bárányfilé zabkásával és rozmaring-pesztóval – lammfilet mit hafergrütze und rosmarin-pesto

nincs új a nap alatt. bizonyos tekintetben nagyon konzervatív tudok lenni. ha bárányfilé kerül az asztalra, akkor csak így. ha valami tökéletes, akkor azt csak el lehetne rontani továbbbi kísérletezéssel. tapasztalatól mondom, hiszen megpróbáltam, de tényleg nem érdemes.

hozzávalók 2 személy részére (a receptemet most ide másolom, mert tényleg mindig így készül)

zabkása:

10 dkg zabkása (nem zabpehely! hántolt, durvára vágott, szárított zab. itt hafergrütze néven lehet kapni a nagyobb szupermarketekben vagy bioboltokban. nem tudom ki szokta venni, eddig egyetlenegy emberrel sem találkoztam, aki ismerte volna. a csomagolásán “csábító” zabkásával töltött hagymafejek vannak. nekem mondjuk tetszik, de nem hinném, hogy az átlag német ilyesmit otthon készít magának.)

forrásban lévö kb. 2 dl vizbe öntöm a zabkását és egy  kis sót, majd leveszem a lángot a lehetö legalacsonyabb fokozatra és kb. 20 percig lefedve hagyom megpuhulni.  a dupla mennyiségü vizet éppen felveszi a zab). érdemes 10 perc letelte után néha kicsit átkavarni, hogy ne ragadjon le. a végén hozzákeverek 2 ek olivaolajat és a kikapcsolt tüzhelyen hagyom, hogy meleg maradjon.

mialatt a zabkása fö elkészítem a rozmaring-fokhagyma-pesztót:

3-4 szál friss rozmaring leveleit apróra vágva összekeverem (lehet fele-fele arányban petrezselyemzölddel is készíteni)

4-5 ek olivaolajjal

2 ek citromlével

2-4 cikk szétnyomott fokhagymával

csipetnyi sóval

ha minden készen van, megsütöm a bárányfilét (nálunk most kb 40 dkg volt) egy kevés forró olajon. csak néhány percig sütöm, hogy omlósan puha maradjon és ne száradjon ki, majd beteszem 10 percre a 100 °C-ra melegített sütöbe pihenni.

a rozmaringos-fokhagymás pesztó remekül illik a puha bárányhúshoz és a zabkása kellemes (amely ugyan kicsit semleges, de ebben a párosításban tökéletes) ízéhez. amióta ismerem ezt a párost csak és kizárólag így készítem a bárányfilét. minden egyéb kísérletemet (pl. krumplipüré, tepsiben sült krumpli és hasonlók) klasszisokkal felülmúlta. ha éppen van otthon, lehet hozzá párolt zöldbabot is tálalni. 

es gibt  rezepte, die einfach so perfekt sind, dass es überhaupt nicht notwendig ist, weitere experimente zu wagen. es kann nämlich nichts besseres dabei rauskommen. es wäre schlicht und ergreifend unmöglich. wenn es bei uns lammfilet gibt, dann nur nach diesem einen rezept.  noch perfekter geht es nämlich gar nicht.

für 2 personen setze ich zuerst die hafergrütze auf: in 200 ml kochendes leicht gesalzenes wasser rühre ich 100 g hafergrütze  ein. zugedeckt, auf kleinster stufe ist die hafergrütze in ca. 20 minuten fertig. in dieser zeit wird das wasser komplett von der grütze aufgenommen. zum schluss rühre ich 2 el olivenöl darunter und lasse den topf auf der warmen herdplatte stehen.

rosmarin-pesto:  

die blätter von 2-3 rosmarin-zweigen abzupfen und kleinhacken. mit  4-5 el olivenöl, 2 ek zitronensaft, 2-4 knoblauchzehen und einer prise salz verrühren. 

das lammfilet waschen und trocken tupfen. im heissen öl von beiden seiten ca. 2 minuten bei scharfer hitze anbraten, danach für 10 minuten in den vorgewärmten backofen (100°C) stellen. man kann aucch grüne bohnen dazu servieren. 

tökehal petrezselyem-pesztóval és krumplipürével

a legtöbb igazán finom étel egyszerüségében nagyszerü. a közhiedelemmel ellentétben ugyanis nem feltétlenül szükséges órákat eltölteni a konyhában ahhoz, hogy valami nagyon finomat tegyünk az asztalra. a titok nyitja a nagyon jó minöségü alapanyag és ebben az esetben a nagyon kevés hozzávaló, amelynek mindenegyes összetevöje harmóniát alkotva  kellemes egységet alkot, anélkül, hogy bármelyik alkotóeleme dominálna. nem mellékesen 25 perc alatt elkészíthetö.

mialatt az apróra vágott krumpli sós vízben megfö, elkészítem a pesztót, amelynek összetevöi: apróra vágott petrezselyem, 1/2 gerezd fokhagyma, só, olívaolaj és citromlé.

a krumplit  tejjel és egy kevés frissen reszelt szerecsendióval összetöröm és melegen tartom.

a   tökehalat felforrósított ghín hirtelen megsütöm, oldalanként  max. 4–5 perc alatt. 

a pesztót ráteszem a tökehalra, meglocsolom egy kevés olívaolajjal és a krumplipürével tálalom. ha szükséges sózom, esetleg borsozom. 

szurimi-saláta

a szurimi (=préselt, rákízü tengeri halhús) színben és ízben remekül illik egy könnyü  salátához: paradicsom, sampinyon, rukola, citromlével és olívaolajjal meglocsolva, fleur de sel-lel és frissen örölt fehérborsal  különleges finomság egy kellemes hal-vacsora bevezetöjeként. a campari jéggel pedig már csak az színhatás kedvéért is az asztalra kívánkozik. (az a barna valami a tányér szélén, amely úgy néz ki, mint egy kisütött bélszínrolád, egy kenyérféle – a legújabb divat a pénteki piacon és tényleg nagyon finom)

a teljesség kedvéért említem, hogy  szurimiröl megoszlanak a vélemények. egy barátomtól, aki nemrégiben egy hónapot töltött japánban, hallottam, hogy érdekes módon ott sosem látott szurimit. aki további információt szeretne a halból és adalékanyagokból készült rák-imitációról, olvassa el ezt a cikket. ez is magyarázat lehet arra, hogy miért  exportálnak a japánok évente sok-sok tonnát, míg maguk ugye nem fogyasztják. minek is tennék, hiszen van nekik rengeteg friss tengeri haluk és egyéb herkentyüjük.

szombat esti láz

tegnap este egy kedves barátommal föztünk. lassan évek óta visszatérö közös fözések ezek, amikor mindig készül valamilyen magyaros étel is, de kicsit másként, mint ahogyan azt hagyományos módon ismernénk. a tegnap esti elöétel egy avokádókrém volt. egy darab avokádóból készül, de simán elég lett volna négy embernek is elöételnek. még tiszta szerencse, hogy a föétel a nyári könnyüétel kategóriába tartozott:

a különleges és számomra teljesen szokatlan az volt benne, hogy nem a sárga/ fehér magyar paprika volt az alapja, hanem a sötétzöld holland. amely ráadásul, számomra szintén teljesen szokatlan módon, kockákra volt vágva. a héjától megszabadított paradicsommal és egy csipet sóval együtt került a tüzre és rövid fözés után került bele egy kevés apróra vágott hagyma (én a paprikához hasonlóan a hagymát is mindig karikákra vágom), egy kiskanál örölt paprika, egy kis csili és egy fél marék bazmati-rizs.

amikor már készen volt és a tüzet elzártuk alatta, került még hozzá egy kis gerezd fokhagyma, két sült és lehéjazott narancssárga paprika és egy fél szál vékony szeletekre vágott gyulai kolbász. tálaláskor pedig még egy kis olívaolajjal locsoltuk meg.  én a zöldség szeletelési módján kívül  “csak” annyiban  készítem másként a lecsót, hogy nálam sosincs benne se rizs, se fokhagyma, se gyulai. nem beszélve az olívaolajról. viszont nálam mindig kerül rá a végén tojás. mindezektöl a különbségektöl eltekintve, annyira finom volt, hogy hamarosan elkészítem itthon is. annak ellenére, hogy a zöld holland paprikát soha tényleg ki nem állhattam. eddig.

ti hogyan készítitek a lecsót? héjastól vagy anélkül teszitek bele a paradicsomot +  paprikát? karikára vagy csíkokra, netán kockákra vágva? tojással vagy tejföllel megbolondítva? fokhagymával vagy öröltpaprikával?

bárányfilé zabkásával és rozmaring-fokhagyma-pesztóval

egyik legkedvesebb vacsorám különleges alkalmakra. ha maga az alkalom nem elég különleges, akkor is különlegessé varázsolja ez a csodálatos vacsora. tegnap este sikerült elöször olyan formában lefényképezni, hogy közzétehessem.

hozzávalók 2 személy részére

a zabkásához:

10 dkg zabkása (nem zabpehely! hántolt, durvára vágott, szárított zab. itt hafergrütze néven lehet kapni a nagyobb szupermarketekben vagy bioboltokban. nem tudom ki szokta venni, eddig egyetlenegy emberrel sem találkoztam, aki ismerte volna. a csomagolásán “csábító” zabkásával töltött hagymafejek vannak. nekem mondjuk tetszik, de nem hinném, hogy az átlag német ilyesmit otthon készít magának.)

forrásban lévö kb. 2 dl vizbe öntöm a zabkását és egy  kis sót, majd leveszem a lángot a lehetö legalacsonyabb fokozatra és kb. 20 percig lefedve hagyom megpuhulni  a dupla mennyiségü vizet éppen felveszi a zab). érdemes 10 perc letelte után néha kicsit átkavarni, hogy ne ragadjon le. a végén hozzákeverek 2 ek olivaolajat és a kikapcsolt tüzön hagyom, hogy meleg maradjon.

mialatt a zabkása fö elkészítem a rozmaring-fokhagyma-pesztót:

3-4 szál friss rozmaring leveleit apróra vágva összekeverem (lehet fele-fele arányban petrezselyemzölddel is készíteni)

4-5 ek olivaolajjal

2 ek citromlével

2-4 cikk szétnyomott fokhagymával#

pici sóval

ha minden készen van, megsütöm a bárányfilét (nálunk most kb 40 dkg volt) egy kevés forró olajon. csak néhány percig sütöm, hogy omlósan puha maradjon és ne száradjon ki.

a rozmaringos-fokhagymás pesztó remekül illik a puha bárányhúshoz és a zabkása kellemes (ugyan kicsit semleges, de ebben a párosításban tökéletes) ízéhez. amióta ismerem ezt a párosítást csak és kizárólag így készítem a bárányfilét. minden egyéb kísérletemet (pl. krumplipüré, tepsiben sült krumpli és hasonlók) klasszisokkal felülmúlta. 

péntek esti menü

a múlt pénteken egy nagyon kedves barátomnál voltam vacsorázni. gyorsan fel is tettem néhány képet azzal a szándékkal, hogy majd a hétföi ebédszünetben megírom a recepteket hozzá, aztán annyi minden történt, hogy sikerült teljesen elfeledkeznem róla. ezért csak ma pótolom.

elöételként volt egy nagyon finom padlizsánkrém. amilyen egyszerü, annyira nagyon-nagyon finom volt. a titok szerintem a kiváló minöségü olivaolajban rejtözhetett, na és persze abban, hogy sok figyelemmel, vagy még inkább odaadással készült.

hozzávalók 2 éhes ember részére:

2 közepes méretü padlizsán

(megmosva, villával a tetjét megszurkálva, 200°C fokon jól megsütve, kb. másfél óra)

1 közepes méretü vörös/ lila hagyma (reszelve)

olivaolaj

1/2 csokor petrezselyem

só, bors

díszítéshez néhány apró paradicsom és zöld olivabogyó

az elkészítési módját ugye nem kell leírni?

péntek esti menü: lazacfilé petrezselymes fokhagymával

a rukkolás-madárbegyes saláta paradicsommal, egy kis olivaolajjal, citrommal, sóval, borssal megbolondítva kellemesen friss kíséröje volt a lazacfilének, amely a serpenyöben való sütés után egy petrezselymes fokhagymás takarót kapott.

hozzávalók 2 (még mindig éhes) ember részére:

2 friss lazacfilé

(bármilyen más halfilével is lehet készíteni)

olivaolaj

1 fokhagyma-gerezd

1 csokor petrezselyem

kb. 3 ek olivaolaj

1/2 citrom leve

só

a fokhagymát vékony szeletekre vágjuk, hozzáadunk egy kevés olajat, ecs csipet sót és egy mozsárban teljesen szétnyomkodjuk (péter ezt remekül tudja mozsár nélkül: egy kis fa vágódeszkán nyomkodja szét a fokhagymát egy fa húsklopfoló fejével – de aki ezt még nem látta, annak nehéz lehet elképzelni, így én javaslom a mozsarat). hozzáadjuk az apsóra vágott petrezselymet, a fél citrom levét és annyi olajat, hogy egy kenhetö masszát kapjunk.

a halfilét egy teflon serpenyöben közepes hömérsékleten megsütünk (nagyságától függöen max. 4-5 percig oldalanként, a megsült oldalt picit megsózzuk), elömelegített tányérra szedjük és a petrezselymes fokhagymával “betakarjuk”. az asztalnál lehet még ízlés szerint sózni, borsozni. friss kenyérrel és salátával élvezzük.

péntek esti menü palacsintával

a menü sárgabarack-lekváros palacsintával zárult. a palacsintának az volt az érdekessége, hogy ez volt a világ legkissebb palacsintaadagja: 2 személyre 2 darab palacsinta. de így is nagyon finom volt. és többet nem is bírtunk volna megenni.

csak itthon vettem észre, hogy a fél citrom, mindegyik fényképen rajta van. félreértések elkerülése végett közlöm, hogy egészen biztos vagyok benne, a citrom a palacsintának nem volt alkotó eleme;-)

hozzávalók két (már egyáltalán nem éhes) ember részére:

1 tojás

annyi liszt, amennyit “felvesz”

(tudom, ez a halála mindenkinek, aki pontosan tudni akarja, mennyi is az annyi)

egy kevés tej

icipici csipet só

kevés vaj (a kisütéshez)

finom sárgabaracklekvár