Archívum

Archive for the ‘leves’ Category

csorba – húsgombóccal

4. november 2009 11 hozzászólás

eddigi életem során nem készítettem még annyi gombócot, mint az utóbbi pár napban. a gombócozás már csak ilyen: nem lehet megunni. és még függövé is válik az ember. pedig még csak max vkf-összefoglalójának elsö részét olvastam. itt bukkantam rá alíz csorba-receptjére.  az alábbi  kép kicsit csalóka, nem attól csorba a csorba, hogy csorba-tálkában szervírozzák. de hogy honnan kapta a nevét, azt még nem tudom. remélem, valaki hamarosan elárulja. elöljáróban annyit, “hogy a csorba egy savanyú leves, amit a román konyhából vettek át az erdélyiek. általában korpaciberével (borşsal) savanyítják, de használható erre a célra paradicsomlé, citromlé, káposztalé”.  összefoglalva tehát: savanyú, valamint lestyán és sok apróra vágott zöldség van benne. a többi hozzávaló opcionális. aki a többet szeretne tudni, olvashat róla itt és itt.

én egy kicsit eltértem a recepttöl és így készítettem: 25 dkg darált marhahúst összekevertem egy tojással, egy evökanál zsemlemorzsával,  2 cikk összenyomott fokhagymával, sóval és örölt pirospaprikával, majd vizes kézzel mogyorónyi gombócokat formáltam.

IMG_77685 dkg apróra vágott füstölt szalonnát megpirítottam, egy közepes fej hagymát apróra vágva rádobtam és üvegesre dinszteltem (még kellett hozzá egy kevés olívaolaj). hozzáadtam 2 apróra vágott répát,  2 krumplit, 1 karikákra vágott csípös pirospaprikát, sóztam, borsoztam és néha kevergetve majdnem puhára dinszteltem. ekkor felöntöttem vízzel, hozzáadtam egy kockákra vágott paradicsomot két marék savanyított káposztát, további 5 percig lassú tüzön föztem, majd beletettem a húsgombócokat és a lestyánt. még 2 percet kis tüzön “forraltam”, majd elzártam a tüzet és lefedve 10 percet állni hagytam. tálaláskor egy-egy kanál tejfölt kevertem a levesbe.  

mr. nokedlival egyetértettünkabban, hogy a legeslegfinomabb levesek egyike. fontolgatom is a korpacibere házikészítését. egyetlen gondom az, hogy már csak egy icipicike lefagyasztott lestyán van a mélyhütöben és nem tudom, honnan szerezhetnék?

Kategóriák:hús, leves Címkék: , ,

exotikus frankfurti-leves

7. október 2009 2 hozzászólás

IMG_3841amióta az ösember beleejtette a húst a tüzbe köztudott dolog, hogy a legjobb receptek a véletlen szülöttei. persze manapság belejátszik a dologba a hütöszekrény is, ahol gyakorta rejtözködik valami maradék, amit kidobás helyett jó lenne gyorsan felhasználni valamire. a negyed kelkáposzta még a rakott kel maradéka volt, mert nem fért bele az egész a tepsibe. mi más juthatott volna eszembe maradékhasznosításra, mint a franfurti leves. a gond csak az volt, hogy a virsli nem tartozik azon alapvetö élemiszerek közé, amelyböl mindig van itthon. és ugye a frankfurti leves virsli nélkül olyan, mint a…. nem is tudom, olyan semmilyen. megnéztem kedvenc vegetáriánusoknak írt szakácskönyvemben, mivel lehet még párosítani a kelkáposztát, krumplin, köménymagon és tejfölön kívül. azt írta a könyv (amelyet nagyon szeretek, mert ilyen kérdésekben remek válaszokat szokott adni, föleg olyanokat, amelyeket magamtól sosem próbálnék ki), hogy legyünk bátrak és kísérletezzünk, mert a káposzta alapban sokmindent elbír.

