Archívum

Archive for 2009. november

radicchio+bélszínnel – radicchio mit rinderfilet

30. november 2009 10 hozzászólás

már írtam arról, hogy mennyire kedvelem a radicchiot. a legeslegszimplább ételeknek is remek színt ad és kellemesen kesernyés íze feldobja a viszonylag semleges ízü salátákat. emellett azt is nagyon szeretem benne, hogy akár meg is lehet sütni (elég neki pár pillanat, különben a színét veszti, ami igazán kár lenne) és így pl. tésztákhoz is adható.  ma este egy ilyen színpompás vacsora készült, mivel volt maradék kifözött tészta a hétvégéröl- úgy tünik sosem tanulom meg, mennyi tésztát kell fejenként szánni. egyszerüen mindig megmarad a fele. és volt még egy darab bélszín a hütöben, ami a hétvégén nem került feldolgozásra.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

a bélszínt vajon megsütöttem (közepesen erös tüzön oldalanként 3-3 percet), majd a 100 °C-ra elömelegített sütöbe tettem pihenni. a vajra dobtam egy fokhagymacikket, egy chilit és egy marék mirelit-zöldborsót, felöntöttem 1,5 dl tejszínnel és 1,5 dl tejföllel. sóztam, borsoztam, a borsót hagytam félpuhára föni (kb 5 perc), majd beledobtam a  csíkokra vagdalt radicchiot. a forró tésztára szedve és a bélszínt csíkokra vágva  azonnal tálaltam.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 das rinderfilet habe ich auf mittlerer hitze in butter auf jede seite 3 minuten angebraten, dann in den vorgewärmtem backofen (100 °C) gestellt. in der pfanne habe ich eine knoblauchzehe, eine chili und eine handvoll tiefkühlerbsen angebraten, gesalzen und gepfeffert, dann mit 1,5 dl sahne und 1,5 dl créme fraiche 5 minuten gekocht. den in streifen geschnittenen radicchio dazugegeben und nach einer minute mit den nudeln und den rinderfiletstreifen serviert.

Reklámok
Kategóriák:fleisch, hús, nudeln, tészta

mandarinos croissant desszert – mandarinen-croissant-dessert

29. november 2009 2 hozzászólás

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA         elérkezett az elsö advent, meggyújtottuk az elsö gyertyát. még pár nappal ezelöttig egészen biztos voltam benne, hogy ezen az éven teljes egészében kihagyom a karácsonyi elökészületeket. erre egy ismerösöm azt mondta, hogy ez a stressz tipikus jele. lehet.  be kell valljam, nem sokat tartok sem a karácsonyi, se az adventi felfordulásról, amely sokkal inkább arról szól, hogy kinek mit veszünk, mit hogyan dekorálunk a legújabb divat szerint. lassan már fözni is azt fözünk, ami divat és nem ami hagyomány ilyenkor. ilyen téren nagy szerencsém, hogy mr. nokedli is hasonló nézeteket vall és nem várja el ill. kívánja, hogy ezerfélét süssek-fözzek. pláne hogy ugyanennyiféle ajándékkal lepjük meg egymást. ezen az éven idöben elöre megbeszéltük, hogy most sem csinálunk nagy felhajtást. ill. annyit sem mint egyébként szoktunk. örülünk, hogy pár napot együtt tölthetünk és néhány szeretteinkkel. kész. semmi nagy felhajtás vagy “csináljunk úgy, mintha”. ezzel a vallomással nem biztos, hogy sok gasztroblogos társam ért egyet. valahogy mégis kikívánkozott belölem, talán csak azért, hogy ne várjatok itt nagy adventi vagy karácsonyi csodákat. legfeljebb csak egészen kicsiket. mint pl. a fenti adventi koszorú – minimális kivitelben.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

vagy mint pl. a tegnapi  találós kérdés megoldása, ami nem más mint egy roppant egyszerü mandarinos sült desszert, amely igazándiból nem is adventre készült, hanem azért, hogy beavathassam vadonatúj kis csinos piros tüzálló-tálkáimat. a recept egy szintén  új szakácskönyvemböl származik. szokásomhoz híven egy icipicit alakítottam a recepten. az eredetiben málna szerepelt volna, de azt ilyenkor nem akartam venni, a mandarint évszakhoz jobban illönek találtam. a mák pedig egyenesen kínálta magát a forró krémbe. különféle alkalmakra vendégvárónak is adja magát. az aprítást elöre meh lehet csinálni, a krémet utolsó pillanatban – a siker garantált, hiszten semmi csavar nincs benne, mégis dekoratív és finom.  

mandarinos

2 személyre:

1 croissantot (ugyan a recept 4 személyre 4 db-t írt, de ilyenkor szoktam kérdezzni magamban, hogy kipróbálta- e az illetö? nekem még az egy db két adagra is sok volt) kockákra vagdostam összekevertem 1,5 mandarin cikkeivel. beletöltöttem két kivajazott tüzálló formába (kicsit le kell nyomkodni), majd leöntöttem a következö krémmel: 1,5 dl forró tejbe belekevertem egy tojást, 2 ek juharszirupot, egy csipet vaníliát, fahéjat és 1 ek mákot.  220 °C-ra elömelegített sütöben 20 percig sütöttem. nekem a legjobban az illata és a roppanós mákszemek tetszettek benne.        

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

für zwei portionen 1 croissant in mundgerechte  füllen stücke schneiden. die croissantstücke mit 1,5 mandarinen vermischen und in die aussgebutterte formen, mit einem löffel herunterdrücken und sodann mit der creme auffüllen: 1,5 heiße milch mit einem ein und 2 el ahornsirup, eine prise vanilie und zimt sowie mit einem esslöffel mohn verrühren.  im vorgewärmten backofen bei 220°C 20 minuten backen. mir haben der duft und die knackigen mohnkörcer am besten gefallenn.

Kategóriák:dessert, desszert

adventi meglepetés – adventsüberrraschung

28. november 2009 4 hozzászólás

magam sem tudom miért, de  a mai nap felét abban a tudatban töltöttem, hogy ma van elsö advent. azt hiszem tegnap este képzödött ez a tévhitem, amikor sötétedéskor a boltokat járva feltünt a sok karácsonyi miegymás. nekem pl. még gyertyát kellett vennem. ebben ki is merült karácsonyi kellékeim bevásárlása. amit szükségesnek tartok az adventi ill. karácsonyi idöszakra ugyanis szépen becsomagolva várakozik az év ca. 330 napján a padláson arra, hogy  kibontakoztathassa magát.

még ha az adventi gyertya meggyújtásával holnapig várni is fogok szerencsére még idöben felismertem téveszmémet, egy kis adventi édesség azért készült ma este. mégpedig az alábbiakból.

ti mire tippeltek, mi lehetett a végeredmény?

(egy kis segítség: tojás, tej és vaj is kellett hozzá)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

in der annahme, dass heute (!) der erste advent ist, habe ich eine kleinigkeit zum feier des tages zubereitet. zum glück habe ich noch rechtzeitig gemerkt, dass die erste kerze erst morgen fällig ist.  keine ahnung, wie ich mich so geirrt haben konnte. vielleicht hat mich das trubel beim gestrigen einkaufen am abend, wo alle ihre weihnachtssachen gekauft zu habe schienen, in die irre geführt. ich habe lediglich kerzen gekauft. alles andere für meine alljährliche weihnachtsdekoration wartet gut eingepackt ca. 330 tage im jahr auf dem dachboden darauf, ausgepackt zu werden.

die adventsüberraschung aus den obigen zutaten hat aber auch so sehr gut geschmeckt. hat jemand eine idee, was es gewesen sein könnte?

(eine kleine hilfe: ei, milch und butter kamen noch hinzu)

Kategóriák:??? Címkék: ,

mozzarella-revolution: ungarischer kartoffelauflauf (rakott krumpli)

27. november 2009 10 hozzászólás

(magyarul lentebb)

Blogevent | Mozzarella Revolution | 1.10.-31.11.09

in ungarn kennt und liebt ihn jeder: den kartoffelauflauf mit ungarischer paprika-knoblauch-wurst. die anzahl der zutaten ist überschaubar, die zubereitung denkbar einfach und das ergebnis einfach lecker.  in ungarn würde man statt mozzarella ausgebratenen speck auf dem auflauf verteilen. ich bin der meinung, dass die wurst und die sahne+créme fraiche fett genug sind. den speck kann man sich schenken und auf die doch etwas gesundere mozzarella zurückgreifen.  wie praktisch, dass buntcooking gerade die mozzarella-revolution ausgerufen hatte.

man nehme (für 4 personen)

8 mittelgroße kartoffeln

4 eier

150 g ungarische paprika-knoblauch-wurst (ersatzweise spanische chorizo)

