tejfölös-kapros zöldbableves – wachsbohnensuppe mit dill

annyira gyors, annyira nyári, annyira örök kedvenc, hogy egyszerüen megunhatatlan.

egy kis fej hagymát megfuttattam, pirosaprikával megszórtam, kevés vízzel felöntöttem. hozzáadtam a zöldbabot és kb. 10 perc alatt megföztem. ekkor felöntöttem egy dl tejfölben elkevert 2 teáskanál teljeskiörlésü liszttel, hagytam 2 percet föni, majd elzártam a tüzhelyet. beletettem egy csokor kaprot és vártam, hogy küljön. gey kis fehér borecettel és fehér borral és fehér kenyérrel tálaltam.

sommerlich, leicht, schnell und erfrischend…. eine typisch ungarische sommersuppe mit allem was dazugehört: gemüse, zwiebeln, paprika, créme fraiche und eine menge dill.

die zubereitung ist denkbar einfach, so fängt nämlich fast jedes ungarische gericht an:

man schäle und hacke eine kleine (oder mittlere oder große) zwiebel und lasse sie mit etwas pflanzenöl andünsten. man gebe einen kleinen teelöffel paprikapulver hinzu (wahlweise scharfes oder mildes), verrühre es mit ein wenig wasser. man gebe die geputzten wachsbohnen hinzu, bedecke es mit wasser und koche solange, bis das gemüse weich (aber nicht zu wech ist). in diesem fall reichten ca. 10 minuten.

in der zwischenzeit verrühre man einen halben becher créme fraiche mit zwei teelöffel vollkornmehl und acht esslöffeln flüssigkeit von der heißen suppe. man gebe es zu der suppe und lasse sie etwa 2 minuten lang leicht köcheln, damit der mehlgeschmack verschwindet. man schalte den herd aus und gebe den dill hinzu. die suppe etwas auskühlen lassen und beim servieren ein ganz bisschen weissweinessig darunterrühren. die suppe schmeckt wunderbar egal, ob warm, lauwarm oder kalt.

crostini sült spárgával, eperrel, zöldhagymával és parmezánnal – crostini mit spargel, erdbeern, frühlingszwiebeln und parmesan

elsö pillantásra furcsának tünik, de aki szereti a különleges ízeket és párosításokat (mint pl. az epres uborkasaláta bazsalikommal), annak egészen biztosan ízleni fog.

8 crostinihez (két személynek egy könnyü vacsorára, vagy 4 személynek elöételként) 10 szál lila (de lehet zöld is) spárgának az alsó harmadát lehámoztam, 1-2 centis darabokra vágtam (a csúcsait kb. 5 cm-esen hagytam)  2 evökanál olívaolajjal, egy csepp  citromlével, csipet cukorral és sóval, frissen örölt borssal összekevertem és a 200 °C-ra elömelegített  sütöbe tettem 10 percre.

ezalatt 10 szem epret  és két szál új hagymát apróra vágtam, összekevertem egy kiskanál mézzel, fehér balzsamecettel és olívaolajjal, majd a sütöböl kivett megsült spárgával.

a crostinikhez a ciabattát 2 centis szeletekre vágtam, megkentem olívaolajjal és 5 perc alatt sütöben  megpirítottam, majd a spárgás eperrel megpakoltam, parmezánnal megszórtam.  egy pohár proseccoval igazán különleges és nagyon finom nyári vacsora.

ich gebe zu, im erstem moment scheinen die zutaten nicht gerade zusammenzupassen. wer jedoch ungewöhnliches gern probiert, der wird nicht enttäuscht sein: das ergebnis ist sensationell. mindestens so gut, wie der erdbeer-gurkensalat mit basilikum. 

für 8 crostinis habe ich 10 lila-spargel (grüner geht sicherlich auch) im unteren drittel geschält, in 1-2 cm stücke geschnitten, mit einem esslöffel olivenöl, einem spritzer zitrone, einer prise zucker, salz und frisch gemahlenem pfeffer vermischt und für 10 minuten in den 200 °C warmen ofen geschoben.

in der zwischenzeit 10 erdbeere und zwei frühlingszwiebel kleingeschnitten und mit einem kleinen löffel honig, einem schuss weissen balsamico, olivenöl und dem warmen spargel vermengt.

das ciabattabrot in 2 cm dicke scheiben gecshnitten,  mit olivenöl bepinselt und in 5 minuten im ofen geröstet. anschließend mit der erdbeer-spargel-mischung, mit dem parmesan und mit einem glas prosseco  serviert.

