Archive

Archive for the ‘tomate’ Category

paradicsomos-babos kagylótészta – tomaten-bohnen-muscheln-nudeln

13. december 2012 Hozzászólás

adott volt egy kevés maradék sült padlizsán. lett hozzá egy gyors paradicsomszósz, hagymából, fokhagymából,  sürített paradicsomból, csípös csiliböl. adatott hozzá egy fél babkonzerv.  ez idö alatt éppen megfött a kagylótészta.  mindenestöl plusz egy kis reszelt sajttal megszórva bekerült a 20 percre a sütöbe.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

es gab noch gebackene auberginen im kühlschrank. aus tomaten, knoblauch, chili und tomatenpürree wurde eine schnelle tomatensauce gezaubert.  währendessen waren die muschelnudeln gekocht. alles zusammen mit etwas käse bestreut wurde für 20 minuten in den ofen geschoben. 

bohnen

sült piros paradicsom – gebackene rote tomaten

15. január 2011 Hozzászólás

árválkodott egy cukkini a hütöben. pár nagyobb, nem iázán zamatos  paradicsom pedig arra várt, hogy valami finom készüljön belölük.

a cukkinit lereszeltem, összekevertem egy apróra vágott hagymával és egy összezúzott fokhagymával, sóval, cayenne-borssal, apróra vágott petrezselyemmel. a paradicsomok “kalapját” levágtam, belsejüket egy kiskanálllal kikapartam.

30 percet sütöttem 180°C-on, félidöben camembert-et tettem a töltött paradicsomok tetejére. két személyre egy fél bagettel éppen elég volt vacsorára. akár dekoratív és jól elökészíthetö elöételnek is el tudom képzelni.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

eine zucchini und einige tomaten warteteten auf ihren schicksal im kühlschrank. da der kühlschrank ansonsten ziemlich leer war, wurde aus den wenigen zutaten das beste gemacht.

die zucchini reiben und mit einer kleingehackten zwiebel und einer zerdrückten knoblauchzehe vermischen, mit salz und cayenne-pfeffer würzen. den oberen teil der tomaten (am stielansatz) abschneiden, das innere mit einem teelöffel herauskratzen. die tomaten mit der zucchini mischung füllen und bei 180°C ca. 30 minuten backen. nach 15 minuten mit etwa camembert belegen.

mit einem halben baguette ein leckeres abendessen für zwei, aber auch als vorspeise  würden sich gebackenen tomaten gut machen.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

könnyü paradicsomos káposzta – tomatenkohl – light

7. szeptember 2010 3 hozzászólás

a paradicsomos káposzta nem tartozik a legkedveltebb ételek közé. nem igazán értem, miért, semmi különleges “nem-szeretem”-dolog nincsen benne. talán sokakban az ehetetlen  menzai variáció hagyott mély nyomot, amelyre én szerencsére nem emlékszem.  emlékszem viszont a számomra élvezhetetlen menzai paradicsomos krumplifözelékre, amelyre azóta sem fájt a fogam. ennyit a menza traumatikus hatásáról.

eddig mindig árpagyönggyel készítettem, ma este viszont annyira spontán vettem egy fej fehérkáposztát, amely lapos volt, de annyira friss és csábító, hogy nem álltam meg nem megvenni. ez a fajta káposzta nem gömbölyü, hanem olyan lapos, mintha átment volna rajta egy kisebb úthenger. azt írták róla, hogy nincs átható káposzta szaga. tényleg nincs, viszont a levelei pont úgy néznek ki, mint a “rendes” fehér káposzta. ráadásul 5 perc alatt megfött  és ízre is nagyon finom. mivel gersli nem volt itthon, pár perc alatt elkészült. a hagyományos elkészítési módo(mo)n kicsit változtattam.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

2 ek olívaolajon megfuttattam egy közepes fej nyolcba vágott vöröshagymát és két cikk fokhagymát. megszórtam egy jó csipet római köménnyel, rádobtam a vékony csíkokra vágott káposztát, sóztam, egy kis csilipaprikát tettem hozzá. felöntöttem  0,5 liter paradicsomlével és egy fél tubus paradicsom sürítménnyel. 5 percet föztem közepes lángon, majd lefedve az elzárt tüzhelyem hagytam pár percet állni.  petrezselyemmel megszórva és olívaolajjal meglocsolva tálaltam.

az egyetlen rossz benne az a szokásom, hogy langyosan és hidegen is képes vagyok rájárni, így nem marad belöle holnap estére sok… 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

ein klassiker der ungarischen “arme-leute-küche”. supereinfach und schnell mit wenigen zutaten  gekocht. alks ich heute abend beim einkaufen diesen merkwürdigen kohl, namens jaroma entdeckt habe, habe ich ihn ohne darüber nachzudenken, was daraus wird, in meinen einkaufskorb gelegt.  diese für mich neue kohlsorte sieht aus, als wenn ein laster über den kohlkopf gefahren wäre. platt. dafür soll es sich um einen urtyp von kohl handeln, der “kein typischern kohlgeruch beim kochen, dafür eine außerordentliche form” hat. ich hatte scheinbar und unbewusst wieder mal lust auf kohl. vielleicht liegt es einfach  am herbstlichen wetter, denn kohlgerichte sind was für die kälteren tage. und meistens sehr deftig. nicht so meine  heutige variante. die könnte als italienische  rezeptvariante durchgehen. leicht, schmackhaft und superschnell zubereitet.

man nehme einen jaroma-kohl (ersatzweise einen spitzkohl) schneide ihn in streifen. in 2 el olivenöl eine in achteln geschnittene zwiebel und 2 knoblauchzehen glasig werden lassen. eine gute prise gemahlenen kreuzkümmel sowie den kohl dazugeben, salzen und eine chilischote dazugeben. mit 0,5 liter tomatensaft aufgießen und   eine halbe tube tomatenmark dazugeben. in 5 minuten auf mittlerer hitze köcheln lassen, danach 5 minuten auf der ausgeschalteten herdplatte stehen lassen. mit petersilie bestreut und mit ein paar olivenöltropfen servieren.

das gericht hat zwar kaum kalorien, aber einen großen nachteil: man kann mit dem essen einfach nicht aufhören. egal ob heiss, lauwarm oder kalt – ein paar löfel gehen immer noch rein…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

das klassische rezept ist hier zu lesen.

paradicsomos csicseriborsó – kichererbsen mit tomaten

14. január 2010 5 hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA         biztosan említettem már, hogy elönyben részesítem a gyorsan elkészülö ételeket. ha szeretek is a konyhában lenni, nem kedvelem a hosszas elökészítést igénylö vacsorákat. ez a ma esti félóra alatt megvan. ráadásul a hozzávalókat elöre be lehet spájzolni:

a konzerv-paradicsomot feltettem a konzerv-csicseriborsóval, a csilivel, egy csipet sóval föni (kb. 25 perc). ezalatt a felkarikázott kolbászokat egyicipici olívaolajon 2 cikk fokhagymával megsütöttem. tálalás elött a csicseriborsóhoz kevertem egy kiskanál magvas mustárt és a fokhagymás kolbászt, majd megszórtam friss zsázsával.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA         ich habe bestimmt schon mal erwähnt, dass ich die schnellen gerichte bevorzuge. auch wenn ich gern in der küche bin, fehlt mir oft die zeit und die lust, stundenlang etwas vor- bzw. zuzubereiten. dieses essen benötigt gerade mal eine halbe stunde und die zutaten kommen alle aus der speisekammer:

eine dose kichererbsen mit einer dose tomaten, etwas salz und chili in ca. 25 minuten weich kochen. währendessen die wurst in scheiben gecshnitten in ein wenig olivenöl mit zwei knoblauchzehen anbraten. vor dem servieren ein teelöffel körniger senf unter die kichererbsen rühren, die knoblauchwurst dazugeben und mit kresse bestreuen.

paradicsomos káposzta – spitzkohl-tomaten-eintopf

9. január 2010 14 hozzászólás

a paradicsomos káposztáról már írtam. egyik nagy kedvencünk, mégis nyáron föztem utoljára. most csak annyit változtattam, hogy nem pároltam üvegesre a hagymát, hanem egy kevés vizet tettem fel föni, abba került a vékony csíkokra vágott káposzta és egy kis fej hagyma. hozzáadtam még  árpagyönygöt, paradicsompürét, sót, köménymagot, babérlevelet, egy kis csípös paprikát) és kb. 30 perc alatt  puhára föztem. ma hegyes fehérkáposztából készült, amely gyorsabban megpuhul. tetejére petrezselyem és fasírt került, amelyet én ma készítettem (tessék megkapaszkadni…) életemben elöször, amióta otthonról elköltöztem. de azért még emlékeztem rá, hogyan kell…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA         wieder ein schneller eintopf aus einfachsten zutaten. man nehme für 4 personen:

1 spitzkohl

1 dose tomatenmark

2 lorbeerblätter

salz, kümmel, eine kleine scharfe pepperoni

1 kleine tasse perlgraupe/ gerstengraupe

1/2 liter wasser zum kochen bringen, alle zutaten dazugeben, auf kleiner flamme 30-40 minuten, bis die perlgraupen weich sind, köcheln lassen. am tisch mit petersilie bestreuen. es schmeckt wunderbar ohne weitere zugaben. wenn man möchte, kann man es z.b mit bouletten servieren.

