Archívum

Archive for the ‘csak ülök és beszélek’ Category

mézes-kesúdiós pasztinák – pastinaken mit honig-cashew-kruste

12. február 2010 9 hozzászólás

lassan két hónapja, hogy esik a hó. majdnem mindennap, de  legkésöbb, ha éppen elkezdtek  olvadozni a járdákat, mellékutcákat  befedö jeges rétegek, amelyek minimum tizenvalahány centiméteresek. sok helyütt 20-25. december 18-tól megy ez így, elég már belöle. már lefényképeztem mindent, amit hóban érdemes fényképezni. több menetben. az igazat megvallva már nincs kedvem lefagyott ujjakkal a várost járni és minden reggel/ este/ bevásárláskor/ stb.   kockáztatni, hogy hanyatt esek. vagy  orra.  vagy azért mert, megint hózik-zik-zik vagy azért, mert éppen fagy, esetleg kicsit olvad és aztán megint fagy. pedig holnap megint egész napra hóesést mond az elörejelzés. mondjuk annyi jó van a dologban, hogy január elejétöl van egy remek ruhadarabom: a hippsy, egy olyan színes kiegészítő, mely egyfajta tudatos döntés a felfázás megelőzése érdekében. nem fizetett hirdetés, kattintson rá nyugodtan, akit érdekel. nekem bevált és még jól is néz ki. nem is értem, hogy lehetttem meg ennyi idieg nélküle. mondjuk a telet csizma nélkül bekkelem ki, mert azt már nem kaptam. még jó, hogy van egy téli futócipöm, amelyben viszonylag csúszásmentesen tudok eljutni A-tól B-ig.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA         ilyen hidegben jól esnek a sütöben sült zöldségek. ezt a receptet egy reform-bolt hirdetö újságjában találtam:

személyenként 2 pasztinákot meghámoztam félbevágtam és egy kiolajozott tüzálló edényben 175 °C-on 15 percet sütötem.

ezalatt  egy teflonserpenyöben 40 g kesúdiót megpirítottam, késsel durvára vágtam, 50 g fetasajttal, 1 kanálka mézzel, egy fél citrom reszelthéjával  sóval, borssal, kevés  pirospaprikával összekevertem.

rákentem a pasztinákra és további 5-10 percet sütöttem.

elöételként vagy sült hús mellé is el tudom képzelni.OLYMPUS DIGITAL CAMERA          2 pastinaken pro person schälen, längs halbieren und bei 175 °C ca. 15 minuten backen.

in der zwischenzeit 40 g cashwe-nüsse in einer teflonpfanne rösten, mit einem messer klein hacken, mit 50 g fetakäse, 1 el honig, mit der schale einer abgeriebenen zitrone, salz, pfeffer und paprikapulver vermischen.  auf die pastinaken geben und weitere 10-15 minuten backen.

als vorspeise oder zum kurzgebratenem fleisch servieren.

Reklámok

könyves kérdés

6. február 2010 1 hozzászólás

az elmúlt héten csendben voltam, aminek oka az volt, hogy vasárnap este sikerült jól elvágni a bal mutató ujjamat. van ugyanis három hete egy nagyon jó kis éles késem, amellyel eddig pontosan háromszor sikerült vele belenyesni a bal kezem valamelyik ujjába. a mutató csak annyiból rosszabb, mint az elözöek, hogy ugye nehezebb nélküle gépelni. kaptam közben egy könyves kérdést és mivel nagyon szeretek olvasni, söt alapelvem, hogy “aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet”, szívesen válaszolok is a feltett könyves kérdésekre.  OLYMPUS DIGITAL CAMERA

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?

nem emlékszem. amióta ismerem a betüket, annyira szeretek olvasni és mégis még  annyi sok jó könyv van, amit el szeretnék olvasni, hogy nem foglalkozom azokkal a könyvekkel, amelyek rosszak. (most utólag jutott eszembe, a gimnáziumi kötelezö görög és római irodalomtól kirázott a frász. remélem, húgom ezt megbocsátja nekem)

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?

micimackó. aztán huszonvalahány évvel késöbb márai az igazi címü könyve.

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?

biztosan, de nagyon régen lehetett és sikeresen elfelejtettem.

4. Mit használsz könyvjelzőnek?

valami cetlit, pedig szeretem a szép könyvjelzöket. csak valahogy soha nincsenek kéznél. meg félnék is, hogy elveszítem öket.

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt … hm?

buszon, buszmegállóban, munkába jövet-menet, alvás elött szeretnék, de mindig elalszom, hétvégenként reggelente ágyban.

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?

micimackó. legalábbis szeretném, ha az lett volna. az igazság az, hogy nem emlékszem.

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)

alapvetöen jobban szeretem a kemény fedeleseket. de praktikus okokból (mivel mindig cipelek magammal könyvet ill. mivel már tényleg sok van és néha eszembe jut, hogy ha valamikor újra költöznénk…) kezdek áttérni a puha kötésüre.

8. Mit olvasol most?
egy fényképezésröl szóló könyvet.

9. És hányadik oldalon jársz?

125.

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?

egy idöben az volt a mániám, hogy ex-libris-nyomdával láttam el a könyveimet. amit jól meg is bántam, mert nehezebb volt eladni öket évekkel késöbb.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?

a papír minösége és az illata befolyásol.(igenis vannak büdös könyvek, azokat nem szeretem).

12. És az oldalszám?

mivel a legtöbb könyvet cipelem magammal valahova, nem szeretem a vaskosakat. és mivel este ágyban olvasáskor max. 5 perc után mindig elalszom, nem is szeretném kockáztatni, hogy egy vaskos könyv a fejemre essen.

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége

soha.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?

volt. pl. micimackó. kundera: a lét elviselhetetlen könnyüsége. márai: a gyertyák csonkig égnek. és sok más is. de kettönél többször csak a micimackó, a kisherceg és a sehány éves kislány.

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

vigyázok a könyveimre, igy az egyetlen baleset, amire emlékszem, esterházy péter Harmonia cælestis címü müvét érintette, amelyre sikerült egy  reggeli ágyban olvasás  alkalmával egy csésze kávét ráborítanom. azóta sem értem a végére. kár volt a kávéért. 

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?

nagyrészüktöl sosem tudnék megválni. néhány éve kisebb részüket eladom (internetnek hála) , esetleg elajándékozom.

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?

budiban soha nem olvasok. sosem értettem, hogy lehet ott egyáltalán olvasni.

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?

nem.

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót?

általában rákattanok egy témára vagy egy szerzöre. az amazon-on vezetek egy listát, hogy ne  felejtsem el, mit szeretnék még majd olvasni. aztán néha kitörlöm a lista felét, ha idöközben másra terelödött a figyelmem.

+1.: még valami hendikep?

szeretnék sok-sok verset olvasni, de valahogy soem találom meg rá a megfelelö alkalmat.

mi van a táskámban?

28. január 2010 1 hozzászólás

renátától kaptam a kérdést, amelyre szívesen válaszolok. alapvetöen szeretem a tágas, sok zsebes táskákat, ki nem állhatom a retikülöket. ha már táska, legyen ugye akkora, hogy minden létfontosságú dolog elférjen benne. ezek lennének:

könyv, határidönapló, toll, papírzsebkendö (min. 2 csomag), rúzs (min. 2 db), ajakápoló, mentolos cukorka, rágógumi, fájdalomcsillapító, sebtapasz, o.b., kézkrém, bach-virág-cseppek (rescue), bevásárlószatyor, mobiltelefon, fényképezögép, pót-akkumulátor, pénztárca.

reggelente ehhez jön még 1-2 alma, 1 banán (vagy más gyümölcs), két szendvics,gyakran egy saláta müanyag dobozban.