200 ml süße sahne

200 ml  créme fraiche

100 g mozzarella

salz

OLYMPUS DIGITAL CAMERA         die kartoffeln in salzwasser kochen, pellen, in scheiben schneiden. die hartgekochten eier ebenfalls in scheiben schneiden. die wurst würfeln. in eine große feuerfesteform ein wenig sahne gießen und eine schicht kartoffeln hineinlegen. mit wurstwürfeln und eierscheiben belegen, ein wenig salzen, dann etwas sahne darauf verteilen. dann kommt die nächste schicht, bis die zutaten verbraucht wind. schließlich die créme fraiche und die mozzarella darauf verteilen. im vorgewärmten backofen bei 200°C 20 minuten überbacken, bis der käse goldbraun ist.

rakott krumpli

in ungarn reicht man zum kartoffelauflauf traditionell saure gewürzgurken. das mag zwar im ersten moment überraschend klingen, passt aber geschmacklich wirklich sehr gut. interessant ist noch, dass bei dieser gelegenheit, der “eierschneider” (siehe das bild ganz unten) benutzt wird. laut umfragen befindet sich in beinahe jeder ungarische küche so ein teil, was in den meisten fällen  lediglich  dazu  genutzt wird, zu diesem kartoffelauflauf die eier gleichmäßig in scheiben zu schneiden. alternativ kann man natürlich auch ein scharfes messer benutzen;-)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

olvastam hetekkel ezelött egy blog-event-es felhívást buntcooking, amelynek mindössze annyi kritériuma volt, hogy fözzünk mozzarellával – másképpen. néhány éve kicsit meglepödtem, amikor péter barátomnál a rakott krumpli tetejére nem kakastaréj-szalonna, hanem mozzarella került. a kolbász pedig nem karikákra, hanem apró kockákra vágatott. aminek nagy elönye, hogy nem rágcsál minden harmadik falatnál perceken keresztül egy nagy darab kolbászt az ember, hanem szinte mindenhova kerül egy kis darab és mégis minden falat ízletes. összességében talán még ilyen módon kevesebb is kell a kolbászból. ami már csak azért is fontos, mert nem könnyü ám jó paprikás-fokhagymás kolbászhoz jutni, így minden szeletkéje komoly gasztronómiai kincsnek számít és illik jól beosztani.   

OLYMPUS DIGITAL CAMERA         biztosan megvan mindenkinek a maga bevált receptje, én így készítem:  8 közepes krumplit héjában megfözök és héjától megszabadítva karikákra vágok. 4 keményre fözött tojást felszeletelek. ebben külön jó, hogy ilyenkor és csakis ilyenkor használom a tojásszeletelöt. azt hallottam, ezzel nem vagyok egyedül.   egy félszál kolbászt apró kockákra vágok. egy tüzállótálba öntök egy kevés tejszínt, majd sorba rakosgatom a krumplit, kolbászt, tojást, picit megsózom, öntök rá egy kis tejszínt és így tovább soronként, míg minden el nem fogy. a tetejét meglocsolom jó sok tejföllel nehogy száraz legyen. és megszórom apróra vágott mozzarellával. elömelegített sütöben 200°C-on 20 percet sütöm, amíg a teteje színt kap. ecetes csemegeuborka nélkül elképzelhetetlen. ma este nyolc után ugrottam le a boltba, mert nem volt itthon. 

spagetti északitengeri-rákkal – spaghetti mit nordsee-krabben

26. november 2009 2 hozzászólás

ma majdem sikerült ismét 12 órát a munkahelyen töltenem. azzal a különbséggel, hogy a mai nap még a tegnapinál is sokkalta megeröltetöbb volt. ma volt ugyanis annak a napja, amikor felelösséget kellett felvállalnom egy munkááert, amelyet annak rendje módja szerint jól elbaltáztam. nem igazán a  felelösségvállalással van volt a gondom, sokkal inkább annak mikéntjével és azzal, hogy én sem vagyok tökéletes és csinálok hibákat. ez alkalommal nem is kicsiket – mindezt úgy, hogy sikerült hónapokon keresztül húznom-halasztanom egy ügyet, amely most aztán végérvényesen elég kellemetlenül végzödött. ez pont velem történt meg, aki mindig és minden körülmények között igyekszem 100%-ot és még sokkal többet hozni. hozhatnék fel mindenféle mentségeket, hogy miért történt úgy ahogy és ki mindenki tehetett volna még annak érdekében, hogy ne ilyen módon végzödjön az egész, meg hogyaz általános túlterheltség miatt lett így, ahogy, és a többi…   de az igazság az, hogy én nem törödtem a dologgal eleget ill. nem akkor, amikor, és nem úgy, hogy idöben lettem volna. legbelül tudtam, hogy ezt az egészet csak vacakul lehet megoldani, ha egyáltalán meg lehet. de nem lehetett, legalábbis én nem tudtam. sem idöben, sem tartalmilag helyesen. kérdeznem nem volt kitöl vagy talán nem is akartam, hogy legyen. azt hittem, valahogy csak megoldom majd – ahogy a munkám 95%-át simán megoldom vagy legalábbis elöbb-utóbb. talán azt hittem, hogy én majdnem tökéletes vagyok. legalábbis az irodai énem. ami mindig olyan jó érzéssel töltött el föleg néhány kollégával szemben, hiszen én látszatra mindig minden szituációt uralok, gond nélkül döntök, csinálom, amit kell.

