Kezdőlap > hús, magyaros, magyaros föétel, vkf > XXIX. VKF!!! gördülö gombócok-ráadás: zsemlegombóc

XXIX. VKF!!! gördülö gombócok-ráadás: zsemlegombóc

1. november 2009 Hozzászólás Go to comments

kíváncsi vagyok, ki ismeri a zsemlegombócot. nálunk régen mindig a szalontüdö (na azt ki ismeri?) kíséröje volt, de vadasokhoz is jó kiegészítö. az ínyesmester szerint nagyon egyszerü: egy se nem lágy, se nem kemény állagú nokedlitésztába forgassunk bele pirított zsemlemkockákat. gombócokat formálva belöle lobogó, sós vízbe szaggatjuk. nem egy nagy kunszt. mondjuk nem is értem, hogy egyszer régen húgommal való zsemlegombóc-próbálkozásunk miért fulladt kudarcba. vagy szétestek a gombócok, vagy kemények lettek. már nem is tudom, mindenesetre elmehetett töle rendesen a kedvem, mert azóta sem próbálkoztam újra.  ma viszont  pont jól sikerültek. mondjuk nekem pont annak a megítélése okozott gondot, hogy milyen az a se nem lágy, se nem kemény állag. a nagy nehezen gombócalakura formált gömböket lisztes kézzel próbáltam még gombócalakúbbá ügyetlenkedni.egyébként már gyerekkori emlékeimben is mindig olyan amorf-formájúak voltak. a plusz liszt megakadályozza azt is, hogy a forró vízben szétmálljon a nehezen gombóccá formázott gombóc.  

mr. nokedli úgy kommentálta, hogy “ezt fözzem máskor is, mert ö imádja a zsemlegombócot”. nem tegnaptól vagyunk együtt, de ezt speciel még nem tudtam róla. azért hogy ne együk magában, csináltam hozzá kíséröként vadas marhahúst. premier volt ez is, azt sem tudtam hirtelen, hogyan kezdjem. mert spontán akció volt. jól felszerelt konyhámban mindig van ugyanis 80 dkg marhahús, így amikor húgom feldobta, rögtön lázbajöttem. a marhahús különben tavaly decembertöl várta a mélyhütö legeslegalján, hogy végre megsüssem.

szerencsére ancsika, aki szemmel láthatólag jártasabb hús-ügyekben adott néhány hasznos tanácsot. mondjuk kapásból az elsöt nem tudtam betartani: tegyük fel a marhahúst fözni, mintha húslevest föznénk. én ugyanis ezen a ponton már a szalonnát sütöttem ki, a húst meg éppen tettem rá. minden oldalról 2 percig pirítottam, majd betettem a 100 °C-os sütöbe  kb. 2 órára.  ezalatt a szalonnán (és egy pici ghín) megdinszteltem egy vöröshagymát, hozzáadtam négy karikára vágott répát és egy pasztinákot, sóztam, borsoztam (sok fekete borssal), tettem bele 4 babérlevelet és ugyanennyi borókabogyót, egy csipet szegfüszeget.  vörösborral leöntöttem és lefedve hagytam puhára párolódni. ekkor adtam hozzá 2 tk mustárt, 2 tk citromlevet, 1dl tejfölt, 1 dl tejszínt és botmixerrel pürésítettem.

tálalás elött 10 perccel felszeleteltem a húst és a szósszal egyszer felföztem, majd hagytam az elzárt tüzön pihenni.

  1. mr. nokedli
    1. november 2009 - 20:21

    Hmmm – das war lecker!!! Ich freue mich auf das nächste Mal!
    Mr. Nokedli

  2. duende
    1. november 2009 - 20:38

    Imádom. Imádjuk! 🙂
    Sokszor készítek én is. A szalontüdő pedig… hú, isteni étel. Vadast is mindig, és mindig és mindig csakis zsemlegombóccal. Ebben a kérdésben nem alkuszom. 🙂
    Jók a képek! 🙂

    • stampoasis
      1. november 2009 - 20:45

      köszönö,:-)érdekes módon én senkit nem ismertem otthon, aki a zsemlegombócot ismerte volna.

  3. 1. november 2009 - 22:00

    A zsemlegombócot én is nagyon szeretem, vadassal is-de a szalontüdőre is emlékszem…Azt viszont kb. 15 éve nem ettem, pedig milyen finom….
    Szép kerek gombócok lettek!!!

  4. 2. november 2009 - 11:56

    ügyesen kivágtad magad!!! 🙂
    Zsemlegombócot mi is ismertük már otthon is. Vadashoz mindíg az volt.
    Az a lényeg, hogy Mr. Nokinak is ízlett! 😉
    (küldjek bajor gombócot? most hideg van, így nem romlana meg!!!)

  1. No trackbacks yet.

Hozzászólás a(z) trinity bejegyzéshez Kilépés a válaszból