IMG_3842a klasszikus indítás (egy kis fej hagymát kevés olajon üvegesre pirítottam, 2 cikk fokhagymát dobtam hozzá, megszórtam egy csipetnyi örölt pirospaprikával és köménnyel) után így került az én egzotikus franfurti levesembe: 2 közepes krumpli + 1 édes krumpli, csíkokra vágott kelkáposzta, szerecsendió, fehérbors, egy kis darab friss gyömbér, 1 dl tejszín + 1dl kókusztej (ezutóbbi kettö is maradék volt, elkevertem benne 2 tk lisztet is). 20 perc alatt el is készült, majd tálaláskor kapott a csak kicsit sápadt leves egy kis színt: frissen vágott petrezselymet, örölt paprikát és egy kanálka tejfölt. mindezektöl nemcsak nagyon színes, hanem igazán finom is lett. 

Kategóriák:gyors, könnyü, krumpli, leves, zöldség

gombakrémleves

29. augusztus 2009 Hozzászólás

IMG_0169

ki nem emlékszik gyermekkorunk zacskós gombakrémlevesére? krémlevest mi másképp nem is ettünk sosem otthon, mert az olyan macerásnak számított. senkinek eszébe sem jutott az endékás konyhai robotgépet bevetni erre a célra. pedig milyen gyorsan elkészült volna.

!BY8uLVwBGk~$(KGrHgoOKikEjlLmcfMhBKkVZDP4c!~~_35

25 dkg gombát egy kis fej hagymán és egy gerezd fokhagymán, olajon megdinszteltem, hozzáadtam egy közepes krumplit (aprókockákra vágva), majd kevés vízzel, sóval, borssal puhára föztem. megszórtam egy marék petrezselyemmel és 5 dl víz + 1 dl tejszín + 1 dl tejföl kíséretében botmixerrel pürésítettem. a tetejét megszórtam rukola-csírával és teljeskiörlésü kenyérböl készült krutonnal.

ár: ca.3 euro/ 4 adag/ 30 perc.

IMG_0173

Kategóriák:gomba, gyors, könnyü, leves

mostan színes répákról álmodom…

13. augusztus 2009 Hozzászólás

DSC09571izgalmas színes répákra találtam: az egyik lilás színü, a másik citromsárga volt. na és persze az ismerös narancssárga.  nem is kellett sokáig a fejem törni, mit is készíthetnék belölük, hiszen karnyújtásnyira volt egy szakajtó borsó,  amelyböl ilyenkor nyáron csak és kizárólag borsóleves készülhet. így alakult ki a szemet gyönyörködtetö színkavalkád, amelynek hozzávalói:

DSC09581 10 szál kisebb répa (lehet benne petrezselyemgyökér is – sajnos itt  nagyon ritkán van), 1 karalábé, 4 szem közepes krumpli, 30 dkg fejtett borsó, só, örölt paprika, petrezselyemzöld

a nokedlihez: 1 tojás, annyi liszt, amennyit felvesz, só

(ár: cakk-pakk: € 4,00) 

DSC09589

1 liter sós vizet felforralok, majd beleteszem a karikákra vágott répát, a kockákra vágott karalábét. 5 percig lassú tüzön fözöm, ezalatt meghámozom és felkockázom a krumplit. majd hozzáadom a leveshez és 5 percig tovább fözöm.  egy csipet örölt paprikát adok hozzá, majd a zöldborsót és további max. 5 percet fözöm. felönötm elegendö mennyiségü vízzel, ha kell, utánasózom.  ezalatt gyorsan összekeverem a nokedlit: egy tojást összekeverek egy csipet sóval és 2 evökanál liszttel, ha szükséges, annyi lisztet adok hozzá, amennyit felvesz. ha több nokedlit szeretnék, adok hozzá egy kevés vizet és ennek megfelelöen több lisztet. amikor a zöldségek még roppanósak, beleszaggatom a levesbe a nokedlit, egy percet fözöm lassú tüzön, majd elzárom a tüzet és pár percet állni hagyom. (nem tüzforrón) petrezselyemzölddel megszórva tálalom. 

mostan színes

ez a gyors variáció volt, különben a zöldborsólevest már megénekeltem itt.

