Kezdőlap > gyors, könnyü, magyaros egytálétel, menza, paradicsom, schnell+gelingt leicht, tomate > paradicsomos káposzta – spitzkohl-tomaten-eintopf

paradicsomos káposzta – spitzkohl-tomaten-eintopf

9. január 2010 Hozzászólás Go to comments

a paradicsomos káposztáról már írtam. egyik nagy kedvencünk, mégis nyáron föztem utoljára. most csak annyit változtattam, hogy nem pároltam üvegesre a hagymát, hanem egy kevés vizet tettem fel föni, abba került a vékony csíkokra vágott káposzta és egy kis fej hagyma. hozzáadtam még  árpagyönygöt, paradicsompürét, sót, köménymagot, babérlevelet, egy kis csípös paprikát) és kb. 30 perc alatt  puhára föztem. ma hegyes fehérkáposztából készült, amely gyorsabban megpuhul. tetejére petrezselyem és fasírt került, amelyet én ma készítettem (tessék megkapaszkadni…) életemben elöször, amióta otthonról elköltöztem. de azért még emlékeztem rá, hogyan kell…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA         wieder ein schneller eintopf aus einfachsten zutaten. man nehme für 4 personen:

1 spitzkohl

1 dose tomatenmark

2 lorbeerblätter

salz, kümmel, eine kleine scharfe pepperoni

1 kleine tasse perlgraupe/ gerstengraupe

1/2 liter wasser zum kochen bringen, alle zutaten dazugeben, auf kleiner flamme 30-40 minuten, bis die perlgraupen weich sind, köcheln lassen. am tisch mit petersilie bestreuen. es schmeckt wunderbar ohne weitere zugaben. wenn man möchte, kann man es z.b mit bouletten servieren.

Reklámok
  1. 9. január 2010 - 22:14

    *lach* Uns gelüstete wohl nach gleichem 🙂 Wobei Deine Version viel stärker gewürzt ist als unsere. Vielleicht versuche ich es auch mal mit den Perlgraupen, die kenne ich von meiner ungarischen Familie her überhaupt nicht. Und wieso hast Du heute erst das erste Mal einen Klaps gemacht allein? Ich mach das sooft, weil es perfekt ist für eine Person und man sie auch noch kalt gut essen kann 🙂

    • 10. január 2010 - 08:06

      anikó, das passte echt gut, oder? also: bei uns sind die perlgraupen auch in töltött káposzta (gefüllte kohlrouladen). ich habe zwar immer gedacht, bei allen anderen auch, mittlerweile denke ich eher, dass es eine spizialität der gegend ist, wo ich aufgewachsen bin (im nordosten ungarns). die machen zum einen noch mehr satt, zum anderen dicken sie die soße schön ein, so dass man nichts weiter machen muss (rántás oder so9 – wobei ich mir immer bis zum schluss nicht ganz sicher bin, weil mir das ganze doch recht flüssig erscheint. der trick ist: wenn alles fertiggekocht (nicht zerkocht) ist, muss der topf einige minuten noch auf dem ausgeschalteten herd stehen bleiben. je länger er steht, um so dickflüssiger wird es. aber keine sorge, mam kann bei bedarf wunderbar soviel wasser nachgießen, wie man möchte (und dann natürlcih entsprechend etwas nachsalzen).

      zum thema klaps: es widerstrebt mir einfach, nur für eine person klöpse zu machen. es wäre ein unding und kein ungar würde dafür verständis aufbringen:)
      in ungarn macht man nämlich sowas niemals für eine person. unter einem kg fleisch fängt man damit erst gar nicht an. das ergebnis kannst du dir vorstellen: ein riesenberg kleiner klöpse (die sind in der regel wirkliich nicht größer, als auf meinem foto, manche machen nur die halbe größe) in einer riesigen schüssel. ich habe es gestern immerhin nur mit knapp der hälfte der obigen menge gemacht. ich denke, montag-dienstag kann ich den rest noch wunderbar auf der arbeit essen:)

  2. 9. január 2010 - 22:24

    Igen, ezt a variációt az árpagyönggyel én is ki fogom próbálni. Nem lehet rossz. Egyébként minden elismerésem a Tiéd, hogy van energiád még németül is leírni a recepteket. Én sajnos erre már nem vagyok képes (meg idö is híján van 🙂

    • 10. január 2010 - 08:11

      notburga, az árpagyöngyöt felénk (észak-kelet-mo) a töltött káposztába is használják (nem a töltelékbe, hanem az aprójához). én nagyon szeretem, nekem hozzátartozika káposztához. emellett jól be is süríti a levet és tényleg olyan fözelékféle lesz belöle, nem paradicsomos káposztaleves. én ugyan mindig izgulok, mert amíg fözöm nekem mindig hígnak tünik, akkor is, ha már az árpagyöngy megpuhult. de ha minden megfött és a még meleg platnin állni hagyom, ahogy telik az idö, egyre inkább sürü lesz. nem kell aggódni, ízlés szerinti vízzel lehet higítani, utánasózni.

      ami a kétnyelvü receptmegosztást illeti, néha én is csodálom magam, mert nem mindig van kedvem hozzá. de van néhány itteni barátnöm, akik el szokták kérni a receptjeimet és gondoltam, így egyszerübb. és valahogy könnyebb is konzekvensen így írni, mintha csak néha tenném.

  3. 10. január 2010 - 06:19

    ehhez inkább nem szólok!!! 🙂
    Egyetlen kaja, amivel ki lehet kergetni a világból! Megtömtek vele anno, az oviban, a folytatást nem részletezem 🙂
    Viszont Apukámnak is ez volt a kedvenc étele!

    • 10. január 2010 - 08:14

      ancsika, köszönöm, hogy azért mégis szóltál. meg tudlak érteni, nekem is van ilyen ételem, én a káposztás tésztát a világ minden kincséért meg nem enném. pedig emlékezeteim szerint nem is tömntek vele (vagy igen? csak elfolytottam ezen emlékeimet, nem tudom). már a szagától is el tudnék szaladni a világ végére. de jó, hogy mondtad, ha egyszer majd erre jársz, nem ezzel várlak:)

  4. 10. január 2010 - 07:56

    Nekem is nagyon tetszik ez az árpagyöngyös verzió 🙂 De régen ettem már, pedig nagyon szeretem!

    • 10. január 2010 - 08:22

      lúdanyó, nálunk még van egy félfazékkal, ebben a hidegben jól eláll, küldjek? fasírt is van még böven:)

  5. 10. január 2010 - 09:36

    Én is, én is, én is kérek!!:)) Olyan régen főztem, jövő héten kipróbálom ezt az árpagyöngyös változatot, mert biztosan elosztogattad már, mire ideértem…

    • stampoasis
      10. január 2010 - 15:44

      kata, sajnos már tényleg elfogyott:( számolj majd be, hogy ízlett neked az árpagyöngyös változat.

  6. Eszter
    10. január 2010 - 10:25

    A csilik közül a sárga bih jolokia? Mert nekünk olyan volt, és annak tippeltem.
    És a habareno tényleg gyümölcsös ízű? (Amellett, hogy nagyon csíp.)

    Úgy megenném a főzeléket, saját fasírttal. Én amúgy berántani szoktam, az árpagyöngyöt annyira nem szeretem.

    • stampoasis
      10. január 2010 - 10:44

      eszter, csili ügyben sajnos halvány gözöm sincs sajnos:( ez egy ilyen chili-mix-volt, még nem kóstoltuk. egyelöre csak kellék:)

      a fasírtot különben tegnap te juttattad eszembe:)

  1. 21. január 2010 - 22:19
  2. 7. szeptember 2010 - 21:19

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: