Archívum

nyaralunk!!!

29. június 2009 Hozzászólás

 élvezzük a csendet, a szép kilátást, a friss északi tengeri levegöt, a napsütést, a naplementét…

és persze eszünk is. már ha van, mit. tegnap kora este érkeztünk. elöször megettük az áfonyás-ribizlis lepény maradványait,  aztán elmentünk egy tengerparti sétára, hogy aztán teljesen kiéhezve neki eshessünk tradicionális sült sajtunk elfogyasztásához.

ma reggel késön keltünk, reggeliztünk, majd pingpongoztunk és egy nagyot tollasoztunk. így aztán arra sem jutott idönk, hogy ebédidöre valami harapnivalót bevásároljunk. maradtak a magunkkal hozott gyümölcsök, de senki sem tiltakozott…

 bevásárlás után pedig, mielött elindultunk a strandra egy gombás-szalámis-sajtos-meleg-szendvicset készítettünk. ebben az a legjobb, hogy a lányok is el tudják készíteni (csak a sütöbe ki- meg betevésnél kell egy kicsit segíteni – sikerült is kapásból a sütö tetejét megégetnem egy kicsit).

bevásárláskor törtem a fejem. egyrészt azon, mi minden  “alapvetö” élelmiszer kell, hogy legyen, ha mindennap fözni akarok majd ebben a konyhában. másrészt azon, hogy hova fogjuk eltenni azt a rengeteg minden “alapvetö” élelmiszert. mert hát a hütö dimenziója a konyháéval egyenes arányban mozog: vanni van, de iciripicuri. annyi elönye mondjuk van a konyhának, hogy minden kézügyben van, nem kell ide-oda rohangálni. ennek ellenére igazi logisztikai kihívás lesz a következö két hetet úgy kihúznunk, hogy ne kelljen mindennap valami miatt vásárolni menni.

Reklámok

2:1 áfonyás + ribizlis lepény

28. június 2009 Hozzászólás

tavaly nyaralás elött posztoltam egy túrós-ribizlis kelttésztát, amely annyira bejött nálunk, hogy azóta is többször készítettem. egyszerüen nem lehet nem szeretni.  most a felét ribizlivel, a másik felét áfonyával raktam tele és egy kicsit változtattam a túrós krémen: egy mascarpone és egy itteni túró volt a hütöben, amelyeket fel kellett használnom, mielött elutazunk.

hozzávalók (egy jó nagy tepsivel lesz belöle):
kelttészta:

15 dkg olvasztott vaj
40 dkg liszt
1 csomag száraz élesztö
1 csipetnyi só
1 csomag vaníliás cukor
1,5 dl langyos tej
2 tojás

tetejére (miután megkelt):
25 dkg áfonya  + 25 dkg ribizli
mascarpone- krém:
25 dkg mascarpone, 25 dkg túró, 1 tejföl, 2 tojás, 1 vaníliás cukor, 7,5 dkg cukor, 1 ek citromlé, 1 ek étkezési keményítö
1-2 ek (vaníliás) porcukor 

a kelttészta hozzávalóit  kenyérsütögéppel bedagasztattam (nálam ez másfél óra volt), majd a tésztát még egyszer jól megdögönyöztem. ezután egy sütöpapírral kibélelt tepsibe raktam és addig húzogattam minden irányba, amíg a tepsit sikerült kitöltenem. biztosan meg lehetne egy sodrófa segítségével is oldani a dolgot, de ebben a kelttészta-receptben éppen azt találtam jónak, hogy milyen egyszerüen és a gyúródeszka-sodrófa kettös használata nélkül (és tisztogatása nélkül, amit nagyon nem szeretek) lehet eljutni egy nagyon finom kelttésztás süteményhez.
egy fél órára letakartam a tésztás-tepsit és egy meleg helyen hagytam tovább kelni.

 
ezalatt a sütöt elömelegítettem 190 °C-fokra. megmosom, lecsöpögtettem és kicsumáztam a ribizlit + áfonyát (még jó, hogy az utóbbit nem kellett csumázni),  félretettem, majd elkészítettem a krémet: az összes krémhozzávalót konyhai robotgéppel alaposan összekevertem, majd ráöntöttem a kelttésztára. igyekeztem mindenhova jutttani belöle, megszórtam a gyümölccsel és betettem 40 percre a sütöbe. miután kihült, porcukorral meghintve tálaltam.

Kategóriák:gyümölcs, sütemény

céklalevél-saláta

24. június 2009 Hozzászólás

úgy adódott, hogy céklához jutottam, amelynek szép friss levelei voltak. utánanéztem, vajon ehetöek-e és már csak a színük miatt is ki kellett próbálnom, milyen saláta készíthetö belölük. különösen tetszett, hogy a levelek olyan igazán roppanósnak/ haraphatóak tüntek. úgy tünt, kellemes harmóniát alkotnak majd a lágy madárbegy salátával. ezen kívül került még bele:

1 mozzarella apróra vágva

1 szelet serrano-sonka pirítva

1 marék csíra mediterrán

1/2 marék pirított fenyömag

néhány szem  piros büszke/ pöszméte/ köszméte

salátaöntet:

1 ek narancsos balzsamecet

2 ek olívaolaj

1 tk juharszirup

só, zöldbors, örölt gyömbér

alapállásban is nagyon szeretem a salátákat, de ez aztán annyira finom volt, hogy nocsak….

