Kezdőlap > csak ülök és beszélek > hull a hó és hózik-zik-zik….

hull a hó és hózik-zik-zik….

19. december 2009 Hozzászólás Go to comments

nagyon örültem tegnap a postaládámban talált értesítésnek, miszerint el kell hoznom a postáról egy csomagot. ma reggel fel is keltem idöben, hogy az elsök között legyek, akik megrohamozzák a postát. amikor indulnék, látom, hogy nem a közeli postára kell mennem érte, hanem az eppendorfer landstraße-n találhatóra. elég rossz pont arrafelé a közlekedés – mármint innen, pedig légvonalban nincs túl messze. de sebaj, régen arrafelé laktam, jó lesz arra sétálni. biciklivel ma inkább nem mennék.  

az elsö meglepetés akkor ér, amikor kiszállok a megszokott helyen az 5-ös buszból, hogy átszálljak a 20-asra. ehhez régen csak át kellett menni a keresztezödésen. át is megyek, csak ott már nincs buszmegálló. tekintek jobbra, tekintek balra hátha csak vak vagyok és nem látok rendesen a hópelyhektöl. egy idö után látom, hogy nem vagyok vak, jól látom, hogy húz el a 20-as az orrom elött. ott kellett volna felszállnom rá, ahol 3 perce leszálltam. sebaj, akkor megyek egy vagy két buszmegállót gyalog szombaton reggel nem járnak olyan sürün a buszok.  útba ejtem azt a házat is, ahol nem is olyan régen évekig laktam. látom, felújítás alatt van, megnézem a neveket a csengötablón, ki lakik még ott.

megismerem a régi fákat, elmegyek a közeli parkba is, ha már itt vagyok. közben megdicsérem magam, hogy milyen elörelátó jó kislány voltam és sapkát húztam a fejemre. 

a parkban mindenféle eszembe jut, föleg a “régi életemmel” kapcsolatban: hányszor sokszor, mikor télen-nyáron, kivel általában egyedül jártam itt. szerettem, hogy ilyen közel van, ilyen sok arca van, voltak kedvenc helyeim, kedvenc fáim, eszembe jutott, amikor egy télen ilyen hóban itt futottam reggelente. erröl az jut eszembe, hogy megint jó lenne futni, jaj, csak ne lennék ilyen lusta. milyen szép is reggelente, amikor még senki sincs az utakon, a nap kel fel vagy a hó világít a lámpák fényében…

mire eljutok a második buszmegállóhoz csak kicsit vagyok összefagyva. a busz éppen jön, jó pár percet egész pontosan 3-at, mert csak két további megálló melegedni. ezután 10 perc eröltetett menet következik. ébredezik a város és pedig egyre jobban összefagyok. már fényképezni sincs kedvem, pedig lenne mit. arra gondolok, hogy visszafelé a csomaggal majd beülök egy kávézóba. mert ma reggel még kávét sem ittam, nem hogy reggeliztem volna, nem csoda, ha egyre jobban fázom.

már egész reggel egy a “hull a hó és hózik-zik-zik” sorai zsonganak a fejemben. lassan én is micimackónaak érzem magam, aki egyre jobban “fázik-zik-zik”.

végre elérem a postát jó lesz pár percet melegedni itt is, ahol megtudom, hogy nem is ide kellett volna jönnöm, hanem a hozzánk közeli postára. kérdésemre, hogy miért az van rányomtatva az értesítöre, hogy ide, vállvonogatás a válasz: biztos a helyettesítö postás tévedésböl rossz nyomtatványt töltött ki.

szuper: zarándoklhatok oda vissza, ahonnan jövök. és ahonnan ezelött másfélórával 10 perc alatt elhozhattam volna a csomagomat. összefagyás nélkül. a buszra várok megint 5 percet közben átkozom a hülyeségemet, hogy miért nem vettem fel egy rendes téli cipöt, csizmát vagy mittudoménmit, valamit, amiben nem fagynak le a lábujjaim. hogy gyorsabban menjen a dolog átszállok a metróra. azaz hogy ccsak szállnék, mert 15 percet késik. vissza a buszhoz. kivételesen szerencsém van. épp jön egy amely különben csak 30 percenként jár. további 10 perces gyaloglás után elérek a postára, ahol 10 óra után 10 emberes sor áll elöttem sovány vigasz, hogy  amikor kifelé megyek már huszan állnak a sorban. 3 helyen adják ki a csomagokat. elöbb-utóbb én is sorra kerülök.

végre én is megkapom az enyémet.  ekkor ér igazán csalódás: nem is csomag. egy könyvküldemény. ugyanolyan, mint amilyet rendszeresen a postaládámba szoktak tenni. ha nem fér bele, rá.  nem arról van szó, hogy nem örülök annak a könyvnek, amit magamnak rendeltem pár nappja az amazonon. de komolyan mondom nem értem, hogy karácsony elött a postás miért osztogat értesítéseket, ahelyett, hogy oda tette volna a könyvet a postaládára?

ekkor már semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy “fázik-zik-zik” és  hogy “kicsi vagyok, éhes és fáradt” ráadásul már képzavarom is van.

“így hát elindultam hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó,
s arra gondoltam, hogy otthon talán akad egy kis ennivaló.”

hazaérve föztem egy jó erös forró fekete kávét és összeütöttem a világ leggyorsabb rántottáját. végülis ez egy gasztroblog….

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

  1. 19. december 2009 - 14:57

    szegény-szegény Nokifejümicimackó!!!!!!!!!! :))))))
    (szépek a képek! akkor ezek szerint már nálatok is akad hó rendesen!)

    • stampoasis
      19. december 2009 - 15:05

      inkább micimackófejü noki:-) az egyetlen jó az egészben tényleg az volt, hogy különben nem készültek volna a fotók;-)

  1. 12. február 2010 - 22:05

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: