Archívum

Archive for 3. november 2009

sütöben sült feta

3. november 2009 2 hozzászólás

az elmúlt napok húsevéseit követöen jól esett végre megint valami könnyebbet enni. a gasztrotipp-en találtam rá fahéj és feta receptjére, amelyhez rögtön kedvet kaptam. nagyon szeretem a fetasajtot, eddig megsütve csak görög-étteremben ettem, úgymond elöételként. ami nekem persze mindig reménytelenül sok volt. nem így a tegnap  esti otthoni sült feta vacsorát illetöen. a friss rukolás-paradicsomsalátán a meleg feta-sajt egy pohár fehérbor kíséretében annyira finom volt, hogy fel is vettem rögtön “könnyü és gyors” vacsorák közé. minimális eröfeszítéssel és nulla konyhai tapasztalattal elkészíthetö, biztos sikert ígérve.

  az elkészítési módot idemásolom, én egy picit változtattam, és a változtatásokat kurzívan írom:

kell hozzá:
feta sajt, lehetőleg eredeti görög, a legjobb amit sós lében úszva árulnak, paradicsom, 1 db friss chili felkarikázva (fahéj és fetánál egy paprika volt megadva), pár szem zöld és fekete olívabogyó,   őrölt bors és friss oregano + rozmaring (eredetileg csak oregánó), olívaolaj

a feta szeleteket ketté vágtam és egy tüzállótálba fektettem egymás mellé. a paradicsomot  negyedelve ráfektettem; a (chili)paprikát karikákra vágtam és a paradicsom+feta tetejére szórtam. picit borsoztam és oreganót+ rozmaringot tettem a tetejére. a feta egyharmadáig felöntöttem olívaolajjal. az egészet lezártam alufóliával és a 200 fokra előmelegíett sütőben 15-20 percig (attól függ mennyit készítünk) sütöttem. a fóliát óvatosan nyitottam fel,  mert a gőz, ami kijön alóla nagyon éget.

én tálaláskor az elözöleg balzsamecettel meglocsolt rukola-paradicsom-salátátra tettem a fetát + paradicsomot +chilit + olívbogyókat a meleg olívaolaj kíséretében és pár szem pirított fenyömaggal szórtam meg. friss kenyérrel tunkoltuk.

menzás meggyszósz – marhahússal és fött krumplival

3. november 2009 4 hozzászólás

a teljes hatás kedvéért képzeljetek alá egy háromszögletü alumíniumtálcát lekerekített sarkokkal… 

tegnapi felhívásomra jobbnál jobb recepteket kaptam. köszönöm szépen mindenkinek, aki megosztotta velem, mit lehet csinálni a maradék vasárnapi marahhúsból. egytöl-egyig minden ötlet nagyon tetszett és kapásból meg is csináltam volna azonnal. másik saját magamnak állított kritériumom az volt, hogy legyen hozzá minden itthon. ennek a meggyszósz eleget is tett, ráadásul egész délután csak arra tudtam gondolni. (lehet, hogy pont ilyen meggyes-kívánós szakaszom van, a múlt héten tejberizst kellett ennem meggyel.) ráadásul premier is volt, mert én még sosem csináltam meggyszószt. az igazat megvallva nincs is konkrét emlékem róla, hogy gyerekkoromban ettem volna. otthon tutira nem volt soha, de arra sem emlékszem, hogy a  menzán lett volna. persze biztos volt, valahonnan ismerem az ízét. így készítettem: egy jó maréknyi  fagyasztott meggyet sajnos csak ennyi volt feltettem fözni annyi vízben, amennyi éppen ellepte. belevágtam még egy fél almát tudom, ez nem egészen autentikus a menzaihoz, de kevésnek találtam csak a meggyet. füszereztem szegfüszeggel, fahéjjal és citromhéjjal, adtam hozzá két evökanál cukrot, amikor felfött hozzákevertem 1,5 dl tejfölt, amelybe elözöleg két teáskanál teljeskiörlésü lisztet tettem. a hökiegyenlítésre nem gondolva kapásból beleöntöttem a lisztes tejfölt, de szerencsére abszolut sima lett. lehet, hogy a teljeskiörlésü lisztnek köszönhetöen?

kíváncsian vártam, mit fog hozzá szólni mr. nokedli ugye a dolog természetéböl adódóan neki nincsenek ilyen jellegü aluminium tálcás menzai emlékei. az elsö falatok után kijelentette, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen jó.  aztán még repetázott belöle. a színe miatt szerintem különben a gyerekek is szívesen megennék.

és hogy mi lesz a maradék meggyszószból? elszaladok a boltba, veszek még meggyet, aztán felturbózom a tegnapi szószt gyümölcslevesnek…