opcionális: egy üveg víz (mert mindig attól félek, hogy olyan gyötrö szomjúság kap el vayg kiszárad a torkom és köhögési rohamot kapok, hogy nembírom ki hazáig mondjuk még sosem fordulkt elö, de biztos, ami biztos alapon) , összecsukható esernyö amit hetekig hordok magammal, aztán megunva, hogy sosem esik, kipakolok, hogy aztán pont akkor kezdjen rá…

láthatjátok, már csak a toronyóra lánccal hiányzik;-)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA         szeretem váltogatni éppen aktuális táskámat, amelyben csak az akaadályoz, hogy ugye ezt az egész mindenséget át kellene pakolásznom. mivel ilyenkor szokott világossá válni elöttem, hogy mennyi mindent cipelek magammal, ilyen alkalmakkor bizonyos dolgokat nem teszek át az új táskámba, mondván, az elmúlt hónapokban sem volt rá szükségem. mondanom sem kell, hogy prompt az fog hiányozni legközelebb. egyszer láttam valahol egy olyan táskabetétet, ameylet egyik nöi táskából a másikba csak úgy át lehetett rakni (feltéve, hogy nagyjából azonos méretüek persze), azóta is bánom, hogy miért nem vettem, mert ugye szerintem ezt nekem találták ki. 

hétvégén és szabadidös programokra általában egy hátizsákot hordok, abban benne van minden, ami csak kellhet útközben (lásd a fentieket).

ahogy láttam, már mindenkinél járt a kérdés, ha mégsem és valakinek kedve lenne megírni, kíváncsian várom…

mínusz 10 fokban az alster-en – auf der alster bei minus 10 °C

26. január 2010 1 hozzászólás

hamburgban gyakorlatilag december 18-tól mínusz-fokok uralkodnak és rendszeresen jó kis hó is esik, még mielött a régi elolvadna. ez már önmagában is nagy szám, mert ugye mérsékelt kontinentális övezetröl van szó, tenger közellel, úgyhogy a szánkók éveken keresztül rosdásodnak a pincében vagy a padláson, így minden gyerek életében nagy szám, ha elö lehet kotorni azokat.  az utóbbi két hétben rendszeresen lemegy éjjel mínusz 5 fok alá a hömérö higanyszála, pár napja pedig még mínusz 10 alá is süllyed. ennek köszönhetöen a hamburg közepén található 164 hektár területü alster-tó szépen befagyott. ami még ritkábban történik meg és föleg azért érdekes, mert olyankor (kb 10-15 évente) lehet rajta mászkálni, korcsolyázni, söt még kész wurstli is felépülhet rá. ennek az a feltétele, hogy minimum 20 cm-es legyen a  jég és 100 fúráspróba legyen negatív. ez legutóbb 1997-ben történt meg.

Außen- und Binnenalster

ugyan még nincs hivatalosan engedélyezve, de ma már 17 cm-es jég volt rajta és már tegnap is sokan mászkáltak rajta, ma meg már föleg (odalátok az irodám ablakából), így este hatkor felhívtam mr. nokedlit, hogy van-e kedve eljönni elém a munkahelyre, mert akkor együtt elmehetnék az alsteren keresztül haza.  meg is tettük és nagyon jó volt, pedig nagyon izgultunk néha, hogy mi van, ha beszakad alattunk a jég. jó egy km a tavon keresztül az utunk, aztán még másfél km a tó másik oldalától, de olyan jól esett a hosszú séta a hidegben, hogy nocsak. közben pedig nagyon szép kilátás nyílik hamburg kivilágított belvárosára.   

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

hazaérve ittunk egy jó nagy pohár forraltbort és pótoltuk az elvbeszett kalóriákat egy sült camemberrel és egy frissen megsütött ciabattával.

seit dem 18. dezember sind es ständig minus-grade draussen, dazu gibt es immer wieder ordentlich schnee – eine absolute seltenheit in hamburg. in den letzten tagen gab es naxhts auch noch temperaturen unter -10 °C, was dazu wesentlich beigetragen hat, dass die alster langsam, aber sicher zufriert. mit jedem tag steigt die wahrscheinlichkeit, dass sie auch “freigegeben” wird und somit offiziell bekannt gegeben wird, dass das alstervergnügen auf der alster stattfindet. hierzu ist erforderlich, dass das eis mindestens 20 cm dick ist (aktuell 17cm) und 100 erfolgreiche bohrungen vorgenommen wurden. dies war zuletzt 1997 der fall.   bereits gestern habe ich etliche mutige hamburger auf der alster aus dem bürofenster gesehen, heute war schon richtig was los. mr. nokedli und ich hatten heute abend spontan entschieden, “auf der alster” nach hause zu gehen. es sind insgesamt eine gute km entfernung bis zur anderen alsterseite auf dem eis, hinzu kommen noch etwa 1,5 km  bis zur wohnung. es war wunderschön und hat sehr viel spaß gemacht, auch wenn wir manchmal ganz schön angst hatten, einzubrechen.   

