gasztroblogger-katasztrófa

11. október 2009 Hozzászólás Go to comments

annyi szép, finom, sikeresnek tekinthetö és újra elkészítendö ételröl számolok itt be lassan másfél éve, hogy úgy érzem most itt az ideje arról is mesélnem, milyen  az, ha valami nem sikerül. mert meg kell mondanom, elö szokott ilyen is fordulni. mondjuk azokat eddig nem szoktam fényképezni, de  mostantól fogom. tulajdonképpen kényszerüen, ugyanis sikerült egy olyan hetet túlélnem, amikor is semmi (de tényleg semmi) nem sikerült a konyhában. majd erröl még külön mesélek. elöször beszámolok a legfrissebb (mai) konyhai kudarcomról.

ostsee brücke möwen

iskolai szünet révén pár napot a keleti tenger mellett tötöttünk, számolva azzal, hogy nem csak napos napjaink lesznek. már elég profi vagyok abban, miféle konyhai kütyüket és alapvetö élelmiszereket  érdemes (mitöbb kell magunkkal vinni, ha önellátásra vagyunk berendezkedve (mint most is voltunk). az eddigiekböl tanultak alapján  volt végre nálunk kenyérvágókés, 2 db “mindenes” kés, krumplihámozó,  uborka- és parmezán-reszelö. nem tudhattuk elöre, hogy a parmezánreszelöt kivéve az összes többi a szállásunkon is lesz (mert eddig sosem volt). nem volt viszont se  palacsintasütö, se tüzálló jénai, se tepsi. az elöbbi feltétlenül szükséges tükörtojás és omlett, esetleg (különösen összel hangulatjavítóként bevetendö) palacsintasütésre.  jénai/ tepsi nélkül se “nudelauflauf” (=tészta, sonka, csiperke, tejföl, sajt – ergo gyerekek kedvence), se semmi sütöben sült bármi valósítható meg.  még jó, hogy tchibo-éknál éppen serpenyös akció volt, mert  egy új palacsintasütöre amúgy is szükségem lett volna. 

“lange rede, kurzer sinn” = aki sokat beszél, keveset fog – alapon most elöljáróban csak annyit: egy palacsintasütövel és egy jénaival (lidl) meggazdagodva tértünk ma haza az “öszelésböl”.  egy hétig epedeztem az almás palacsintára. aztán úgy alakult, hogy az almát is hazahoztuk. talüan jobb is. mindig arra gondoltam, milyen jó is lesz gyorsan egy kis palacsintát sütni. alapvetöen semmi gondom a palacsintával, remekül tudok vékonyakat sütögetni, mégha nem is csinálom túl gyakran.  az almás palacsintát csak itt ismertem meg (értsd: ettem valahol 1-2 alkalommal évekkel ezelött), gondoltam, simán megy: almát vékony szeletekre vágni, palacsintatésztát kicsit sürübbre hagyni, fahéjas cukorral megszórni mennyei étek lesz.

statue

ehhez képest láthatja ország-világ, mi sült ki belöle: szétszakadozott cafatok. persze analízáltam, mi lehetett a baj:

a) az almaszeletek voltak túl vastagok?

b) nem most kellett volna kísérleteznem életemben elöször teljeskiörlésü-liszttel palacsinta-ügyben?

c) lehet, hogy sokat állt a bekevert tészta (pedig csak egy közelben lakó barátunkhoz ugrottam el pár percre *khhhhh* a lakáskulcsért, addig állni hagytam)??

d) lehet, hogy már ott elcsesztem, amikor az almákat a felforrósított vajra tettem, aztán nagy szemekkel néztem, hogyan csúsznak szanaszét, ha rájuk öntöm a palacsintatésztát?

e) ”normális” megfordításról persze szó sem lehetett…

modjuk ehetönek ehetö volt: a vajon sült almaszeletek beborítva a palacsintával, megszórva a fahéjas cukorral isteni csemegének bizonyultak, ha nem is a szemnek, de a szájnak mindenképpen:

 

annak örültem különben a legjobban, hogy nem elutazásunk estéjén kezdtem neki…. azt hiszem, nem lett volna benne köszönet….

  1. Eszter
    12. október 2009 - 06:50

    Szerintem nem olyan gáz, én a múltkor csúnyábbat ettem Áginál (de finom volt). Ő is ilyen módszerrel sütötte, mint Te.

    Viszont úgy emlékszem, otthon lereszeltük az almát, kicsit kinyomkodtuk a levét, aztán bele kellett keverni a palacsintatésztába. Így nem áztatja el, eloszlik, átsül, és tetszetős is.

    Ja, én egyszer a banános amerikai palacsintával kicsit hasonlóan. Rendes palacsintát sajnos nem tudok, az amerikai viszont elég egyszerű, csak véletlenül túl sok tésztát kevertem be, és csak sütöttem, meg sütöttem, meg sütöttem, és ennek már két éve, és azóta senki nem kívánja az amerikai palacsintát. (Talán majd most :))

  2. stampoasis
    17. október 2009 - 15:57

    köszönöm a biztatást. az amerikai palacsintára már nekem is régóota fáj a fogam, de méeg sosem jött össze. jöhetnél készíteni;-)

  1. No trackbacks yet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: