem emlékszem. amióta ismerem a betüket, annyira szeretek olvasni és mégis még  annyi sok jó könyv van, amit el szeretnék olvasni, hogy nem foglalkozom azokkal a könyvekkel, amelyek rosszak. (most utólag jutott eszembe, a gimnáziumi kötelezö görög és római irodalomtól kirázott a frász. remélem, húgom ezt megbocsátja nekem)

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?

micimackó. aztán huszonvalahány évvel késöbb márai az igazi címü könyve.

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?

biztosan, de nagyon régen lehetett és sikeresen elfelejtettem.

4. Mit használsz könyvjelzőnek?

valami cetlit, pedig szeretem a szép könyvjelzöket. csak valahogy soha nincsenek kéznél. meg félnék is, hogy elveszítem öket.

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt … hm?

buszon, buszmegállóban, munkába jövet-menet, alvás elött szeretnék, de mindig elalszom, hétvégenként reggelente ágyban.

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?

micimackó. legalábbis szeretném, ha az lett volna. az igazság az, hogy nem emlékszem.

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)

alapvetöen jobban szeretem a kemény fedeleseket. de praktikus okokból (mivel mindig cipelek magammal könyvet ill. mivel már tényleg sok van és néha eszembe jut, hogy ha valamikor újra költöznénk…) kezdek áttérni a puha kötésüre.

8. Mit olvasol most?
egy fényképezésröl szóló könyvet.

9. És hányadik oldalon jársz?

125.

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?

egy idöben az volt a mániám, hogy ex-libris-nyomdával láttam el a könyveimet. amit jól meg is bántam, mert nehezebb volt eladni öket évekkel késöbb.

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?

a papír minösége és az illata befolyásol.(igenis vannak büdös könyvek, azokat nem szeretem).

12. És az oldalszám?

mivel a legtöbb könyvet cipelem magammal valahova, nem szeretem a vaskosakat. és mivel este ágyban olvasáskor max. 5 perc után mindig elalszom, nem is szeretném kockáztatni, hogy egy vaskos könyv a fejemre essen.

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége

soha.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?

volt. pl. micimackó. kundera: a lét elviselhetetlen könnyüsége. márai: a gyertyák csonkig égnek. és sok más is. de kettönél többször csak a micimackó, a kisherceg és a sehány éves kislány.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

vigyázok a könyveimre, igy az egyetlen baleset, amire emlékszem, esterházy péter Harmonia cælestis címü müvét érintette, amelyre sikerült egy  reggeli ágyban olvasás  alkalmával egy csésze kávét ráborítanom. azóta sem értem a végére. kár volt a kávéért. 

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?

nagyrészüktöl sosem tudnék megválni. néhány éve kisebb részüket eladom (internetnek hála) , esetleg elajándékozom.

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?

budiban soha nem olvasok. sosem értettem, hogy lehet ott egyáltalán olvasni.

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?

nem.

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót?

általában rákattanok egy témára vagy egy szerzöre. az amazon-on vezetek egy listát, hogy ne  felejtsem el, mit szeretnék még majd olvasni. aztán néha kitörlöm a lista felét, ha idöközben másra terelödött a figyelmem.

+1.: még valami hendikep?

szeretnék sok-sok verset olvasni, de valahogy soem találom meg rá a megfelelö alkalmat.

nutella-keksz/ nutella-kekse

a vasárnapi reggelinél megállapítottam, hogy a nutellának megint lejárt a szavatossága. mindig ez van: évente egyszer veszek egy üveggel, aztán ránk romlik, mielött megesszük.  gyorsan kellett vele valamit kezdeni. így lettek belöle nutellás kekszek.

12 dkg puha vaj

1 ek cukor

3 tojás

2 ek holland kakaó

12 dkg nutella

18 dkg liszt

1,5 kk sütöpor

a fentieket össekevertem, majd két kanál segítségével igyekeztem egyforma halmokat egy sütöpapírral kibélelt tepsibe egyenlö távolságra egymástól tenni. se a halmok,sem a távolság nem igazán sikerült, mert elég lágy volt a tészta. 180°C-ra elömelegített sütöben 15 percet sütöttem. az elsö tepsire nem figyeltem oda, és jól meg is égtek a kekszek, úgyhogy tanácsolom, hogy legyetek mindig a sütö közelében… ettöl függetlenül nagyon finom volt. a héten remekül kiegészítette a reggeli kávémat.

am sonntag beim frühstück musste ich wieder feststellen, dass die nutella das kindesthaltbarkeitsdatum bereits überschritten hat. es ist immer das gleiche: einmal im jahr kaufe ich ein glas und monate später muss ich feststellen, dass es wieder soweit ist… also wurden schnell paar nutella-kekse daraus:

120 g weiche butter

1 el zucker

3 eier

2 el holland kakaopulver

120 g nutella

180 g mehl

1,5 tl backpulver

in der angegebenen reighenfolge habe ich alles mit dem schneebesen zu einem glatten teig gerührt. mit zwei löffel verscuhte ich dann verzweifelt hübsche gleichmäßige häufchen auf ein mit backpapier ausgelegtes backblech verteilen, was mit nicht sooooo gut gelungen ist. die kekse habe ich dann bei 180 °C  ca. 15 minuten gebacken. es lohnt sich, die kekse unter ständiger beobachtung zu halten, da sie sehr schnell sehr braun um nicht zu sagen, schwarz  werden. sie sind ein idealer begleiter zum morgenkaffee.

sütöben sült babgulyás – bohnengulasch im ofen gebacken

meg lehetett volna fözni egy nagy fazékban is, de nekem csak egy tényleg nagyon nagy van (meg egy nagyon kicsi) és nem akartam 1 hétre valót fözni két embernek. másrészt pedig izgatott, hogy milyen lehet a sütöben elkészíteni a levest (ugye a franciák kedvelik az ilyesmiket).

néhány hete ugyanis boldog tulajdonosa vagyok a képen látható öntöttvas edénynek. a francia gyártmányú staub edények állítólag egy életen át simán kibírnak mindenféle konyhai tortúrát. áruk ennek megfelelöen borsos, de ezzel kárpótol minket az a sok-sok finomság, amellyel elláthatjuk egy életen keresztül szeretteinket. sokoldalúan használhatóak: tüzhelyen (bármilyenen), sütöben, kiválóan alkalmas alacsony hömérsékleten való fözéshez/ sütéshez, mert az öntött vas nagyon jól tartja a meleget, így egyszer felforrósítva kis hömérsékleten tovább fözve, nemcsak energiát spórolunk vele, hanem nagyon zamatos ízeket kapunk. a tetejének belsö felén ilyen kis szögecsek vannak, ahonnan a felszálló göz lecsöpög, így saját levében párolódik a zöldség, hús, miegyéb. a konkurrens a szintén francia le creuset hasonló áron kínálja hasonlóan jó minöségü termékeit. az, hogy ki melyik mellett dönt, egyéni és életreszóló döntés. olyasmi mint a fényképezök tekintetében a canon-vagy-nikon-hitvita.  egyikkel sem járunk rosszul, mindkettö többet tud, mint amit valaha is  ki fogunk tudni használni. nekem csak azért lett staub, mert 40% le volt árazva – színváltás miatt. különben paul bocuse is esküszik rá, akkor nekem csak jó lesz.

én eddig csak kenyeret sütöttem benne, ideje volt valami mást is kipróbálni.   

volt egy szép üvegben két nagy csészényi száraz tarkabab, gondoltam jó lesz majd valamikor egy bableveshez. este beáztattam (elötte persze lefényképeztem), másnap leöntöttem róla a vizet, beletettem az öntöttvasedénybe 2 füstölt pulykacombbal, babérlevéllel, egy hagymával,  pár szem borssal, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje és betoltam 220 °C-ra a sütöbe. 20 perc múlva levettem a hömérsékletet és 2 órán át 150 °C-on hagytam föni. ezután bezöldségeltem (répa, zeller, karalábé, fehérkáposzta, póréhagyma), kiszedtem a húst és további szük órát föztem. ezalatt a húst kicsontoztam és visszatéve a levesbe tálaltam.

nagyon hálás étel: a maradék babból babpástétom, a húsból sonkás-sajtos-kiflik, valamint fözelékfeltét lett. 

zu beginn ein kleiner hinweis: man kann diese bohnensuppen genauso gut in einem großen suppentopf auf dem herd nachkochen. ich hatte besonder gründe, dies im backofen zu tun. zum einen besitze ich nur einen riesigen suppentopf – er ist für zwei personen definitiv zu groß. mein anderer suppentopf war für eine bohnensuppe mit geräuchereter putenkeule definitiv zu klein.  zum anderen bin ich seit wenigen wochen stolze besitzerin eines gusseisernen bräters von staub. das traditionshaus staub  ist hersteller dieser wunderschönen und leider sündhaft teueren gusseisen-töpfe und bräter, die angeblich ein leben lang und noch länger halten. genauso, wie die konkurrenz, die firma le creuset. für welchen hertseller man sich entscheidet, ist eine glaubensfrage. so ähnlich, wie bei den kameras, die nikon-canon-frage. egal für welches produkt dieser hersteller mann sich entscheidet, man bekommt viel qualität und eine fülle von möglichkeiten, die man nicht einmal annähernd ausschöpfen wird.

man kann in denen  so gut wie alles kochen und backen, sie speichern lange die wärme und dadurch sind sie nicht nur energiesparend im gebrauch, sondern liefern beste geschmackliche ergebnisse. im unteretn deckenbereich sind sogenannte ausgebildet. der nach oben steigende wasserdampf sammelt sich hier und tropft wieder nach unten. dadurch wird das gargut im eigenen saft geschmort und die aromen gehen nicht verloren. wenn paul bocuse damit zufrieden ist, werde ich es wohl auch sein, oder?

ich habe bis jetzt eh nur brot dadrin gebacken, es wurde zeit etwas typisch ungarische auszuprobieren. leicht beeinflusst von der französischen art zu kochen: eile mit weile.   

am vorabend habe ich die trockenen bunten bohnen (ca. 2 tassen) im wasser eingeweicht. (nicht ohne diese vorher fotografiert zu haben). am nächsten vormittag habe ich das wasser abgegossen und die bohnen in begleitung von einigen loorbeerblätter, einem zwiebel, einigen pfefferkörnern und zwei geräucherten putenkeulen, mit wasser zugedeckt  in den ofen geschoben. bei 220 °C ca. 20 minuten, danach bei 150 °C ca. 2 stunden garen gelassen. dann habe ich möhren, lauchzwiebel, sellerie und weiss kohl dazugegeben, das fleisch rausgenommen und ca. eine stunde weiter garen lassen. in der zwischenzeit habe ich das fleisch vom  knochen gelöst und vor dem servieren wieder in die suppe gegeben. mit frischgebackenem weissbrot serviert.

diese bohnensuppe ist ein klassiker der ungarischen küche. jeder hat sein eigenes rezept und es schmeckt einfach immer.  es lohnt sich, etwas mehr zu kochen, denn die reste lassen sich wunderbar verwerten: aus den restlichen bohnen wurde die bohnenpastete, aus dem  fleisch die schinken-käse-kipferl und die “auflage” zu den kichererbsen mit tomaten.

paradicsomos csicseriborsó füstölt hússal – kichererbsen mit tomaten und räucherfleisch

nagyon hálás dolog a füstölt fött pulykacomb. még a szombati babgulyásból maradt. érdemes belöle többet fözni, mert sokoldalúan felhasználható. ugyanilyen hálas a csicseriborsó- és persze a paradicsomkonzerv. utóbbiból ma olyat kaptam, amelyikben koktélparadicsomok voltak eltéve. a paradicsomkonzervet a csicsriborsó-konzervvel, egy kis fej hagymával, egy kis rozmaringgal, sóval, borsal, csilivel 10 percig föztem. a legvégén hozáadtam a füstölt húst.

 

die konserven kirchererbsen und tomaten habe ich mit einem zwiebel, etwas rosmarin, salz , pfeffer und chili 10 minuten lang köcheln lassen. zum schluss habe ich den rest-räucher-putenfleisch vom wochenende (bohnen-gulasch – rezept folgt). dazugegeben. fertig war das superschnelle abendessen.

mi van a táskámban?

renátától kaptam a kérdést, amelyre szívesen válaszolok. alapvetöen szeretem a tágas, sok zsebes táskákat, ki nem állhatom a retikülöket. ha már táska, legyen ugye akkora, hogy minden létfontosságú dolog elférjen benne. ezek lennének:

könyv, határidönapló, toll, papírzsebkendö (min. 2 csomag), rúzs (min. 2 db), ajakápoló, mentolos cukorka, rágógumi, fájdalomcsillapító, sebtapasz, o.b., kézkrém, bach-virág-cseppek (rescue), bevásárlószatyor, mobiltelefon, fényképezögép, pót-akkumulátor, pénztárca.

reggelente ehhez jön még 1-2 alma, 1 banán (vagy más gyümölcs), két szendvics,gyakran egy saláta müanyag dobozban.

opcionális: egy üveg víz (mert mindig attól félek, hogy olyan gyötrö szomjúság kap el vayg kiszárad a torkom és köhögési rohamot kapok, hogy nembírom ki hazáig mondjuk még sosem fordulkt elö, de biztos, ami biztos alapon) , összecsukható esernyö amit hetekig hordok magammal, aztán megunva, hogy sosem esik, kipakolok, hogy aztán pont akkor kezdjen rá…

láthatjátok, már csak a toronyóra lánccal hiányzik;-)

szeretem váltogatni éppen aktuális táskámat, amelyben csak az akaadályoz, hogy ugye ezt az egész mindenséget át kellene pakolásznom. mivel ilyenkor szokott világossá válni elöttem, hogy mennyi mindent cipelek magammal, ilyen alkalmakkor bizonyos dolgokat nem teszek át az új táskámba, mondván, az elmúlt hónapokban sem volt rá szükségem. mondanom sem kell, hogy prompt az fog hiányozni legközelebb. egyszer láttam valahol egy olyan táskabetétet, ameylet egyik nöi táskából a másikba csak úgy át lehetett rakni (feltéve, hogy nagyjából azonos méretüek persze), azóta is bánom, hogy miért nem vettem, mert ugye szerintem ezt nekem találták ki. 

hétvégén és szabadidös programokra általában egy hátizsákot hordok, abban benne van minden, ami csak kellhet útközben (lásd a fentieket).

ahogy láttam, már mindenkinél járt a kérdés, ha mégsem és valakinek kedve lenne megírni, kíváncsian várom…

galettes – bretonyi hajdnia palacsinta

olyan jó, hogy vannak azok a kis mindennapi örömök, amikre nem is számít az ember, csak úgy megtörténnek maguktól. így esett ma este, hogy pár nappal harmincvalahanyadik születésnapom elött palacsintasütés közben életemben elöször megfordítottam a levegöben feldobva kettö darab palacsintát. még sosem mertem megpróbálnni, mondván gondolván, úgysem tudom.  úgy örültem, mintha  a lottón nyertem volna. talán még jobban, mert az rajtam kívülálló esemény let volna, a palacsintafordítás meg belülröl jött.

a galette bretonyi specialitás, valamikor a szegény emberek étele volt, minden kislány még gyerekkorában megtanulta, hogyan kell sütni. tulajdonképpen úgy mint a palacsintát, csak hajdina lisztböl. magában is lehet enni, de meg is lehet tölteni mindenféle jóval: zöldségekkel, sajttal, húsokkal, tojással, tengeri herkenytüykkel, sonkával, gombával… kiválóan alkalmas tehát maradékok felhasználására. pl. joanne harris ötnegyed narancs  címü könyvében többször kerül említésre (harris különben a nagysikerü csokoládé könyv szerzöje is), így kaptam hozzá egyszer régebben kedvet kipróbálni. nekem annyira bejött, hogy be is szereztem egy külön kis palacsintás szkácskönyvet amely kb. kétéve érintetlenül állt a polcon. nagyon jó stílusban van a világ minden részéröl benne palacsintarecept, de valahogy elfeledkeztem róla.

ma este hóviharban hazatérve nem volt már kedvem bevásárolni, így abból föztem, ami volt itthon: két pici pulykamell, egy  fél piros és sárga paprika, pár szárított paradicsom. ezeket vágtam vékony csíkokra és sütöttem bele a hajdniapalacsintába.  kevertem még gyorsan egy joghurtból és 2 evökanál krémsajtból, s szószt is hozzá, amelyet borssal, cayenne-borssal, sóval és petrezselyemmel ízesítettem.

a 6 db palacsintához 8 dkg búzalisztböl, 8 dkg hajdnialisztböl, csipet sóból és 3,5  dl vízböl kevertem tésztát, amelyet 30 percet állni hagytam (ha csak hajdinalisztböl készítjük, két órát kellett volna állnia).

im roman fünf viertel einer orange (von joanne harris, autorin des buches chocolat) habe ich zum ersten mal über die galettes, die bretonischen fladen von buchweizen gelesen. in meiner begeisterung habe ich mir sogar ein buch über pfannkuchen aus aller welt gekauft. unglaublich, was man alles in die pfannkuchen füllen kann einfach alles und aus welchen unterschiedlichsten mehlsorten man sie backen kann. der geschmack von buchweizen finde ich ausserordentlich angenehm. daher habe ich heute abend, nachdem ich es im schneesturm nach hause geschafft habe, all das mit hinein gebacken, was ich finden konnte: die restlichen putenbrüste, je eine halbe rote und gelbe paprika, gtrocknete tomaten – fertig war das etwas andere abendessen. für die buchweizen fladen habe ich 80 g weizen- und 80 g buchweizenmehl mit 3,5 dl wasser und etwas salz verrührt, 30 minuten stehen lassen (nur für buchweizen hätte ich es für zwei stunden ruhen lassen müssen). in der zwischenzeit habe ich 2 dl joghurt mit 2 esslöffel frischkäse, salz, pfeffer, cayenne-pfefffer und petersilie verrührt. anschließend die galettes in butter ausgebacken.

mínusz 10 fokban az alster-en – auf der alster bei minus 10 °C

hamburgban gyakorlatilag december 18-tól mínusz-fokok uralkodnak és rendszeresen jó kis hó is esik, még mielött a régi elolvadna. ez már önmagában is nagy szám, mert ugye mérsékelt kontinentális övezetröl van szó, tenger közellel, úgyhogy a szánkók éveken keresztül rosdásodnak a pincében vagy a padláson, így minden gyerek életében nagy szám, ha elö lehet kotorni azokat.  az utóbbi két hétben rendszeresen lemegy éjjel mínusz 5 fok alá a hömérö higanyszála, pár napja pedig még mínusz 10 alá is süllyed. ennek köszönhetöen a hamburg közepén található 164 hektár területü alster-tó szépen befagyott. ami még ritkábban történik meg és föleg azért érdekes, mert olyankor (kb 10-15 évente) lehet rajta mászkálni, korcsolyázni, söt még kész wurstli is felépülhet rá. ennek az a feltétele, hogy minimum 20 cm-es legyen a  jég és 100 fúráspróba legyen negatív. ez legutóbb 1997-ben történt meg.

ugyan még nincs hivatalosan engedélyezve, de ma már 17 cm-es jég volt rajta és már tegnap is sokan mászkáltak rajta, ma meg már föleg (odalátok az irodám ablakából), így este hatkor felhívtam mr. nokedlit, hogy van-e kedve eljönni elém a munkahelyre, mert akkor együtt elmehetnék az alsteren keresztül haza.  meg is tettük és nagyon jó volt, pedig nagyon izgultunk néha, hogy mi van, ha beszakad alattunk a jég. jó egy km a tavon keresztül az utunk, aztán még másfél km a tó másik oldalától, de olyan jól esett a hosszú séta a hidegben, hogy nocsak. közben pedig nagyon szép kilátás nyílik hamburg kivilágított belvárosára.   

hazaérve ittunk egy jó nagy pohár forraltbort és pótoltuk az elvbeszett kalóriákat egy sült camemberrel és egy frissen megsütött ciabattával.

seit dem 18. dezember sind es ständig minus-grade draussen, dazu gibt es immer wieder ordentlich schnee – eine absolute seltenheit in hamburg. in den letzten tagen gab es naxhts auch noch temperaturen unter -10 °C, was dazu wesentlich beigetragen hat, dass die alster langsam, aber sicher zufriert. mit jedem tag steigt die wahrscheinlichkeit, dass sie auch “freigegeben” wird und somit offiziell bekannt gegeben wird, dass das alstervergnügen auf der alster stattfindet. hierzu ist erforderlich, dass das eis mindestens 20 cm dick ist (aktuell 17cm) und 100 erfolgreiche bohrungen vorgenommen wurden. dies war zuletzt 1997 der fall.   bereits gestern habe ich etliche mutige hamburger auf der alster aus dem bürofenster gesehen, heute war schon richtig was los. mr. nokedli und ich hatten heute abend spontan entschieden, “auf der alster” nach hause zu gehen. es sind insgesamt eine gute km entfernung bis zur anderen alsterseite auf dem eis, hinzu kommen noch etwa 1,5 km  bis zur wohnung. es war wunderschön und hat sehr viel spaß gemacht, auch wenn wir manchmal ganz schön angst hatten, einzubrechen.   

 

völlig durchgefroren haben wir zu hause zuerst einen  glühwein getrunken, danach gab es einen heissen ofenkäse mit frisch aufgebackenem ciabattabrot. nichts besonderes, aber superlecker, genau das richtige nach einem langen winterlichen spaziergang.

pulykamell édesköménnyel és babpástétommal – putenbrust mit fenchel und bohnenpastete

a mai napon megint tizenkét-óráztam, így este nyolc után hazaérve csak valami pillanatok alatt összedobható vacsorához volt kedvem és föleg energiám. ezen még az sem változtatott, hogy a napom alapvetöen jól telt. az elsö napomat töltöttem “új” irodámban. amióta dolgozom, sosem volt még “külön-bejáratú-csak-saját-irodám”, mától van. ráadásul ma délelött volt az éves értékelö megbeszélésem a fönökömnél, aki azzal kezdte, hogy nagyon meg van elégedve a munkámmal és elém tett egy szerzödésmódosítást – a jövö hónaptól hosszabb lesz a fizetési csíkom. jól estek az elismerö szavak, na, tehát mégsem gürizek teljesen hiába.

gasztroblog lévén vissza a konyhába: szeretem az ilyen kihívásokat, mert ilyenkor úgymond a semmiböl olyasmi születik a konyhában, ami különben sosem kerülne elkészítésre. ráadásul még sosem fordult elö, hogy nem sikerült volna valamit kihozni az itthon fellelhetö bármiböl.

ez a bármi ma este 4 kis pulykamell volt, egy édeskömény, néhány paradicsom és a hétvégi babgulyásból megmaradt  fött bab. a pulykamellet egy kevés vajon mindkét oldalról 2-2 percet sütöttem, a serpenyöben szórtam rá sót, borsot, hozzátettem a karikákra szelt édesköményt és lefedve 10 percet pároltam. az utolsó percre hozzátettem a félbevágott paradiccsomokat. ezalatt a maradék babot ill. annak felét, mert a biztonság kedvéért jó sokat föztem ám egy kis kanál kacsazsírral pépesítettem, sóztam, borsoztam. a tippet pár napja olvastam valamelyik gasztroblogon, de sajnos nem jegyeztem meg. ha valaki, tudja, hol volt, kérem jelezze, hogy befüzhessem a hivatkozást. mit mondjak? (utóirat: ízlésszindrómánál láttam) ennyire gyorsan fött ételt még nem tettem az asztalra, mondanom sem kell, mennyire finom volt – ráadásul bikini-barát a kacsazsírtól most eltekintünk, pontosabban ugye vannak azok a bizonyos zsírban oldódó vitaminok, ugyebár…

nach einem langen bürotag war es mir nach einem schnellen abendessen. ein blick in den kühlschrank. ich liebe herausforderungen: aus dem nichts ein abendessen zu zaubern. es kommt dabei immer irgendetwas heraus, was ich sonst nie zubereitet hätte. die vier kleeinen putenbrüste habe ich in etwas butter von jeder seite 2 minuten angebraten, in der pfanne gesalzen+gepfeffert, den in scheiben geschnittenen fenchel dazugegeben, zugedeckt 10 minuten schmoren lassen. eine minute vor dem gar-ende die tomaten mit dazu getan. währendessen die  vom wochenende übriggebliebenen    gekochte bohnen bzw. die hälfte davon, denn sicherheitshalber wurde eine ordentliche menge bohnengulasch gemacht mit einem löffel entenschmalz püriert, gesalzen, gepfeffert. nicht nur superschnell, auch superlecker – und obendrein sehr figur-freundlich. vom  entenfett mal abgesehen. aber schließlich gibt es auch fettlösliche vitamine….