Archive

Archive for the ‘hétfötöl hazait’ Category

hh: sült zöldspárga zöldcitrommal

8. június 2009 4 hozzászólás

DSC04561tegnap dacoltunk a hömérö 12 fokra szökött higanyszálával. úgy tettünk, mintha szikrázó meleg nyári nap lenne és egy könnyü nyári vacsorát fogyasztottunk el, egy hüsítö caipirinha koktél kíséretében.

az utóbbihoz egy-egy whiskey-s pohárban összenyomkodtam egy feldarabolt a lime-ot a barnacukorral és 2 mentalevéllel, megtöltöttem zúzott jéggel és felöntöttem cukornád pálinkával, majd összekevertem.

a sült zöldspárgát az éven már többször csináltam, eddig csak körítés nélkül. föétkezés lévén jól esett hozzá egy kis új krumpli, amelyet megsuvickolva, 1 cm-es karikákra vágva, olivaolajjal meglocsolva, chilipehellyel megszórva, fokhagymával megspélkelve, rozmaringgal és kakukkfüvel megszórva tettem a forró (200 fok) sütöbe. ahol a vastag fehér spárga kíséretében 10 percet elösütöttem.

aztán kivettem a fehérspárgát és vegyesen a zölddel sonkába tekertem, néhány félbevágott paradicsomot tettem közéjük, egy kis kanál barna cukorral megszórtam és rányomtam egy fél zöldcitrom levét és további 15 percig sütöttem. frissen tekert zöldborsal szórtam meg. reszelt parmezán is jó lett volna hozzá, de azt teljesen elfelejtettem. de anélkül is nagyon-nagyon finom volt. a párom legalább ugyanolyan örömmel ette, mint az elözö esti vacsorát. amiben szerintem a caipi is ludas volt;-)

DSC04556

Kategóriák:hétfötöl hazait, spárga

hh: lecsó

7. június 2009 1 hozzászólás

DSC04493 ha megjelenik a magyar paprika (ezúttal szentesi) a lidl-ben, plus-ban vagy akárhol máshol, akkor itt a nyár. ez még akkor is így van, ha a hömérö higanyszála csak 13 celsiusfokra kúszik. azt is csak délben. szóval mi ilyenkor már-már tradicionálisan lecsót reggelizünk. néha azt is vacsorázunk. utóbbiba mindenképpen kerül jóféle kolbász. egyébként ugyanúgy készül mint a “reggeli lecsó”:

DSC04497

szemre levágok egy darab szalonnát, felkockázom. mialatt kiolvad a zsírja, karikára vágom a hagymát, majd a szalonazsíron sütöm, még összeesik. ezalatt karikára vágom a paprikát és a szokásos módon lehúzom a paradicsom héját. a felkariká kockákra vágott paradicsomot a paprikával a szalonnás hagymához adom, és alacsony, vagy ha nem bírom kivárni, közepes lángon lefedve pár perc alatt készre fözöm. a végefelé kétségbeesetten el kezdem azon törni a fejem, hogy kell-e ill. kellett-e volna rá  örölt pirospaprika. mert ezt soha nem tudom. általában úgy döntök, kell és ilyenkor megszórom egy kiskanálnyi paprikával. ma reggel az is csak az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy én csak tojással szeretem, így ürtöttem rá két tojást:

DSC04504 

p.s.: ismét emlékeztem rá, hogy vannak ételek, amelyeket jól lehet fotózni és van, amelyik készen optikailag nem valami nagy szám. szerencsére ezek az ételek mindig nagyon finom illatokkal töltik el a konyhát…

hétfötöl hazait: van vöröshagyma a tarisznyában….

28. május 2009 Hozzászólás

DSC00479ez aztán a hazai! na jó, nem szoktam minden este szalonnát vöröshagymával vacsorázni, de be kell valljam, néha-néha nagyon jól tud esni egy-két katona. a néha-néha körülbelül évente kétszer szokott elöfordulni. de mindenképpen egyszer akkor, amikor nagyon szép zöldhagyma lapul a hütöben. csak és  kizárólag nagyon finom házi füstölt szalonnával és ha lehet, frissen sült kenyérrel. ma este így  összejött minden. a legjobb az volt, hogy gyorsan elkészült – ami kifejezetten elöny, ha az ember 11 órát töltött a munkahelyén  és kivételesen semmi, de semmi kedve sincs fözöcskézni.

DSC00485

hétfötöl hazait: paradicsomos húsgombócok

26. május 2009 Hozzászólás

DSC03419

ma volt a hét második munkanapja és egyben a második nap, amikor szerettem volna idöben végezni. sajnos se tegnap, se ma este nem jött össze. amikor fél hétkor kitámolyogtam az irodaépületböl (hirtelen nagyon meleg, fülledt lett a levegö, érezni lehetett, hogy nagy idöjárásváltozás történt és fog történni: a mai 29 fok helyett holnap csak 16 lesz)  halvány gözöm sem volt, mit is fogunk ma vacsorázni. hazafelé eldöntöttem, hogy gyorsan beugrom fodrászhoz, ekkortájt már nem kell sokat várni és már napok óta a meleg miatt az agyamra megy a hosszú sehogyse lógó hajam. mivel öt percet sem kellet várnom, negyed óra után meg már készen voltam, még be tudtam ugrani vásárolni a “hétfötöl hazai” címszó alatt. a kosaramban egy csomag darált bio-marhahús landolt (természetesen helyi), emlékeztetve erre a medvehagymás receptre. medvehagyma, tejszín, paradicsom és sonka a hütöben, paradicsompüré, só, bors, chili gyébként is mindig van otthon.