Kategóriák:gyors, könnyü, leves, magyaros

céklaleves

25. június 2009 3 hozzászólás

régen a cékláról csak annyit tudtam, hogy az oroszok állandóan azt esznek, nálunk pedig üvegben kapható és a menzán néhány karika szokott lenni savanyúságként. otthon sosem ettünk, pedig én kifejezetten kedveltem. évekkel késöbb néha vettem egy üveggel és magában megdézsmáltam, de amióta ismerem frissen, azóta az üveges még csak eszembe sem jutott – egészen egyszerüen annyira más az íze.

az idei cékla-ciklus következö állomása (az elsö itt) a céklaleves. tavaly már készítettem. a most kipróbált recept annyiban tetszik jobban, hogy jóval gyorsabban kivitelezhetö, mert nem kell elöre megsütni a céklát.

hozzávalók (4 személyre): 3 közepes méretü nyers cékla (meghámozva és kockákra vágva), 1 fej hagyma, 2 ek olívaolaj, 1,5 l víz, só, bors, 1/2 citrom leve, 2 tk cukor, 2 dl joghurt, 1 ek pirított szezámmag.

a hagymát üvegesre pirítom és hozzáadom a kockákra vágott céklát. 2-3 percig együtt párolom, majd vízzel felöntöm, sózom, borsozom és 10 perc alatt készre fözöm. botmixerrel pürésítem, hozzákeverem a joghurtot (a hökiegyenlítéses módszerrel!), a citromlevet és a cukrot. ha szükséges jutána sózom. tálaláskor a szezámmaggal megszórom.

Kategóriák:leves

karalábéleves

22. június 2009 Hozzászólás

a múlt heti bevásárlásból árválkodott még egy lila karalábé a hütöben. nem igazán volt ötletem, mit kezdjek vele, így aztán a legkézenfekvöbbet választottam. így készült belöle egy fdh-krémleves, amelyhez rögtön több maradékot is felhasználtam.

1 karalábét + 2 közepes krumplit + 2 szál zöldhagymát + 2 szál csombort 10 perc alatt megföztem, majd egy kevés (0,5 dl) tejszínnel botmixerrel pürésítettem. sóztam, zöld-borsoztam, melegen tartottam. egy serpenyöben 1 szelet füstölt sonkát égy icipici olívaolajon megpirítottam, majd a sonkát kivéve az olajon egy marék laskagombát megírítottam.  tálaláskor a forró levest megszórtam gombával, sonkával és reszelt parmezánnal.

Kategóriák:fdh, leves

mediterrán paradicsomleves

6. június 2009 Hozzászólás

DSC03872 tegnap este egy kedves barátom jött vacsorázni. még spárga-szezon lévén nem kellett a föételen sokat gondolkodni. még a múlt hétvégéröl maradt jó sok paradicsom a hütöben, míg a bazsalikom a konyhaablakban hatalmasra nött – így az alap-összetevök adva voltak. mivel tegnap különösen hüvösre fordult az idö (még a fütést is bekapcsoltam), jól esett valami meleget enni.   

hozzávalók:

2 ek olívaolaj

1 hagyma

2-4 szál zeller

1 répa

7,5 dl zöldség alaplé

2 tk cukor

1,5 dl fehérbor

oregánó, bazsalikom, só, zöldbors,

50 dkg paradicsom (héjától megszabadítva)

DSC04041

elöször a paradicsomok héját a felsörészén keresztbe bevágtam, egy tálba tettem és leöntöttem öket forrásban lévö (!) vízzel. a tálat lefedtem és 2-3 percig állni hagytam. ezután a paradicsom héját egy kis ügyességgel (forró!) gyorsan lehúzogattam.

az apróra vágott hagymát, zellerszárat  és répát az olívaolajon alacsony tüzön kicsit megpirítottam/ megpuhítottam, majd hozzáadtam a cukrot és a  paradicsomot. felöntöttem alaplével és fehérborral, beletettem néhány szál oregánót, bazsalikomot és a zellerleveleit, majd 20 percig alacsony tüzön lefedve föztem, majd botmixerrel pürésítettem. egy kevés sóval, zöldborssal ízesítettem.

DSC04063

folyt.köv.

Kategóriák:leves

halászlé “péter módra”

9. május 2009 Hozzászólás

DSC02679 már hallom is olvasóim mély felháborodását, vagy legalábbis morajlását – amelyet halászlé receptem hozzávalóinak olvasása vált majd ki. egy biztos, ez a recept  se nem bajai, se nem szegedi, de még csak nem is bodrogközi. ez az igazi hamburgi halászlé receptje. feltéve, hogy akad kedves errefelé látogato, aki hajlandó túltenni ellenérzésén, és képes nekem hozni 1-2 (de akár 3-4) doboz halászlékockát otthonról. ez itt nem a reklám helye, így aztán nem is vagyok nagyon válogatós. felölem aztán lehet kn.rr vagy akás ma..i  is. mivel alapvetöen ügyelek arra, hogy ne fogyasszunk (fél)kész dolgokat, úgy gondolom, nem tesz nagy kárt a szervezetemben, ha kétszer egy évben a fent említett halászlé-kockákból levest eszünk. 

hozzávalók:

2 sárgarépa, 1 édeskömény,  1 cikk fokhagyma, 2-3-4 halászlékocka + 1 csokor petrezselyem,, 20 dkg friss fehérhúsú hal (nálam feltétlenül szálka nélkül).