XXIX. VKF!!! gördülö gombócok: 2/3: roquefortos-körtés trüffel

ha már úgyis benne vagyunk a görgetésbe, akkor készítsünk egy második variációt is. a roquefort-körte-dió hármasával a sajtkedvelöket biztosan levesszük a lábukról. ha valakinek a roquefort túl domináns ízü lenne (van ilyen?) vagy ha gyerekeknek (is) készítjük, helyettesíthetö valamilyen krémsajttal. igaz így más ízjelleget kapunk, de egészen biztosan finom lenne az is.  apropó gyerekek:  a gombócformázásban biztos benne lesznek, nem kell nekik kétszer mondani. és ami a legjobb, egészen biztosan szebb gombócokat fognak “gyurmázni” legalábbis szebbet, mint én.

 

így készül 12 darab roquefortos-körtés-trüffel: villával összekevertem 7 dkg roquefortot 5 dkg ricottával, egy apróra vágott kis érett körtével (amelyet elötte egy teáskanál citromlével meglocsoltam) és egy evökanál zsemlemorzsával. éjszakára hütöbe tettem és másnap golyócskákat készítettem belöle, amelyeket végezetül apróra vágott pirított dióba forgattam.

XXIX. VKF!!! gördülö gombócok: 1/3: májas-almás trüffel

bevallom, max felhívásakor a túrógombócon, a kókuszgolyón és a krumpligombócon kívül nemigen jutott más eszembe.  félreértés ne essék, a fentiek mindegyikét nagyon kedvelem, de valahogy nem igazán tartottam egyiket sem igazán eredetinek.mindazonáltal nagyon örülnék, ha az aktuális vkf során végre rálelnék egy olan krumpligombócra, ami még nekem is sikerül. eddigi próbálkozásaim ugyanis katasztrófális ezen a téren nem sok sikerrel jártak.  aztán ahogy teltek a hetek, bukkantam jobbnál-jobb guruló valamikre.

így készül 15 db májas-almás-trüffel: 12 dkg csirkemájat forró olajon 5 perc alatt megsütöttem, meglocsoltam két korty marsalával és 0,5 dl tejszínnel és hagytam egyet rottyanni. amikor kicsit kihült botmixerrel kevertem össze 6 dkg puha vaj, só, bors kíséretében. ezután egy kis almát apró kockákra vágtam és  egy kiskanálnyi vajon 1-2 percet sütöttem. miután kicsit lehült, egy fakanállal a májhoz kevertem. egy éjszakára a hütöbe tettem, másnap golyócskákat formáztam belöle (az elején kicsit nehezen ment) és meghempergettem apróravágott (elötte megpirított) tökmagban.

péntek esti menü

a múlt pénteken egy nagyon kedves barátomnál voltam vacsorázni. gyorsan fel is tettem néhány képet azzal a szándékkal, hogy majd a hétföi ebédszünetben megírom a recepteket hozzá, aztán annyi minden történt, hogy sikerült teljesen elfeledkeznem róla. ezért csak ma pótolom.

elöételként volt egy nagyon finom padlizsánkrém. amilyen egyszerü, annyira nagyon-nagyon finom volt. a titok szerintem a kiváló minöségü olivaolajban rejtözhetett, na és persze abban, hogy sok figyelemmel, vagy még inkább odaadással készült.

hozzávalók 2 éhes ember részére:

2 közepes méretü padlizsán

(megmosva, villával a tetjét megszurkálva, 200°C fokon jól megsütve, kb. másfél óra)

1 közepes méretü vörös/ lila hagyma (reszelve)

olivaolaj

1/2 csokor petrezselyem

só, bors

díszítéshez néhány apró paradicsom és zöld olivabogyó

az elkészítési módját ugye nem kell leírni?