 

völlig durchgefroren haben wir zu hause zuerst einen  glühwein getrunken, danach gab es einen heissen ofenkäse mit frisch aufgebackenem ciabattabrot. nichts besonderes, aber superlecker, genau das richtige nach einem langen winterlichen spaziergang.

macskatalálkozó

19. január 2010 1 hozzászólás

talán említettem már, hogy van egy kis négyes csoportunk, amely macskatalálkozó néven fut. havonta egyszer találkozunk egyikünknél, egy jót beszélgetünk, végigeszünk egy háromfogásos saját készítésü menüt (mindig a vendéglátó föz). amolyan “perfekt dinner” módra, azzal a különbséggel, hogy mi már akkor is összejártunk és így csináltuk, amikor ez nem volt még tévémüsor.  és nem is pontozzuk a vendéglátónk teljesítményét, hacsak nem sürü dicséretekkel , hanem egyszerüen jól érezzük magunkat.

a macskatalálkozó-nevet onnan kapta, hogy eredetileg egyikünk újsághirdetésben keresett társakat, akik hajlandóak lennének kölcsönös alapon macskaellátásra a nyaralás ideje alatt. hosszú évek óta ismerjük egymást, idöközben a macskások és macsakátlanok aránya 50%-50%-ra csökkent, de ezek a találkozások szerencsére megmaradtak.

a tegnapi “házigazda” katinka-cica volt, aki szemmel láthatólag igencsak unta, amikor fényképezni próbáltam a gyertyafényben, vaku nélkül.

a ma esti vacsora annyiban volt rendhagyó, hogy egy könnyen elökészíthetö föfogásból állt. csak az alábbiakat kellett apróra vágni, néhány krumplit héjában megfözni. majd ki-ki az asztalnál maga tett a raclette lapátjára néhány karika fött krumplit, pár zöldséget, gyümölcsöt, majd egy szelet sajttal lefedve a raclette grillje alá tolva, zöld diós-tözegáfonyás-jégsalátát és friss ciabatta kenyeret majszolgatva, beszélgetve,  várt arra, hogy pár  perc alatt megsüljön kis lapátja tartalma. aztán a lapát újratöltése következett. még jó, hogy mindenkinek kettö darab jutott, így amíg az egyik sült, a másikat lehetett enni:-) 

raclette  

igazi jó kis beszélgetös, hangulatos vacsora. én csak tavaly ismertem meg, de itt nagy divat már hosszú évek óta, sokan raclette-t esznek szenteste is. talán, mert mindenki szereti, ízlése szerint válogatja össze (lehet kisebb húsokat/ kolbászokat is sütni rajta), mit süt magának. semmi extra, de gyorsan elökészíthetö, nem kell görcsölni, hogy sikerül-e. egyszerüen mindig sikere van. ti ettetek már vagy hallottatok róla?

Severin RG 2681 Raclette-Partygrill, schwarz

saláta maradék hátszínnel – salat mit restlichem hüftsteak

18. január 2010 2 hozzászólás

reflektálós napom volt ma. föleg akkor reflektáltam, amikor a fönök pár perccel öt óra után elköszönt. ekkor  már a munkatársaknak is csak kis hányada volt ott, a maradék nagyhányada én voltam, míg én ott görbültem valami piszmogi munka felett, ami megint egy külön-feladat. nem is   nehéz, de jó, ha szisztematikusan csinálja az ember. szóval az van, hogy évek óta egyre több külön-feladatom van, ami egyrészt megtisztelö, hogy ugye rámbizatik, másrészt viszont enyhén szólva akadályoz abban, hogy a rendes munkámat rendesen megcsináljam. biztosan én vagyok rendszerhibás meg hülye, hogy ezt hagyom. de nem tudok ellene mit, tenni. belém van kódolva, hogy amit rámbíznak, azt tisztességesen meg kell csinálni. meg is szoktam. mások meg úgy látszik nem és úgy tünik, nem is zavarja öket különösebben. belölük valahogy hiányzik ez a parancs-sor.