ázt gondolom nem szükséges a receptet részletesen leírnom. talán csak annyit, hogy az elöbbieket 5-10 percig közepes lángon 8elegednö mennyiségü vízzel) megfözöm. a két legutóbbit pedig kockákra (ill apróra) vágva a már kikapcsolt tüzhelyen még álló levesbe teszem kb. 2-5 percre. egy kanál tejföllel és egy kis petrezselyemmelmeggszórva tálalom.

DSC02655

a halászlékocka érdekessége, hogy régen csípös volt, de amióta a multik vették  kezükbe a gyártását, azóta csak “édes-nemesek”, mondván “ilyen csipöset senki nem eszik”. nem mintha exportálnák a halászlékockát külföldre. ennyit röviden a globalizációról. 

Kategóriák:leves, magyar

zöldleves

5. május 2009 Hozzászólás

DSC02427

egyre többször fözök valami zöld színü ételt. minden bizonnyal az évszak “adja magát”, hiszen bár merre tekintek friss üde zöld kacsingat rám az ablakunk elött, a zöldségesnél, a hétvégi biciklitúrákon – így aztán nem is csoda, ha a konyhánk is lassan, de biztosan zöldül. ma este  egy csomag friss zöldhagyma, egy cukkini és a tartaléknak eltett medvehagyma kérte, hogy hadd legyen belölük valami gyors könnyü vacsora. így aztán a hozzávalókat, plusz két krumplit, meghámoztam ill. mostam, felkarikáztam-kockáztam, 10 perc alatt megföztem, sóztam, borsoztam, szerecsendióztam. majd 2 evökanál tejszínnel összeturmixoltam.  

DSC02434 2 percre visszatettem a tüzre és  egy maréknyi fehér hallal (azt hiszem kabeljau volt) varázsoltam tartalmas levessé.

DSC02483

Kategóriák:leves

szombati ebéd

22. március 2009 1 hozzászólás

pénteken este nyolc után csörgött a telefon. tölünk 200 km távolságban élö sógorom feleségestöl és nagynénistöl jelentkeztek be hozzánk ebédre. másnapra. nem vagyok egy nagyon spontán természetü ember, ezért kapásból dobtam egy hátast. miután magamhoz tértem, lázasan törni kezdtem a fejem, mi az, amihez szombaton reggel gyorsan be tudok vásárolni és délig ebédet fözni. (feltéve, ha ezalatt az idö alatt párom legalább kiporszívózik, mert a lakás enyhén szólva szaladt.) annyit rögtön sikerült kiötlenem, hogy egy jó tejfölös krumplilevest fogok készíteni, de mi legyen a második? hosszú fejtörés után és egyre nagyobb kétségbeesés közepette páromat kérdeztem, van-e egy jó ötlete. székelykáposzta volt a válasz. hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?! talán mert a tejfölös krumplileves után otthon senki  nem enne tejfölös székelykáposztát. erösen gyanítom azért jutott neki az eszébe, mert családjának más tagjainak legutóbbi látogatásakor is éppen azt föztem. mindenesetre nagyon hálás voltam az ötletnek, lévén gyorsan elkészíthetö és abszolut rizikómentes. semmit nem lehet rajta elrontani. eddig mindenkinek ízlett.

a tejfölös krumplileveshez 4 közepes krumplit apró kockákra vágva feltettem sós vízben föni. elkevertem két teáskanál lisztet 1 dl tejszín és 1 dl tejföl keverékével (csomómentesre!). amikor a krumpli már majdnem teljesen puha volt, a forró levesböl apránként a lisztes keverékhez hozzáadtam összesen tíz evökanálnyit, majd ezt folytonos keverés mellett a lassú forrásban lévö leveshez öntöttem (ügyelve arra, hogy ne fusson ki). 2-3 percig még lassú tüzön föztem. csak amikor kikapcsoltam a tüzet alatta adtam hozzá a felkarikázott paprikás kolbászt. így a leves szép piros színt kapott, a kolbász pedig nem fött szét és nagyon finom ízletes maradt. tálaláskor szárított tárkonnyal ízesítettem és frissen sült kenyérrel kínáltam.

DSC00943

a székelykáposztához 1 kg pulykahúsból a szokásos módon pörköltként készítettem: 1 nagy fej vöröshagymát üvegesre pirítottam, jó sok öröltpaprikával (és a káposzta miatt egy kevés örölt köménnyel) megszórtam, egy kis vizet adtam hozzá. amikor a hús már majdnem teljesen megpuhult, 1 kg savanyított káposztát tettem hozzá, felöntöttem egy kevés vízzel és pár percig tovább föztem. fött rizzel tálaltam (és tejföllel meglocsolva , de ez csak a fényképezés után jutott eszembe).

DSC00945

az ebéd kellemes hangulatban telt, mindenki szedett mindkét fogásból. a nagynéni pedig sokat mesélt (már amikor éppen nem evett). volt is mit mesélnie: negyvenöt évet töltött apácaként pápua új-guinea egyik kis szigetén. az egészség-ügyben tevékenykedett és többezer gyermek világrajövetelében segédkezett ill. legalább ugyanennyi bába kiképzését irányította. mígnem néhány hónappal ezelött úgy döntött, hogy hetvenöt évesen ideje lesz visszatérnie németországba és életének utolsó szakaszát egy itteni kolostorban eltölteni, ahol még a reá bízott feladatokat kítünö egészségnek örvendve fogja véghez vinni.

mivel nagyon szép napsütéses nap volt, elmentünk egy nagyot sétálni a közelben lévö alster tóhoz (a közel viszonylagos: kb. 2 km). bevallom, kicsit írigykedtem magamban, amikor láttam, hogy milyen fiatalokat meghazudtoló kondícióval jött fel a nagynéni a negyedik emeletre a két órás, kb. 6 km-es séta után.

így legalább jó lelkiismerettel ülhettünk neki a délutáni kávénak. amelyhez természetesen sütemény is dukált. a receptet lúdanyónál találtam. a receptet idemásolom, mert ugyanígy csináltam (csak a citromhéjat felejtettem ki belöle, a mazsolát pedig szándékosan kihagytam, mert nem tudtam, hogy mindenki szereti-e):

Misses Chesseoo kedvence – az ellenálhatatlan ausztrál répasütemény

(így még a nagynénihez is nagyon passzolt, aki visszatérte elött ausztráliában töltött néhány hetet – úgymond a civil világhoz valóaklimatizálodásként)

hozzávalók a tésztához:
50 dkg finomra reszelt sárgarépa
25 dkg durvára vágott dió (eredetileg pekándió)
25 dkg liszt (lehet teljes kiőrlésű is)
20 dkg mazsola
20 dkg barna cukor
4 tojás
2 dl semleges ízű olaj (eredetileg 2,5 dl, de szerintem még lehet csökkenteni a mennyiségen)
2 tk szódabikarbóna
2 tk fahéj

a krémhez:
25 dkg mascarpone (én philaadelphia vajkrémet használtam)
4 ek joghurt
porcukor ízlés szerint (kb. 4 evőkanálnyi)

melegítsük elő a sütőt 180 C fokra (légkeveréses sütőnél 160 C).
keverjük össze a lisztet, szódabikarbónát, fahéjat, mazsolát és a cukrot.
a tojásokat verjük fel habosra, és utána fokozatosan keverjük hozzá az olajat.
felváltva, apránként adjuk hozzá a lisztes keveréket, a reszelt répát és a durvára vágott diót és jól keverjük össze.
egyengessük el egy kivajazott nagyméretű tepsiben és süssük 20-25 percig (tűpróba!!!! nálam majdnem egy órát sült!!!!), majd hagyjuk kihűlni.
a krémhez keverjük össze a hozzávalókat és kenjük a kihűlt sütemény tetejére.
tényleg nagyon finom!

DSC00952

p.s. párom nemcsak kiporszívózott, hanem az összes ablakot rukkzukk meg is pucolta délig.