aztán ma megkaptam, hogy mennyire nem professzionálisan csinálom a dolgom. ez kemény volt. akkor is, ha hónapok óta tudtam vagy legalábbis sejtettem, hogy így végzödik majd. mondjuk még egy fél éve kicsit orrigálhattam volna az irányt. de már akkor sem tettem. már akkor is féltem, mi les, ha nem sikerül. utólag látom, amit akkor még nem. ha akkor megcsinálom rendesen, nem lennék ma ilyen helyzetben. lehet, hogy minden perspektíva kérdése? lehet, hogy ez az eset a határaimat mutatja meg? lehet, hogy majd egyszer úgy fogom értékelni, hogy ez  a tapasztalat is hasznos volt – visszafelétekintve? mindenesetre most elég rosszul érzem magam a börömben. miért olyen nehéz belátni, hogy még én sem vagyok tökéletes? az egy másik kérdés, hogy vajon jó  lenne-e, ha az lennék?

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

ilyen gondolatokkal eltelt nap után ma jól esett este nyolckor spagettit fözni, paradicsomszószt rotyogtatni, parmezánt reszelni – lassan átállni “itthon-móduszba”. ez tényleg a legeslegegyszerübb tésztareceptem. egy pillanatig sem kell gondolkozni, mikor mi kerül hova: mialatt a spagetti megfö, felfözök egy dobozos paradicsomkonzervet (sózom, borsozom, chilizem, oregánóval megszórom), amihez a végén 2 percre 10 dkg északitengeri rákot adok. a tányéron meghintem parmezánnal és  bazsalikommal.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

az egyetlen nehézséget a macskák jelentik: abban a pillanatban, amikor felbontom a rákot (ill. annak müanyag csomagolását), megjelenik két halálraéheztetett macska a konyhában.  még akkor is, ha eddig a percig jóllakottan a lakás legesleghátsóbb részén békésen aludtak. ilyenkor nem marad más választásom mint megosztani velük a rák-adagot. mondjuk, ha rajtuk múlna, azzal is egyetértenének, hogy mi együk a paradicsomos spagettit, ök pedig a teljes rák-adagot.

szóval, ha nem lelkiismeretfurdalással szeretném tálalni magunknak a rákos spagettit, felesben oszozunk. a macskák pedig örülnek, hogy nem hiába nyávogtak és mefogadják magukban, hogy legközelebb is résen lesznek, mert megéri…

mea culpa….. gastroblogger sind auch nur menschen…

25. november 2009 8 hozzászólás

megkockáztatom, hogy eljátszom a jó (gasztroblogger)hírnevemet, mely szerint mindig friss alapanyagokból fözök, egészséges dolgokat fogyasztok, a kész kajára rá sem hederítek. ez kb. az esetek 95%-ra igaz is, de hösiesen bevallom, ha este röviddel kilenc elött hazaesek, 12 óra munka után, nem mindig van kedvem salátát vagdosni, esetleg még be is vásárolni. ilyenkor nagyon jól esik egy dr-oetker-pizza. és olyan jó, hogy nem kell vele csinálni semmit: a sütö bemelegszik, a pizza megsül, míg átöltözöm és a többi esti szokásos rituálét elintézem. megbízható minöség – 15 perc alatt. döntse el ki-ki magában, ennyi belefér-e…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

gastroblogger sind auch nur menschen. menschen, die auch ihre schwächen haben. und die nicht unbedingt abends um neun noch lust haben, knackige salate oder sonst was noch so gesundes auf den tisch zu zaubern. die aber ohne schlechtes gewissen zu haben, den herd auf 200 °C vorheizen und eine wohlgeformte dr.oetker-tiefkühl-pizza  in den ofen schieben. auch wenn es nicht so wahnsinnig gesund ist. auch wenn es gar nicht gesund ist. immerhin weiss man, was auf den tisch kommt. möge jeder selbst entscheiden, ob so viel “ungesund” drin ist…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

