zöldséges sült egytál

a szokásos “kinyitom a hütöt, mi van benne?”-alapon készült a ma esti vacsora.

hozzávalók + ár 2 személy részére:

2 db közepes cukkini: € 0,80

4 db  paradicsom: € 0,70

3 db cikória: € 1,20

4 szelet sonka: € 0,90

egy marék reszelt sajt (maradék sajtból)

3 ek olívaolaj, só, bors.

elkészítési idö: 30 perc

míg a sütö 200 °C-ra felmelegszik kiolajozok egy höálló formát és belefektetem a félbevágott, keserü részétöl megszabadított cikóriát, ujjnyi vastagságúra vágom a cukkinit, cikkekre a paradicsomot, majd ezeket is elrendezgetem a tálban, sózom, borsozom, meglocsolom olívaolajjal és 10 percre a sütöbe tolom. ezalatt megreszelem a sajtot és a sonkát darabokra tépdesem. mindezt rászórom az elösütött zöldségre és további 10-12 percig sütöm. mi csak így “magában” ettük, de lehetett volna hozzá fött rizst vagy friss kenyeret is fogyasztani.

hamar vacsora mindig jó

hihetetlen, de ez van: ma sem jutottam el vásárolni. nem mintha messzire kéne mennem, a sarki plusban  vagy a zöldségesnél vehettem volna gyorsan ezt-azt. de nem vettem. nem lustaságból (na jó, lehet, hogy nem kellett volna fél tizenegyig aludni, de szerintem ez egyszer egy évben ok – föleg ha az elözö 3 napot a drótszamáron fájófenékkel, az éjszakákat meg  sajgó háttal kényelmetlen ágyakon töltötte az ember lánya). 

mire elintéztem azt, amit majd késöbb még leírok, elrepült a nap és vacsorát kellett készítenem.  “fözz, de a hütöböl” (fhd)-alapon elökerültek a következö alapanyagok:

tagliatelle, 10 dkg bacon, 1 salotta, 1 cikk fokhagyma, 2 paradicsom, 1/4 csomag mélyhütött spenót, 1,5 dl tejföl, parmezán

mialatt megfött a tészta, megpirítottam egy serpenyöben a bacont, majd egy papírkonyhatörlön lecsepegtettem. a zsírján üvegesre pirítottam a hagymát és  fokhagymát, majd rátettem a spenótot. amikor felengedett hozzáadtam a tejfölt, majd a cikkekre vágott paradicsomot, sóztam, borsoztam, szerecsendióztam. csak rövid ideig 1-2 percig föztem, hogy ne essen szét a paradicsom (nem szeretem, ha úszkál a héja).  a tésztára rámertem a spenótos-tejfölös-paradicsomos szószt, megszórtam parmezánnal és a darabokra tördelt baconnal.

karalábéleves

a múlt heti bevásárlásból árválkodott még egy lila karalábé a hütöben. nem igazán volt ötletem, mit kezdjek vele, így aztán a legkézenfekvöbbet választottam. így készült belöle egy fdh-krémleves, amelyhez rögtön több maradékot is felhasználtam.

1 karalábét + 2 közepes krumplit + 2 szál zöldhagymát + 2 szál csombort 10 perc alatt megföztem, majd egy kevés (0,5 dl) tejszínnel botmixerrel pürésítettem. sóztam, zöld-borsoztam, melegen tartottam. egy serpenyöben 1 szelet füstölt sonkát égy icipici olívaolajon megpirítottam, majd a sonkát kivéve az olajon egy marék laskagombát megírítottam.  tálaláskor a forró levest megszórtam gombával, sonkával és reszelt parmezánnal.

fdh: gombás krumpli balzsamecettel

tegnap este ismét egy igazi fdh (= fözz, de a hütöböl)-vacsora került az asztalra  még szombaton vettem gombát és már nagyon itt volt az ideje valamit kezdeni vele. körülnéztem a hütöben és még ezeket találtam:

