Archívum

Archive for 18. június 2009

jelek

18. június 2009 2 hozzászólás

az elmúlt napokban gyakran volt viharos az idöjárás. a hömérö higanyszála sem döntögetett új nyári csúcsokat. ami mondjuk nem baj, mert legalább nem izzad az ember. igaz én ma ennek ellenére rendesen izzadtam. reggel elbicikliztem a szokott idöben a munkahelyemre. már kicsit gyanús volt, amikor fél úton meg kellett állni, levenni a széldzsekimet, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentöséget. az irodába érve elkészítettem a kávémat, felszeleteltem egy-egy kiwit és öszibarackot, majd helyet foglaltam az íróasztalomnál. aztán csak bámultam ki az ablakon és arra gondoltam, hogy valami nem stimmel. eleinte nem is tudtam mi az. aztán feltünt, hogy nem nyúltam mintegy automatikusan a kávém után (nem vagyok különben kávéfüggö, ezt az egyet iszom reggelente). ha kisebb-nagyobb megfázást kapok, annak biztos elöjele, ha nem kívánom a kávét. de most se a torkom nem fájt, se az orrom nem bizsergett.

hirtelen bevillant, hogy hú, de hányingerem van, és hogy már megint izzadok  mint a pekingi kacsa (nem tudom különben az izzad-e, de szerintem igen  és különben is ez egy gasztro-blog, úgyhogy ebböl a szempontból passzol a kacsa-hasonlat). egy ideig csak ültem, egy-két dolgot próbáltam elintézni, de egy kétsoros levelet is négyszer kellett kinyomtatnom, mire minden stimmelt. aztán még kétszer, mert nem voltam képes rendesen összehajtogatni és borítékba tenni. közben eltelt vagy 20 perc, én még mindig nem nyúltam a kávém után – idönként perceken át csak a lélekzetvételemre koncentráltam és arra, hogy jó lenne nem összeesni az íróasztal mellett, mert mondjuk az mégis milyen ciki lenne. összeszedtem magam és mondtam a velem szemben ülö kolleginának, hogy akkor én most inkább mégiscsak haza mennék.  “mi baja?” hangzott a nem  éppen együttérzö visszakérdés, szemmel láthatóan még nem vette észre, hogy valami bajom lenne. mondtam, nem tudom, de nem érzem jól magam. egy perccel késöbb, amikor a többiektöl is elköszöntem, valaki azt mondta, hogy nagyon sápadt vagyok, látni, valami nem stimmel. hazajutok-e egyáltalán. mondtam, hogy persze-persze. magamban meg azon kezdtem gondolkozni, hogy fogok én biciklivel hazakerekezni. aztán ment minden automatikusan: lifttel le, biciklire fel  (ekkor éreztem, hogy kicsit tán szédülök is, de gondoltam, majd csak szépen lassan megyek, nagyon figyelve a körülöttem lévö forgalomra). utólag azt hiszem, nagyon nagy szerencsém volt, hogy nem történt valami.

folyt.köv.

Reklámok

fdh: gombás krumpli balzsamecettel

18. június 2009 Hozzászólás

tegnap este ismét egy igazi fdh (= fözz, de a hütöböl)-vacsora került az asztalra  még szombaton vettem gombát és már nagyon itt volt az ideje valamit kezdeni vele. körülnéztem a hütöben és még ezeket találtam:

20 dkg gomba

3 szelet maradék serrano sonka (innen

pár szem borsó

néhány kis paradicsom

pár szem krumpli, 1 nagy fej hagyma

mialatt a krumplit a héjában megföztem, megpirítottam egy kevés olívaolajon az apróra vágott hagymát, rádobtam a gombát, sóztam, tettem rá egy kevés chilipelyhet, 2 percet stöttem, majd kikapcsoltam a tüzhelyet és hozzáadtam egy jó marék zöldet az erkélyröl (volt benne oregánó, kakukkfü, petrezselyem), majd a pár szem borsót és a paradicsomot. a megfött krumpliról leöntöttem a fözövizet és hagytam 2 percet fedö nélkül állni. aztán kockákra vágtam és a gombához kevertem, óvatosan rálöttyintettem két evökanál balzsamecetet (hogy mindenhova jusson) és még óvatosabban egyszer átkevertem, hogy a krumpli ne törjön nagyon össze. tálaláskor  az “összetépkedett” sonkát a gombás krumplira szórom. a fotózás után jutott eszembe, hogy elfelejtettem rászórni a pirított szezámmagot.

(az eddigi fdh-receptek itt találhatók).

Kategóriák:fdh, krumpli