öszi színkavalkád: meleg tök+cékla-saláta – herbstlicher farbenrausch: warmer kürbis-rote-beete-salat

24. november 2009 8 hozzászólás

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

pár napja anikó oldalán találtam erre a színpompás receptre. a szemet és az ízlelöbimbókat egyaránt ámulatbaejtö salátát ki is kiáltottuk mr. nokedlival az ösz salátájának és rettentöen sajnáltuk, hogy “csak” kétszerre tudtunk belöle enni, mert bizony nagyon szívesen megettük volna harmadik este is. milyen jó, hogy a töknek is és a céklának is még egy darabig szezonja van.

vor einigen tagen habe ich dieses farbenfrohe rezept auf anikó´s deutschsprachiger internetseite gefunden. nicht nur die augen, auch die gaumen erfreuen sich einer wunderbaren vielfalt der zutaten und gewürze. mr. nokedli und ich haben ganz schnell diesen beschlossen, dass es DER herbst-salat schlechthin ist. wir haben es ausserordentlich bedauert, nur zweimal aus diesem köstlichen salat essen zu können.  wie gut, dass der kürbis und die rote beete noch einige zeit ihren saison haben.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

1. a céklát megmosva, lecsutakolva egyenként alufóliába csomagolva 180 °C-on 70-80 percet sütöttem (a salátához elég 2 db, de ha céklát sütök, mindig többet szoktam, néhány napot remekül eláll a hütöben – és nagyon  finomakat lehet a sült céklából készíteni. pillanatok alatt, ha már megsült…)

die gewaschenen rote-beete-knollen wurden einzeln in alufolie gewickelt und ca. 70-80 minuten bei 180 °C im ofen gebacken. (zum salat reichen 2 stück, wenn ich aber eh schon dabei bin, backe ich immer ein paar knollen mehr. sie überstehen im kühlschrank unbeschadet einige tage und schnell ist aus ihnen was leckeres zu zaubern, sofern sie bereits fertig gebacken sind).

OLYMPUS DIGITAL CAMERA          

2. a hokkaidó-tököt szeletekre vágva egy tüzálló tálba rakta. olívaolajjal és egy fél citrom levével meglocsoltam, sóztam, borsoztam, chilipehellyel, fahéjjal és egy kis barnacukorral megszórtam. zsályalevelekkel és apróra vágott gyömbérrel ízesítettem. 180 °C-on 35 percet sütöttem (betettem a cékla mellé).

in der zwischenzeit habe ich einen hokkaido-kürbis in spalten geschnitten und diese in eine feuerfeste schale gelegt. mit olivenöl und dem saft einer halben zitrone begossen, gesalzen, gepfeffert, mit chilliflocken, zimt und brauner zucker bestreut, mit salbei und klein geschnittenem ingwer zusätzlich gewürzt (neben die rote beete gestellt).  

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

3. személyenként 1-1 maréknyi madárbegysalátát megmostam, megszárítottam és elkészítettem a dresszinget: fél citrom levét, olívaolajat, sóval, borssal egy lekváros üvegben jól összeráztam. a madárbegy salátát megszórtam a felszeletelt (elötte meghámozott) még meleg céklával, sült-tökkel  és fetasajttal. a hús csak azért került hozzá, mert volt egy szelet maradék bélszín a hütöben, amelyet gyorsan mindkét oldalon 2-2 perci sütöttem. 10 percig pihenni hagytam, majd vékony csszeletekre vágva még egyszer megsütöttem.  OLYMPUS DIGITAL CAMERA

in der zwischenzeit habe ich den salatdressing aus dem saft einer halben zitrone, olivenöl, salz pfeffer gemacht und in einem marmeladenglas solange geschüttelt, bis sich alles gut vermischt hat. auf den feldsalat habe ich die noch warmen rotebeete scheiben (die ich zuvor gepellt habe), die kürbisspalten und den fetakäse verteilt. da ich noch noch ein stück rinderfilet im kühlschrank hatte, habe ich es von beiden seiten je 2 minuten gebraten, dann 10 minuten ruhen lassen und schließlich in dünne scheiben geschnitten, um es nochmal kurz anzubraten.