Archívum

Archive for the ‘egészségtelen’ Category

tavaszváró – frühlingserwachen

4. március 2010 2 hozzászólás

pár napja olyan igazi áprilisi idöjárás van errefelé. egy órán belül legalább ötször változik az idöjárás: hóeséstöl kezdve, havasesön, sima esön keresztül szikrázó napsütésig, amikor az ember lánya könnyelmüen a sálat nyaka köré nem tekervén kimegy az ebédszünetben a közeli parkba, hogy aztán ázott verébként térjen vissza – és közben csendesen átkozza vagy magát a hülyesége miatt, vagy ezt a bolond áprilisi idöjárást – március elsö napjaiban.

nem csoda, ha az ember lánya ilyenkor teljesen összezavarodik, ami pl. abban jelentkezik, hogy háromtól három óra tízenötig  azon igyekszik, hogy megoldjon egy word-excel-problémát. a megoldás ott van kinyomtatva elötte, alapestben nem tart 30 mp-nél tovább és azzal indul, hogy “nyomja meg az alt+f9-et” – megnyomja ezerszer, de nem az történik, aminek történnie kéne a képernyön. amikor már teljesen kiakad azon, hogy miért nem tudja most megcsinálni (segíteni akart épp egy kollégájának), ami eddig remekül müködött, észreveszi, hogy azért, mert végig  a “strg+f9-et” nyomogatta. ciki, hogy ezt csak akkor veszi észre, amikor a segítségül hívott fönök épp oda áll a háta mögé.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

a tavasz (vagy legalábbis annak közeledtének) másik csalhatatlan jele, hogy új frizurára vágyik. mondjuk ez 3-4 év ugyanazon a fejjel nem nagy meglepetés, de azért mégis feltételezhetö, hogy ez is a tavasz egyik kíséröje. (te jó ég, mit csináltam én az elmúlt 3-4 tavaszon?) bejelentkezik az egyik közeli fodrászüzletbe. ez nagy dolog, mert évek óta  csak különféle “gyors-fodrászokhoz” járt. ez még abból az idöböl maradt, amikor a tüskefrizurának úgyis mindegy volt ki vágja. ha már havonta menni kellett, legyen olcsó (€ 10). mondjuk azóta eltelt pár év vállig érö hajjal is– de valahogy annak is mindegy volt. most nem mindegy, az ember lánya szeretne végre  egy normális frizurát. kerüljön, amibe kerül. utólag meggondolva, merész vállalkozás pont egy skalp nevü helyre menni. szerencsére az egyetlen kritikus pont az üzletbe lépés pillanata volt, amikor két csivava ugrott vadul ugatva a váratlan vendég elé. persze lehet, hogy csak csengö helyett voltak ott.

a fodrásznál töltött óra  katasztrófák nélkül végzödik. az ember lánya még hazaérve sem érez késztetést arra, hogy a csap alá dugja a fejét ez már végképp szokatlan, mert gyerekkora óta ezzel kezdi, ha fodrásztól jön. ráadásul egy tippel gazdagabb lett: a mindennapi hajmosás/ -szárítás  helyett elég, ha reggelente egy virág-spriccelövel benedvesíti a haját. a mikroszemcsés vízcseppek hatására a természetes hullámok aktiválódnak. a haj és a fejbör pedig örülnek. biztosan az indiánok is így csinálták. vagy lehet, hogy csak kikísérletezték, jobb-e az  ellenségnek a skalpja, ha elöbb kíméletesen kezelik a fejbörét és a haját. akárhogyis, majd meglátjuk, segít-e a száraz hajon…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

azon ritka napok egyike, amikor hazaérve még süt a nap: a camambert kétszer  három perc alatt meg lehet sütni és még napsütésben a nyáron fözött áfonyalekvárral elfogysztani. igaz nem kifejezetten az egészséges ételek kategóriájába tartozik (mert ugye elöpanírozott), de sajnos nagyon finom és nagy elönye, hogy 10 perccel a megvásárlása után már ehetö.  ráadásul a napsütéses  asszociációt kelt…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

der gebackene camambert mit selbsgemachter heidelbeerenmarmelade. nicht gerade der prototyp für “das” gesunde essen, dafür innerhalb von zehn minuten ab einkauf auf dem tisch. außerdem erinnert er an die strahlende sonne…  

Reklámok

ritka pizza-vacsora

2. április 2009 Hozzászólás

DSC00021

na nem mintha olyan szuper egészséges lenne, de vannak napok (néha); amikor nincs ennél jobb. ha jól meggondolom, lehet, hogy van, csak épp ilyen az napokon nekem valahogy ez a nagyon jól esik (kb. kéthavonta egyszer, ha késön érek haza a munkából és mindenböl elegem van). a héten egyedül vagyok itthon, mindennap sok volt a  stressz a melóhelyen. külön stresszfokozó eseménynek számít a ma délelötti fotoshooting a munkahelyi új internet-fellépéshez. kevés dolgot ismerek, ami engem jobban stresszel, mintha fényképeznek. mosolyogni olyankor tutira nem tudok. ha mégis, akkor biztosan vagy a hajam áll úgy, ahogy nem kéne, vagy pislogok, vagy a gallérom áll félre, vagy mittudomén. olyan, hogy minden passzolna,  sosincs. az esti terminus erre jött rá, amelynek köszönhetöen csak fél nyolckor hagytam el az irodát. így aztán, amikor este nyolc után léptem le a buszról, feltünt, hogy a sarkon egy pizza-service nyitott. nem is tudom mikor, csak arra emlékszem, hogy nemrégen még egy gyógyszertár volt a helyén. csak amikor itthon voltam – haláléhesen, és abszolut semmi kedvvel a fözéshez, jutott eszembe, hogy pizzát rendeljek. nagy az esélye, hogy még jó forrón érkezik ide. lelkiismeretem megnyugtatása miatt kértem hozzá egy kis salátát. azt hiszem ma, tudatosult bennem, hogy egyedül, csak magamnak fözni nem jó…. mert hiányzik valami…

Kategóriák:de jó, egészségtelen