Kategóriák:saláta

avokádó-krém

21. június 2009 3 hozzászólás

köszönöm a lelkes találgatásokat. azoknak lett igaza,  akik valamilyen kenyérre kenhetöre tippeltek.

kedvelem az avokádót. csupán  az szokott némi gondot okozni, hogy  néhány napig (nálam általában 4-6, de lehet kicsit több is) a megvásárlása után érni hagyni kell. így aztán jó néhány napra elöre kell tervezni tudni.  akkor jó, ha a héjat picit megnyomva érezzük, hogy puha kezd lenni. vigyázat: ha a vékonyabb végét nyomjuk meg, ott lehet, hogy már puha, de a vastagabb része attól még lehet kemény. érdemes a vastagabb részén kísérletezni. ha félérett állapotban próbáljuk hasznosítanmi, fel kell készülnünk arra, hogy bizony inkább szappanízü, mintsem élvezhetö örömökhöz jutunk fogyasztásakor. ha viszont túlérett, akkor hosszú szálkás részek keletkeznek benne (mint a mangóban is), amelyek szintén nem igazán élveezetesek. emellett be is barnul és íze olajos szardíniához lesz hasonlatos.

ha ennek ellenére mégis avokádó-vásárlásra szánja el magát az ember, némi tapasztalattal igazán finom élvezetekre készülhet fel. aki mer, az nyer alapon. az avokádókrém elkészítésének rengeteg fajtája létezik, én nem szoktam túlbonyolítani: fokhagyma, só, bors, pici citromlé és egy kevés joghurt (vagy tejföl) felhasználásával összeturmixolom az avokádót és mi pirítósra vagy friss kenyérre kenve, paradicsommal, paprikával, olívabogyóval esszük. az arányok ízlés kérdése, nálunk mindig csak szemre készül. lehet bele tenni snidlinget, mentát, petrezselymet – vagy amit akartok.  nálunk gyakori szombat délutáni “köztes-étkezésre”: olyankor általában késön reggelizünk és ritkán van kedvem délre ebédet fözni, inkább hat-hét körül szoktunk vacsorázni. párom pedig reggeli után 2-3-4 órával már enne valamit. ilyenkor vagy egy szendvicst kap, vagy egy avokádókrémet. elöbbit egyedüli fogyasztásra, utóbbit meg kell, hogy ossza velem, mert az avokádókrémnek sohasem tudnék ellenállni. a legviccesebbnek azt tartom, hogy mindig meg szokta kérdezni, hogy ez micsoda?

Kategóriák:kenyérre kenhetö

a blogolás 1. aranyszabálya

21. június 2009 2 hozzászólás

ha blogolás elött egy arcpakolást tettünk fel, hasznos lehet, ha nem feledkezünk meg az idöröl…

…különben elöfordulhat, hogy a maszkot majd keservesen kapargathatjuk le az arcunkról.

(lehet, hogy rondábbak leszünk mint elö ez nem tesz majd jót  arcunk szépségének.)

p.s. és az is elöfordulhat, hogy párunk vacsora közben megkérdezi: “mi az az izé a nyakadon?”

Kategóriák:kisokos

óda a szárított paradicsomhoz

24. május 2009 Hozzászólás

DSC03337 idöröl-idöre rácsodálkozom, hogyan is müködik az emberi agy. és milyen kis apró trükökkel lehet irányítani a gondolkodást. pl. elég csak valami tiltott dologra gondolni, és az máris milyen jó lenne. mármint enni vagy csinálni. így történt ez velem, miután olvastam ági posztját.  a helyzet csak romlott, miután én is megírtam e témához a mondandómat.  márminthogy együnk hazait. gyorsan megszületett a döntés, hogy akkor majd én ehhez szépen tartom magam. mi sem könnyebb ennél. tavasz van, hamarosan itt a nyár, a zöldségesek tele vannak szebbnél szebb spárgával, karalábéval, uborkával, salátahegyekkel, paradicsommal… a paradicsom volt a kulcsszó. erre kattant be az agyam. szemem pedig e pillanatban rátévedt a szárított-paradicsomos üvegre. épp egy hete töltöttem meg piros paradicsommal. mert alapvetö tápláléknak tartom. ha semmi más nem lenne itthon, ami még sosem fordult elö,  szárított paradicsomból mindig lehet csinálni valamit, pl.:

1.salátát:

DSC02546

…a képen pont nem látni, de tutira volt benne…

2. gnocchit:

DSC01858 …a pesztó, sonka és parmezán mellett márcsak a színe miatt is…

3. túrókrémet:

DSC02667

… túró, só, chili, fokhagyma és egy marék szárított paradicsom…

4. tojásrántottát:

DSC03283 … egyszer egy éttermes villásreggelin láttam és azóta gyakran készítem így…

5. spaghettit:

DSC03167

…no comment…

ha mindez nincs kéznél, ha minden kötél szakad, egy szelet kenyérrel, olívaolajjal is tökéletes. ellenállhatatlan vágyat kezdtem érezni azután, hogy szárított paradicsomos étel(eke)t készítsek. így készült az elmúlt három napban három paradicsomos étel:  túrókrém, rántotta és spaghetti. többször azon kaptam magam, hogy tudat alatt azon rágódom, most a szárított paradicsom helyinek számít-e vagy sem. és ha mégsem helyi, akkor hogyan fogom étrendünket paradicsom nélkül tervezni? nem mintha alapesetben mindennap ennénk. néha ugyan hetek is eltelnek, anélkül, hogy ennénk. de maga a tudat, hogy van, de nem lehet…

12. október 2008 Hozzászólás

Kategóriák:Uncategorized