ahogyan általános iskolás tanítónénim mondta volt:  ha cigánygyerekek potyognak az égböl, akkor is….. mennek haza, ha letelt a munkaidejük, én meg akkor is maradok és elöbb befejezem a munkámat. ezutóbbit már nem a tanítónénim mondta, hanem én.  ha külön feladatról van szó, azt meg csinálja más. pl. én. más kérdés, hogy én még az sokféle különmunkával is jobban és gyorsabban teljesítek. amolyan dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes-módon. ha ebböl  a szemszögböl nézem, akkor hatottak azok a jelmondatok, amelyeket évröl-évre a raj-, az örsi vagy a tábori naplóba kellett írni anno a nyolcvanas években. úgy látszik sikerült a társadalom hasznos tagjává válnom. az persze megint más kérdés, hogy hülyére dolgozom magam… na most akkor hogy is van ez?  

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

ma este hazaérve átkutattam valami ehetö után a hütöt, ahonnan elökerült: egy kis darab maradék médiumra átsütött hátszín, egy kis rómaisalátaszív, 4 db koktélparadicsom és egy fél uborka.  a   hátszínt szeletekre vágtam és egy kevés vajon mindkét oldalon fél-fél percet sütöttem, megszórtam maldon-sóval és firssen örölt színes borssal, a salátára egy kis balzsamecetett és olívaolajat öntöttem, zsályával megszórtam. a tegnapi pogácsával remek vacsora volt.   

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

nach einem anstrengenden tag habe ich den kühlschrank durchgewühlt. folgendes kam zum vorschein: ein kleines stück übriggebliebenes medium gebratenes rindersteak, ein romana-salatherz, 4 koktailtomaten und eine halbe gurke. das steak wurde in scheiben geschnitten und in ein wenig butter von beiden seiten je 30 sekunden angebraten, mit maldon-salz und frisch geriebenem pfeffer bestreut. der salat wurde mit balsamico und olivenöl angemacht, ein wenig kresse darauf. mit den gestrigen pogatscherln war es ein perfektes abendessen.

kreatív blog

17. január 2010 1 hozzászólás

na ezt nem én gondolom blogomról, hanem felhölány és notburga. köszönöm szépen, hogy olvastok és ebben a díjban részesítetek. a szabályzat szerint a következöképpen kell eljárnom:

1. meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte
2. a logót ki kell tennem a blogomba
3. be kell linkelni azt, akitől kaptam
4. írni kell magamról 7 dolgot
5. tovább kell adnom a kitüntetést 7 blogtársamnak
6. be kell linkelnem őket
7. megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról

örömmel adom tovább virtuálisan mindazoknak, akik rajta vannak a jobboldali blog-linkeket tartalmazó oszlopban, ugynis már elvesztettem a fonalat, kiknek volt ill. van épp most ilyen díjuk.  és mindazoknak, akik nincsenek ugyan rajta, de akiket szívesen olvasok, mert blogjuk különleges, érdekes.

[kreativbloggeraward1.jpg]

és akkor már csak az hiányzik, hogy magamról írjak le 7 dolgot. nehéz dolog, mert egyrészt már írtam a sorok között magamról. másrészt pedig nem igazán szeretek kitárulkozni csakúgy. ezzel az elsö pont meg is lenne:

  1. introveltált vagyok 
  2. ha valami érdekel és elkezdek vele foglalkozni, akkor azt nagyon intenzíven teszem. azzal szoktam kezdeni, hogy elolvasok az adott dologról egy halom könyvet.
  3. sajnos vannak dolgok, amiket aztán félúton félbehagyok. de csak már miután elméletben már majdnem mindent tudok.
  4. néha türelmetlen vagyok, és ezt nem is rejtem véka alá.
  5. másoktól is elvárom, hogy “tökéletesen” müködjenek. jaj nekik, ha nem teszik.
  6. általában magamról azt gondolom, hogy tökéletesen müködöm. aztán mindig sikerül valakinek rádöbbentenie arra, hogy dehogy…
  7. azért van néhány jó tulajdonságom is, de ezekröl majd akkor írok, ha ez lesz a téma…