DSC03396

így már csak a köret hiányzott. a hütöben árválkodott két szál répa, a mélyhütöben pedig a helyet foglalt egy fél-fél csomag  kukorica és zöldborsó. rizibizi készült belölük – igaz a rizs nem éppen helyi élelmiszereink egyike *fejetvakar*… a rizst dupla mennyiségü forró vízbe tettem és a legalacsonyabb fokozaton 5 percet föztem, majd hozzátettem a zöldséget és 5 további perc után a kikapcsolt tüzhelyen állni hagytam. így a zöldségek roppanósak maradtak.

DSC03412

p.s.: szokás szerint túl sok rizst föztem. majd csak megtanulom valamikor, mennyi kell 2 emberre…. addig is megvan a másnapravalónk….

Kategóriák:hétfötöl hazait, hús, rizs

óda a szárított paradicsomhoz

24. május 2009 Hozzászólás

DSC03337 idöröl-idöre rácsodálkozom, hogyan is müködik az emberi agy. és milyen kis apró trükökkel lehet irányítani a gondolkodást. pl. elég csak valami tiltott dologra gondolni, és az máris milyen jó lenne. mármint enni vagy csinálni. így történt ez velem, miután olvastam ági posztját.  a helyzet csak romlott, miután én is megírtam e témához a mondandómat.  márminthogy együnk hazait. gyorsan megszületett a döntés, hogy akkor majd én ehhez szépen tartom magam. mi sem könnyebb ennél. tavasz van, hamarosan itt a nyár, a zöldségesek tele vannak szebbnél szebb spárgával, karalábéval, uborkával, salátahegyekkel, paradicsommal… a paradicsom volt a kulcsszó. erre kattant be az agyam. szemem pedig e pillanatban rátévedt a szárított-paradicsomos üvegre. épp egy hete töltöttem meg piros paradicsommal. mert alapvetö tápláléknak tartom. ha semmi más nem lenne itthon, ami még sosem fordult elö,  szárított paradicsomból mindig lehet csinálni valamit, pl.:

1.salátát:

DSC02546

…a képen pont nem látni, de tutira volt benne…

2. gnocchit:

DSC01858 …a pesztó, sonka és parmezán mellett márcsak a színe miatt is…

3. túrókrémet:

DSC02667

… túró, só, chili, fokhagyma és egy marék szárított paradicsom…

4. tojásrántottát:

DSC03283 … egyszer egy éttermes villásreggelin láttam és azóta gyakran készítem így…

5. spaghettit:

DSC03167

…no comment…

ha mindez nincs kéznél, ha minden kötél szakad, egy szelet kenyérrel, olívaolajjal is tökéletes. ellenállhatatlan vágyat kezdtem érezni azután, hogy szárított paradicsomos étel(eke)t készítsek. így készült az elmúlt három napban három paradicsomos étel:  túrókrém, rántotta és spaghetti. többször azon kaptam magam, hogy tudat alatt azon rágódom, most a szárított paradicsom helyinek számít-e vagy sem. és ha mégsem helyi, akkor hogyan fogom étrendünket paradicsom nélkül tervezni? nem mintha alapesetben mindennap ennénk. néha ugyan hetek is eltelnek, anélkül, hogy ennénk. de maga a tudat, hogy van, de nem lehet…

hétfötöl hazait!

23. május 2009 Hozzászólás

érdekes, hogy vannak néha olyan “véletlen egybeesések” (pszichológiai nevén ez nem más, mint a carl gustav jung-i szinkronicitás), amelyek megadják az utolsó lökést arra, hogy az ember csináljon vagy felismerjen valamit. így akadtam rá tegnap ági posztjára, amely egybeesett az elhatározás napjával.

9hetfotolhazait2amindez pedig akkor, amikor én éppen elötte a naturkost.de-n egy egészséges életmódról cikkezö újság szerkesztönöje által írt blogot olvasgattam: CO2-diéta címen. nem a diéta szó fogott meg, haben ami mögötte rejlik: vegyünk és együnk hazait! 

nem  mondhatom, hogy alapvetöen távol áll ez az irány  tölem. lassan egy éve, hogy felfedeztem egy bio-zöldség-gyümölcs-beszerzési helyet, ahol nagyon jó minöségü éselsösorban helyben termesztett zöldség, gyümölcs mellett tejtermékeket és húst lehet viszonylag jó áron vásárolni. ráadásul nagyon kényelmesen: az interneten megrendelt friss árut hetente egyszer díjmentesen házhoz ill. lakáshoz (a negyedik emeleti régi polgári lakásunk – értsd sok-sok lépcsö, lift nélkül  – esetében ez különösen praktikus) szállítják. mivel a piaci napokon sajnos dolgozom, így ez egy igazi alternatíva friss helyi zöldséghez/ gyümölcshöz jutni. emellett azért nagyon szeretek magam válogatni a sarki török zöldségesnél, ahol mindig sok-sok friss mindenféle kelleti magát. így aztán kialakult egy olyan jó kis egyensúlyi helyzet, hogy bizonyos dolgokat alapvetöen rendelek, míg másokat alapvetöen én magam (fizikailag) vásárolok és cipelek fel a 4. emeletre. 

nos ezen mostantól csak annyit fogok változtatni, hogy még jobban és tudatosan figyelni fogok rá, mi is származik honnan? van-e helyi alternatívája? és felteszem magamnak a kérdést: egyáltalán kell- e nekem azt a valamit most éppen ennem, ha a CO2-mérlege annyira mizerábel (az íze meg cserében valószínüleg nem is olyan jó). gondolom, ez nem lesz mindig egészen egyszerü, de nyilván meg lehet csinálni. egy kis odafigyeléssel, józan tervezéssel.

Kategóriák:hétfötöl hazait