válság-vacsora – abendessen zu krisenzeiten

ma este nagyon büszke voltam magamra. pontosabban arra, hogy este fél hétkor biciklivel tekertem haza – annak ellenére, hogy  délután négytöl szakadt az esö és az utak ennek megfelelöen nedves avarban ill. pocsolyákban gazdagon fogadták azokat, akik ezen idöjárás ellenére  arra szánták magukat, hogy a busz helyett a hazajutásnak ezt a módját választották. nem is panaszkodhatom, a bicikliutak nem voltak zsúfoltak. ebben az is közrejátszhatott, hogy jócskán szemerkélt még az esö. mégis jobban esett így, mint a buszhoz bandukolni nem mintha messze lenne a munkahelytöl vagy otthontól, de mégis… semmi kedvem nem volt a meleg, néha elég zsúfolt, de minimum prüszkölö emberekkel teli buszba szállnom. hazafelé azon gondolkodtam, mit is fogunk vacsorázni, de semmi sem jutott eszembe. bevásárolni meg föleg nem volt kedvem – egyrészt már lassan 7 felé járt, másrészt a sarki plus-t épp nettóvá építik át. így lett abból vacsora, amit itthon találtam.

a szardíniakrém pirítósra 3 perc alatt elkészül és nem kell hozzá jó minöségü szardínián (egészben legyenek azok a kis ronda olajos halak)  és puha vajon kívül semmi. persze örül egy kevés citromlének, néhány tekerésnyi borsnak és pár szál petrezselyemnek – de mindezek nélkül is élvezhetö pirítóssal elfogyasztva. én az olajat le szoktam önteni róla és a halat a puha vajjal egy villával dolgozom össze. mr. nokedli is szereti, bár elötte tradicionálisan megkérdezi, hogy macskakaját eszünk-e?

sardinen auf toast: 1 dose sardinen abtropfen lassen und (mithilfe einer gabel) mit weicher butter (1-2 el) zu einer streichfähigen creme zerdrücken/ verrühren. mit einem spritzer zitronensaft + frisch gemahlenem  pfeffer + petersilien abschmecken.

mr. nokedli pfelgt vor dem verzehr die frage zu stellen, ob wir heute wieder katzenfutter essen?