20 dkg gomba

3 szelet maradék serrano sonka (innen) 

pár szem borsó

néhány kis paradicsom

pár szem krumpli, 1 nagy fej hagyma

mialatt a krumplit a héjában megföztem, megpirítottam egy kevés olívaolajon az apróra vágott hagymát, rádobtam a gombát, sóztam, tettem rá egy kevés chilipelyhet, 2 percet stöttem, majd kikapcsoltam a tüzhelyet és hozzáadtam egy jó marék zöldet az erkélyröl (volt benne oregánó, kakukkfü, petrezselyem), majd a pár szem borsót és a paradicsomot. a megfött krumpliról leöntöttem a fözövizet és hagytam 2 percet fedö nélkül állni. aztán kockákra vágtam és a gombához kevertem, óvatosan rálöttyintettem két evökanál balzsamecetet (hogy mindenhova jusson) és még óvatosabban egyszer átkevertem, hogy a krumpli ne törjön nagyon össze. tálaláskor  az “összetépkedett” sonkát a gombás krumplira szórom. a fotózás után jutott eszembe, hogy elfelejtettem rászórni a pirított szezámmagot.

(az eddigi fdh-receptek itt találhatók).

fdh: az árpagyöngy és a zeller frigye

ma este is egy fdh-vacsorát készítettem. a kiinduló alap egy adag halványító zeller volt, amit még múlt hét pénteken vettem a sarki török zöldségesnél. annyira üdítöen friss és szép sötétzöld volt, hogy egy két nagy csokorral (annyi volt egy csomagban, mert egy csomag viszonylag kicsi volt) kellett vennem. azóta is gyötört a vágy, hogy valami finom legyen majd belöle, de nem volt idöm gondolkodni rajta és így csak esténként szembesültem a kinyitott hütöben a rám várakozóan nézö zellerszálakkal.  ma délután rákerestem, milyen zelleres receptek találhatók, de csak pár percem volt rá és a zellerkrémlevese és a waldorf-salátán kívül nem találtam semmi ínycsiklandozót. aztán egy képen rám mosolygott az árpagyöngy. azonnal abbahagytam a keresést. tudtam, ez az. akkor is, ha a receptnek semmi köze nem volt a  zellerhez. most aztán lett. az árpagyönygöt nagyon kedvelem. szeretem a kellemesen selymes ízét, igaz eddig ezt a hóbortomat csak a paradicsomos káposztában éltem ki, mert nem nagyon tudtam másba beletenni. így utólag kérdezem is, hogy miért nem jöttem rá magamtó valami hasonlóra.

hozzávalók: 1 kis fej hagyma, 12 szál halványító zeller (lehetne gumós is), 4 szál répa, 20 dkg árpagyöngy, 2 paradicsom, 10 dkg füstölt tofu,  egy fél marék pirított dió, egy kevés reszelt parmezán, só, zöld bors.

a hagymát egy kis olivaolajon megfuttatom, ezalatt felvágom a zellert és a répát. elöször a répát pirítom meg és teszek rá egy kiskanál barnacukrot (mielött a barnacukros üveget kinyitom és bátran egy kanálkával a répára szórom, megnézem, nem véletlenül a fehér mákos üveg akadt-e a kezembe….mert nekem pl. az akadt… ropogott is a végredmény a fogunk alatt *ggg* ). hagyom, hogy a cukor kicsit karamellizálódjon, ami a répának nagyon jót tesz. ekkor hozzáteszem a centis karikára vágott halványító zeller szárait, egy percig sütöm, majd  annyi forró  vízzel felöntöm, hogyböven ellepje, sózom és alacsony tüzön 25-30 percig fedövel lefedve párolom. (közben néha ránézek, ha kell, egy kevés vizet utánatöltök). ha az árpagyöny megfött, hozzáadom a felkockázott füstölt tofut, az apróra vágott zellerlevelet és a kikapcsolt tüzhelyen lefedve 5 percig állni hagyom. tálaláskor frissen örölt zöldborral, pirított dióval és egy kevés parmezánnal szórom meg.

a párom  nem igazán rajong a zellerért, de kétszer repetázott;-)

fdh: tapenade fenyömaggal és fügével

az elmúlt napok megint sok munkával teltek. olyannyira, hogy tegnap még bevásárolni sem volt idöm. így abból kellett varázsolnom, ami a hütöben volt, úghogy ez is amolyan fdh-vacsora lett. a múlt heti tapenade olyan jól sikerült, hogy valami hasonló kenyérre kenhetöt szerettem volna készíteni. még jó, hogy az utolsó (tényleg a legeslegutolsó zárás elötti) pillanatban sikerült egy ciabatta-kenyeret kapnom a sarki pékségben.

hozzávalók: egy marék pirított fenyömag, egy marék olívabogyó, 2 szardella-filé, 1 ek kapribogyó, egy marék bazsalikom-levél. a konyhai turmixgépben felaprítom a hozzávalókat (egy pici sót sem téve hozzá, mert a szardella elég sós – találjátok ki, honnan tudom…) pirítóskenyéren, egy pohár vörösborral nagyon finom és gyors vacsora. a füge ugyan szép dekoráció, de nem feltétlenül szükséges.

fdh: tarhonyás zöldspárga paradicsommal és snidlinggel

maradt még a tegnapi tarhonyás spárgából, aminek az igazat megvallva egész nap nagyon örültem, vacsorára gondolva. egy serpenyöben melegítettem meg a maradékot, amikor már úgy gondoltam elég meleg, belekevertem egy feldarabolt paradicsomot, megszórtam egy fél marék snidlinggel + parmezánnal. a kikapcsolt tüzhelyen lefedve állni hagytam 3 percet. ezalatt a paradicsom kicsit átmelegedett, a parmezán szépen megolvadt:

FDH: radicchio tésztával

a radicchio (ejtsd: radkkió, mint pinokkió) kinézetre olyasmi mint egy vörös káposzta, de valójában egyfajta cikóriaféle saláta. én sokáig csak (zöld)salátákba tettem egy-egy fél fejet – elsösorban a színhatás kedvéért. ezzel már a középkori szerzetesek is így voltak: az izgalmas szín némi változást hozott a szerzetesi rendek szigorú elöírásanak megfelelö, többnyire vegetáriánus és meglehetösen egyszerü étrendjébe.  én azért is kedvelem, mert remekül eláll néhány napot a hütöben.  mindemellett kellemesen kesernyés ízét is szeretem, mégis éveken át csak és kizárólag salátaként készítettem és fogyasztottam. míg egyszer csak feltünt, hogy bizony az olasz konyha tésztákhoz is használja, pl. csíkokra felvágva, picit gyorsan megsütve.

20 dkg tészta

4 szelet bacon, csíkokra vágva

2  cikk fokhagyma

1 kis fej radicchio

2 paradicsom, kkockákra vágva

só, bors

1 maréknyi pirított fenyömag

reszelt parmezán

amíg fött a tészta, a bacont egy kevés olivaolajon megpirítom, hozzányomom a fokhagymát (ügyelve, hogy ne égjen meg), rádobom a csíkokra vágott radicchiot és (tényleg csak) 1 percig sütöm, hozzáteszem a paradicsomot  és  leveszem a tüzröl (ha sokáig sül, elveszíti az ízét és a szép színét is), sózom, borsozom.  a leszürt tésztát ráöntöm a  raddichiós serpenyöbe és jól átforgatom, lehet még hozzátenni egy kis olivaolajat. a tányéron megszórom parmezánnal és fenyömaggal.  igazi fdh-vacsora.

FDH!!! jázmin rizs zöldségekkel

ezt a vacsorát olyankor szoktam készíteni, amikor marad meg fött rizs és nem tudom, mit is kezdjek vele. a lényege, hogy minden olyan zöldség belekerül, ami csak a hütöben található. ma este ezek a következök voltak:

2 répa

1 édeskömény

1 kis cukkini

4 champignon

egy maroknyi édesborsó

a zöldséget felaprítottam, és (a fenti sorrendben) olivaolajon kicsit megsütöttem, megszórtam édesköménnyel, chilivel, sóval. a végén hozzáadtam a maradék rizst és fedö alatt pár percig a kikapcsolt tüzhelyen állni hagytam. tálaláskor reszelt parmezánnal és petrezselyemzölddel megszórtam.

FDH!!!

szombat délután különbözö okok miatt (amelyek egyikét majd még posztolom) nem volt kedvem a konyhában sok idöt tölteni. ráadásul bevásárolni sem tudtam, így valami gyorsat kellett föznöm, de a hütöböl. ill. abból, amit az itthoni tartalékok kínáltak.

6 krumpliból pürét készítettem, egy kis tej, vaj , só, bors és szerecsendió hozzáadásával. mialatt a krumpli fött, összekevertem egy natúr joghurtot 10 dkg philadelphia krémsajttal, amelyet aztán pesztóval füszereztem. megpirítottam néhány szelet (maradék)bacont, majd az elöbbieket egy marék friss snidlinggel megszórva tálaltam. a bacon miatt a férfinépnek is nagyon ízlett.