Archívum

Archive for 27. október 2009

tejberizs

27. október 2009 7 hozzászólás

nem maradt más választásom, mint tegnap orvoshoz menni.  a váróteremben persze az évszaknak megfelelöen nem egyedül ücsörögtem. szerencsére semmi komoly, kaptam orrcseppet és köhögés csillapítót. most éppen annyi jött még hozzá, hogy beszélni nem nagyon tudok. éljen az internet! enni nem sokat eszem, literszámra iszom a friss gyömbér teát sok mézzel, ahogyan nyelem le még jó melegen, kifejezetten érzem, hogy tényleg jót tesz a torkomnak.

tegnap valahogy  eszembe jutott a tejberizs. talán, mert ha az ember beteg, akkor jó visszagondolni arra, hogy mit is evett szívesen gyerekként. arra mondjuk speciál nem emlékszem, hogy betegen tejberizst ettem volna valaha is. a tejberizs nekem csak is kristálycukorral és fahéjjal jöhetett szóba. a tejbegrízre viszont csak kristálycukor és holland kakaópor kerülhetett. volt emellett egy csak a tejberizshez járó különlegesség, amit nagyon szerettem. sosem értettem, miért nem lehetett ezt a finomságot a tejbegrízre tenni, hiszen a gríz lényegesen gyakrabban került az asztalra.

nem is tudom igazán, minek hívják: vajat kellett egészen alacson kis tüzön a kis piros zománcos lábasban olvasztani és addig pirítani, amíg ilyen lett:

nagyon szerettem, ha ilyen “pirított” vajjal lett meglocsolva a tejberizs. amikor már nagyobb voltam és én készíthettem (de vigyázva, nehogy odaégjen, mert gyorsan odakap) rendszeresen megégettem vele az ujjamat is meg a számat is, mert nem bírtam kivárni (min. 30 perc kell neki) és csak oda-oda nyúltam a kislábas széléhez, hogy kóstolgassam.

a tejberizst a szokásos módon készítettem: tejet felforral, nagyon odafigyel, egy pillanatra sem hagyja egyedül, mert könnyen kifut és nincs büdösebb az odaégett tejnél ill. nincs rosszabb a tüzhelyet megszabadítani az odaégett tejtöl (én egyedül hagytam, ki is futott, büdös is lett – a tüzhelytisztításról nem is beszélve). rizst beleönt, legalacsonyabb tüzön föz (nálam 40 perc kellett neki), néha keverget, 2 teáskanál cukrot csak a végén tesz bele, így jelentösen csökken az esélye, hogy leragad és odakozmál (én persze már az elején beletettem, amitöl persze, hogy odakozmált, de csak egy kicsit).

tálaláskor meglocsoltam az olvasztott vajjal, megszórtam kristályukorral és fahéjjal. emellett a következöket kell betartani:

– csak kistányéron tálalható

– csak teáskanállal ehetö, esetleg egy kisebb méretü evökanállal, de semmi képen sem rendes evökanállal. a legjobb lenne hozzá a gyerekkori macis kanalam.

-  mindenképpen csigavonalban kell enni: elöször a szélét körbeenni, aztán a maradéknak a szélét és így tovább, míg csak egy kiskanálnyira való marad a tányér közepén:

egy másik, általam csak itt megismert változata: meggybeföttel enni. úgyis nagyon finom, csak hiányzanak hozzá a gyermekkori élmények: