Archívum

Archive for 21. június 2009

avokádó-krém

21. június 2009 3 hozzászólás

köszönöm a lelkes találgatásokat. azoknak lett igaza,  akik valamilyen kenyérre kenhetöre tippeltek.

kedvelem az avokádót. csupán  az szokott némi gondot okozni, hogy  néhány napig (nálam általában 4-6, de lehet kicsit több is) a megvásárlása után érni hagyni kell. így aztán jó néhány napra elöre kell tervezni tudni.  akkor jó, ha a héjat picit megnyomva érezzük, hogy puha kezd lenni. vigyázat: ha a vékonyabb végét nyomjuk meg, ott lehet, hogy már puha, de a vastagabb része attól még lehet kemény. érdemes a vastagabb részén kísérletezni. ha félérett állapotban próbáljuk hasznosítanmi, fel kell készülnünk arra, hogy bizony inkább szappanízü, mintsem élvezhetö örömökhöz jutunk fogyasztásakor. ha viszont túlérett, akkor hosszú szálkás részek keletkeznek benne (mint a mangóban is), amelyek szintén nem igazán élveezetesek. emellett be is barnul és íze olajos szardíniához lesz hasonlatos.

ha ennek ellenére mégis avokádó-vásárlásra szánja el magát az ember, némi tapasztalattal igazán finom élvezetekre készülhet fel. aki mer, az nyer alapon. az avokádókrém elkészítésének rengeteg fajtája létezik, én nem szoktam túlbonyolítani: fokhagyma, só, bors, pici citromlé és egy kevés joghurt (vagy tejföl) felhasználásával összeturmixolom az avokádót és mi pirítósra vagy friss kenyérre kenve, paradicsommal, paprikával, olívabogyóval esszük. az arányok ízlés kérdése, nálunk mindig csak szemre készül. lehet bele tenni snidlinget, mentát, petrezselymet – vagy amit akartok.  nálunk gyakori szombat délutáni “köztes-étkezésre”: olyankor általában késön reggelizünk és ritkán van kedvem délre ebédet fözni, inkább hat-hét körül szoktunk vacsorázni. párom pedig reggeli után 2-3-4 órával már enne valamit. ilyenkor vagy egy szendvicst kap, vagy egy avokádókrémet. elöbbit egyedüli fogyasztásra, utóbbit meg kell, hogy ossza velem, mert az avokádókrémnek sohasem tudnék ellenállni. a legviccesebbnek azt tartom, hogy mindig meg szokta kérdezni, hogy ez micsoda?

Reklámok
Kategóriák:kenyérre kenhetö

a blogolás 1. aranyszabálya

21. június 2009 2 hozzászólás

ha blogolás elött egy arcpakolást tettünk fel, hasznos lehet, ha nem feledkezünk meg az idöröl…

…különben elöfordulhat, hogy a maszkot majd keservesen kapargathatjuk le az arcunkról.

(lehet, hogy rondábbak leszünk mint elö ez nem tesz majd jót  arcunk szépségének.)

p.s. és az is elöfordulhat, hogy párunk vacsora közben megkérdezi: “mi az az izé a nyakadon?”

Kategóriák:kisokos

töltött padlizsán

21. június 2009 Hozzászólás

pontosan emlékszem, mikor készítettem elöször. 18 éve, amikor au-pair-ként töltöttem itt egy évet (dehogyis tudtam még akkor, hogy egyszer majd visszatérek ide).  a család meglehetösen véges számú receptes könyveit bújva bukkantam rá, és az anyuka egyetértö bólintásával került egyszer az ebéd asztalra, hogy aztán visszatérö (és gyakori) ebéd legyen – szintén az anyuka kívánságára. az egészen pontos akkori receptre ma már csak halványan emlékszem. azóta sokat változott, fejlödött, csak az alapok maradtak: padlizsán, hagyma, fokhagyma, paradicsom, zöldfüszerek (annak idején biztosan csak petrezselyem, estleg majoránna?) rizs, a tetejére sajt.

az elején volt még benne gomba és sonkakocka – ezeket az idök folyamán elhagytam. került viszont bele darálthús és jó sok zöld: oregánó, rozmaring, kakukkfü. legállandóbb benne az állandó változás. mindenegyes alkalommal kicsit más, de mindig nagyon-nagyon finom. ahogyan ezt írom jut eszembe, hogy még sohasem tálaltam fel vendégeknek. tényleg nem tudom, miért, egészen biztos vagyok benne, hogy akik hozzánk jönnek, mind az utolsó falatig nagy örömmel fogyasztanák. talán, mert számomra annyira (a szó jó értelmében) közönséges ételnek számít??

ancsika töltött padlizsán receptjében olvastam, hogy ö hogyan készíti elö a padlizsánt. én eddig elöföztem, de azt mindig macerásnak éreztem, így  kipróbáltam elösütve: a félbevágott padlizsánokat vágott felükkel lefelé egy serpenyöben kevés olívaolajon pár percig pirítottam, majd az elömelegített sütöbe toltam öket kb. 20 percre.

megpirítottam egy nagy fej hagymát olívaolajon, hozzáadtam a darálthúst és fokhagymát, sóztam, borsoztam, paprikáztam. amikor a hús  megpirult rátettem  a sürített paradicsomot és tovább pírítottam (ha kicsit száraznak tünt, öntettem hozzá egy kevés vizet). megszórtam sok  oregánóval, rozmaringgal és kakukkfüvel. a sütöböl kivett padlizsánfeleket egy kiskanállal óvatosan kivájtam (egyrészt forró, másrészt kicsi odafigyelést igényel, hogy sikerüljön meghagyni az egycentis széleket), a “padlizsánbelsöt” apróra vágtam és hozzáadtam a füszeres-paradicsomos-húsos-szószhoz és pár percig tovább föztem.

a végén hozzákevertem a fött rizst és megtöltöttem a padliszánfeleket, reszelt sajtot szórtam rá (volt még kecskesajt is a hütöben, így az is rákerült) és 20 percre a forró sütöbe toltam.

ebböl amennyiségböl szokott maradni annyi “töltelék”, hogy a azt, ami nem fér bele a 4 padlizsánfélbe, másnap szoktuk megenni – sajttal a tetején átsütve. mondanom sem kell, hogy ekkor is nagyon finom, hacsak nem még finomabb.

hozzávalók (2 személyre – 2 evésre)

2 közepes méretü padlizsán

1 nagy fej hagyma

2 fokhagymacikk

2×2 ek olívaolaj

50 dkg darálthús

1/3 tubus poaradicsompüré

sok zöldfüszer: oregánó, rozmaring, kakukkfü

só, bors, paprika

10 dkg fött rizs

reszelt sajt

Kategóriák:föétel