Archívum

Posts Tagged ‘magyar’

filmajánló

8. január 2010 1 hozzászólás

játékra hívtak, így beszámolok én is “legkedvencebb” filmjeimröl. többfajta kritérium alapján tudnék ötöt-ötöt felsorolni. a legkedvesebb számomra mégis a film zenéje. egy-egy filmet nem feltétlenül nézek meg többször, de a zenéjüket nagyon soknak szívesen meghallgatom újra meg újra. szerencsére az utóbbi években elszaporodtak azok a rádióadók, amelyek sok filmzenét sugároznak. söt már olyanok is vannak, amelyek csak erre specializálódtak.      

1. vitathatatlanul az elsö helyen áll a távol afrikától címü film. nemcsak a john barry által szerzett filmzenéjével, hanem  robert redford és merlyn streep (“I had a farm in africa”) páratlan alakításával. ez az egyetlen film, amelyet legalább 10szer már látttam és tizenegyedszer is megnézném.és igen még képes lennék újra bögni is rajta. 

2. cinema paradiso. érdekes módon ezt a filmet csak pár hete láttam  elöször, de a zenéje  a filmzene nagymesterétöl (ennio morricone) már évek óta kedvencem. olyan igazi szívbemarkoló, ezerszer meghallgatható, fülbemászó dallam. és hozzá a film! a legeslegszebbekhez és a legnagyobbakhoz tartozik. maga a téma is a film ill. mint a címe is elárulja a mozi – annak is a kezdete…mondanom sem kell, hogy ezen is olyan igazán jókat lehet bömbölni. persze csak halkan, hogy a zenéjét azért halljuk.

3. smile chaplin

a film (fö)zenéje, amely a chaplin életéröl szóló filmben a legmeghatóbb pillanatban cseng fel: 

4. volt egyszer egy vadnyugat (ennio morricone):

mondanom sem kell, hogy én ezt még a sándor mátyásból ismerem….

5. chanson d´amoure: kicsit kilóg a sorból, eddig négyszer láttam, a zenéjét többszázszor hallgattam. anélkül, hogy minden szavát érteném, megértem miröl szól. a legfontosabbról. úgy, ahogyan azt csak a franciák tudják elmondani:

Reklámok

adventi meglepetés – adventsüberrraschung

28. november 2009 4 hozzászólás

magam sem tudom miért, de  a mai nap felét abban a tudatban töltöttem, hogy ma van elsö advent. azt hiszem tegnap este képzödött ez a tévhitem, amikor sötétedéskor a boltokat járva feltünt a sok karácsonyi miegymás. nekem pl. még gyertyát kellett vennem. ebben ki is merült karácsonyi kellékeim bevásárlása. amit szükségesnek tartok az adventi ill. karácsonyi idöszakra ugyanis szépen becsomagolva várakozik az év ca. 330 napján a padláson arra, hogy  kibontakoztathassa magát.

még ha az adventi gyertya meggyújtásával holnapig várni is fogok szerencsére még idöben felismertem téveszmémet, egy kis adventi édesség azért készült ma este. mégpedig az alábbiakból.

ti mire tippeltek, mi lehetett a végeredmény?

(egy kis segítség: tojás, tej és vaj is kellett hozzá)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

in der annahme, dass heute (!) der erste advent ist, habe ich eine kleinigkeit zum feier des tages zubereitet. zum glück habe ich noch rechtzeitig gemerkt, dass die erste kerze erst morgen fällig ist.  keine ahnung, wie ich mich so geirrt haben konnte. vielleicht hat mich das trubel beim gestrigen einkaufen am abend, wo alle ihre weihnachtssachen gekauft zu habe schienen, in die irre geführt. ich habe lediglich kerzen gekauft. alles andere für meine alljährliche weihnachtsdekoration wartet gut eingepackt ca. 330 tage im jahr auf dem dachboden darauf, ausgepackt zu werden.

die adventsüberraschung aus den obigen zutaten hat aber auch so sehr gut geschmeckt. hat jemand eine idee, was es gewesen sein könnte?

(eine kleine hilfe: ei, milch und butter kamen noch hinzu)

Kategóriák:??? Címke: ,

spagetti északitengeri-rákkal – spaghetti mit nordsee-krabben

26. november 2009 2 hozzászólás

ma majdem sikerült ismét 12 órát a munkahelyen töltenem. azzal a különbséggel, hogy a mai nap még a tegnapinál is sokkalta megeröltetöbb volt. ma volt ugyanis annak a napja, amikor felelösséget kellett felvállalnom egy munkááert, amelyet annak rendje módja szerint jól elbaltáztam. nem igazán a  felelösségvállalással van volt a gondom, sokkal inkább annak mikéntjével és azzal, hogy én sem vagyok tökéletes és csinálok hibákat. ez alkalommal nem is kicsiket – mindezt úgy, hogy sikerült hónapokon keresztül húznom-halasztanom egy ügyet, amely most aztán végérvényesen elég kellemetlenül végzödött. ez pont velem történt meg, aki mindig és minden körülmények között igyekszem 100%-ot és még sokkal többet hozni. hozhatnék fel mindenféle mentségeket, hogy miért történt úgy ahogy és ki mindenki tehetett volna még annak érdekében, hogy ne ilyen módon végzödjön az egész, meg hogyaz általános túlterheltség miatt lett így, ahogy, és a többi…   de az igazság az, hogy én nem törödtem a dologgal eleget ill. nem akkor, amikor, és nem úgy, hogy idöben lettem volna. legbelül tudtam, hogy ezt az egészet csak vacakul lehet megoldani, ha egyáltalán meg lehet. de nem lehetett, legalábbis én nem tudtam. sem idöben, sem tartalmilag helyesen. kérdeznem nem volt kitöl vagy talán nem is akartam, hogy legyen. azt hittem, valahogy csak megoldom majd – ahogy a munkám 95%-át simán megoldom vagy legalábbis elöbb-utóbb. talán azt hittem, hogy én majdnem tökéletes vagyok. legalábbis az irodai énem. ami mindig olyan jó érzéssel töltött el föleg néhány kollégával szemben, hiszen én látszatra mindig minden szituációt uralok, gond nélkül döntök, csinálom, amit kell.

aztán ma megkaptam, hogy mennyire nem professzionálisan csinálom a dolgom. ez kemény volt. akkor is, ha hónapok óta tudtam vagy legalábbis sejtettem, hogy így végzödik majd. mondjuk még egy fél éve kicsit orrigálhattam volna az irányt. de már akkor sem tettem. már akkor is féltem, mi les, ha nem sikerül. utólag látom, amit akkor még nem. ha akkor megcsinálom rendesen, nem lennék ma ilyen helyzetben. lehet, hogy minden perspektíva kérdése? lehet, hogy ez az eset a határaimat mutatja meg? lehet, hogy majd egyszer úgy fogom értékelni, hogy ez  a tapasztalat is hasznos volt – visszafelétekintve? mindenesetre most elég rosszul érzem magam a börömben. miért olyen nehéz belátni, hogy még én sem vagyok tökéletes? az egy másik kérdés, hogy vajon jó  lenne-e, ha az lennék?

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

ilyen gondolatokkal eltelt nap után ma jól esett este nyolckor spagettit fözni, paradicsomszószt rotyogtatni, parmezánt reszelni – lassan átállni “itthon-móduszba”. ez tényleg a legeslegegyszerübb tésztareceptem. egy pillanatig sem kell gondolkozni, mikor mi kerül hova: mialatt a spagetti megfö, felfözök egy dobozos paradicsomkonzervet (sózom, borsozom, chilizem, oregánóval megszórom), amihez a végén 2 percre 10 dkg északitengeri rákot adok. a tányéron meghintem parmezánnal és  bazsalikommal.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

az egyetlen nehézséget a macskák jelentik: abban a pillanatban, amikor felbontom a rákot (ill. annak müanyag csomagolását), megjelenik két halálraéheztetett macska a konyhában.  még akkor is, ha eddig a percig jóllakottan a lakás legesleghátsóbb részén békésen aludtak. ilyenkor nem marad más választásom mint megosztani velük a rák-adagot. mondjuk, ha rajtuk múlna, azzal is egyetértenének, hogy mi együk a paradicsomos spagettit, ök pedig a teljes rák-adagot.

szóval, ha nem lelkiismeretfurdalással szeretném tálalni magunknak a rákos spagettit, felesben oszozunk. a macskák pedig örülnek, hogy nem hiába nyávogtak és mefogadják magukban, hogy legközelebb is résen lesznek, mert megéri…