spagetti északitengeri-rákkal – spaghetti mit nordsee-krabben

26. november 2009 2 hozzászólás

ma majdem sikerült ismét 12 órát a munkahelyen töltenem. azzal a különbséggel, hogy a mai nap még a tegnapinál is sokkalta megeröltetöbb volt. ma volt ugyanis annak a napja, amikor felelösséget kellett felvállalnom egy munkááert, amelyet annak rendje módja szerint jól elbaltáztam. nem igazán a  felelösségvállalással van volt a gondom, sokkal inkább annak mikéntjével és azzal, hogy én sem vagyok tökéletes és csinálok hibákat. ez alkalommal nem is kicsiket – mindezt úgy, hogy sikerült hónapokon keresztül húznom-halasztanom egy ügyet, amely most aztán végérvényesen elég kellemetlenül végzödött. ez pont velem történt meg, aki mindig és minden körülmények között igyekszem 100%-ot és még sokkal többet hozni. hozhatnék fel mindenféle mentségeket, hogy miért történt úgy ahogy és ki mindenki tehetett volna még annak érdekében, hogy ne ilyen módon végzödjön az egész, meg hogyaz általános túlterheltség miatt lett így, ahogy, és a többi…   de az igazság az, hogy én nem törödtem a dologgal eleget ill. nem akkor, amikor, és nem úgy, hogy idöben lettem volna. legbelül tudtam, hogy ezt az egészet csak vacakul lehet megoldani, ha egyáltalán meg lehet. de nem lehetett, legalábbis én nem tudtam. sem idöben, sem tartalmilag helyesen. kérdeznem nem volt kitöl vagy talán nem is akartam, hogy legyen. azt hittem, valahogy csak megoldom majd – ahogy a munkám 95%-át simán megoldom vagy legalábbis elöbb-utóbb. talán azt hittem, hogy én majdnem tökéletes vagyok. legalábbis az irodai énem. ami mindig olyan jó érzéssel töltött el föleg néhány kollégával szemben, hiszen én látszatra mindig minden szituációt uralok, gond nélkül döntök, csinálom, amit kell.

aztán ma megkaptam, hogy mennyire nem professzionálisan csinálom a dolgom. ez kemény volt. akkor is, ha hónapok óta tudtam vagy legalábbis sejtettem, hogy így végzödik majd. mondjuk még egy fél éve kicsit orrigálhattam volna az irányt. de már akkor sem tettem. már akkor is féltem, mi les, ha nem sikerül. utólag látom, amit akkor még nem. ha akkor megcsinálom rendesen, nem lennék ma ilyen helyzetben. lehet, hogy minden perspektíva kérdése? lehet, hogy ez az eset a határaimat mutatja meg? lehet, hogy majd egyszer úgy fogom értékelni, hogy ez  a tapasztalat is hasznos volt – visszafelétekintve? mindenesetre most elég rosszul érzem magam a börömben. miért olyen nehéz belátni, hogy még én sem vagyok tökéletes? az egy másik kérdés, hogy vajon jó  lenne-e, ha az lennék?

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

ilyen gondolatokkal eltelt nap után ma jól esett este nyolckor spagettit fözni, paradicsomszószt rotyogtatni, parmezánt reszelni – lassan átállni “itthon-móduszba”. ez tényleg a legeslegegyszerübb tésztareceptem. egy pillanatig sem kell gondolkozni, mikor mi kerül hova: mialatt a spagetti megfö, felfözök egy dobozos paradicsomkonzervet (sózom, borsozom, chilizem, oregánóval megszórom), amihez a végén 2 percre 10 dkg északitengeri rákot adok. a tányéron meghintem parmezánnal és  bazsalikommal.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

az egyetlen nehézséget a macskák jelentik: abban a pillanatban, amikor felbontom a rákot (ill. annak müanyag csomagolását), megjelenik két halálraéheztetett macska a konyhában.  még akkor is, ha eddig a percig jóllakottan a lakás legesleghátsóbb részén békésen aludtak. ilyenkor nem marad más választásom mint megosztani velük a rák-adagot. mondjuk, ha rajtuk múlna, azzal is egyetértenének, hogy mi együk a paradicsomos spagettit, ök pedig a teljes rák-adagot.

szóval, ha nem lelkiismeretfurdalással szeretném tálalni magunknak a rákos spagettit, felesben oszozunk. a macskák pedig örülnek, hogy nem hiába nyávogtak és mefogadják magukban, hogy legközelebb is résen lesznek, mert megéri…

az úr az ürböl…

12. november 2009 2 hozzászólás

…jelenti, hogy a héten meghalni sincs idöm, nem még fözni és fényképezni. mondjuk, ha a holnapi napot valahogy túlélem, akkor a hétvégén lesz talán idöm mindkettöre. ma este, egy elképesztöen nehéz nap plusz este még fogorvosi kezelés után, ami szintén maga volt a rémség, ennyire futotta:

a sült paradicsomról már írtam itt és itt. most annyiban változtattam, hogy nem tettem hozzá fokhagymát, viszont a paradicsomok alá édeskömény szeleteket tettem. amíg a sütö 200°C-ra bemelegedett, egy kiolívaolajozott jénaiba tettem az ujjnyi vastagságúra szeletelt édesköményt, sóztam, borsooztam, majd 10 percre a sütöbe tettem. ezalatt megmostam és félbevágtam a paradicsomokat, majd rátettem az éddesköményre és megszórtam 1-2 evökanálnyi zsemlemorzsával. további 10 percet sütöttem. parmezánnal és friss kenyérrel tálaltam.