Archívum

Archive for 2009. január

ricottás diós farfalle egy kis zölddel

27. január 2009 Hozzászólás

DSC01971

ez a vacsora a véletlen vagy inkább a kényszer szülötte. létrejöttét köszönhette egy már két napja lejárt ricottának és két nagyon éhes embernek.

mialatt felfött a tésztának való víz, szétnéztem a hütöben és a következöket találtam:

egy marék zöld-saláta-keverék tegnapról (spenót, rukkola és egy piros színü saláta, aminek nem tudom a nevét)

két paradicsom

két szelet marhasonka

a megfött farfallét még forrón összekevertem a ricottával és egy kis olivaolajjal. rádobtam a felkockázott paradicsomot és az zöld salátát. sóztam, fehér borsot tekertem rá és megszortam egy kis pirított dióval és a felkockázott marhasonkával.

annyira finom lett, hogy biztosan nem ma készítettem utoljára.

Reklámok
Kategóriák:tészta

vérnarancsos tiramisu

27. január 2009 Hozzászólás

DSC01916

ízbolygónál láttam a narancsos tiramisu receptjét. nem vagyok kimondottan tiramisu-fan, de a krémes recept a kicsit savanykás naranccsal nagyon kívánatosnak tünt. mivel éppen néhány vérnarancs várt a konyhában feldolgozásra, kézen fekvö volt, hogy én vérnarancsos tiramisut fogok készíteni. a narancsok ennek szerintem nagyon örülhettek, mert a narancsból nálunk normális esetben csak narancslé lesz. ettöl eddig csak egyetlen kivétel volt: talán kétszer egy évben kacsamell mellé kerültek köretnek.

a jövöben viszont reszkessetek narancsok: belöletek (vér)narancsos tiramisu készül majd!!!

DSC01923

a receptet nem írom le, ugyanúgy készítettem, mint ízbolygó – csak vérnarancsból.

DSC01950

Kategóriák:desszert

cékla-saláta

27. január 2009 Hozzászólás

valamelyik gasztroblogon láttam egy céklás saláta- receptet. napokig járt a fejemben, de mire odajutottam, hogy elkészítsem, nem emlékeztem rá, kinél láttam és pontosan mi is volt benne. annyit tudtam, hogy cékla, alma, dió és balzsamecet tutira volt a hozzávalók között.

én így készítettem:

1 fött cékla

1 közepes alma

1 marék pirított dió

az öntethez:

2 ek balzsamecet

3 ek szölöolaj

1 tk fügemustár

1 tk méz

só, bors, örölt chili, örölt gyömbér

DSC01890

a céklát és az almát felkockázom. az öntethez való egy csavaros (lekváros)üvegben alaposan összerázom, majd a céklás almához adom. jól átkeverem, hogy mindenhova jusson a az öntetböl és legalább egy órára a hütöbe teszem, hogy az ízek összeérjenek. tálaláskor megszórom a pirított dióval és egy szelet csíkokra vágott marhasonkával (ami ugyan nagyon finom volt, de a saláta nélküle is kiváló lesz).

DSC01894

annyira finom, hogy én már többször készítettem a munkahelyre is – jól bírja a “szállítást” a bicikli csomagtartójában is.

Kategóriák:cékla, saláta

XXII.VKF!!! mindent bele!

25. január 2009 1 hozzászólás

paradicsomos káposzta

(hús nélkül)

DSC01868

nagyon örültem zsuzsa kiírásának. egyrészt gyakran (és szívesen) készítek egytálételt. másrészt nagyon szeretem benne, hogy mindig éppen azt lehet bele tenni, ami éppen otthon van és nem kell nagyon készülödni, bevásárolni hozzá. mivel az egytálételeket mindig “fejböl” fözöm, így soha nem készül kétszer ugyanaz. ez alól talán csak egyetlen kivétel van: a paradicsomos káposzta, amelynek elkészítése annyira egyszerü és olyan kevés minden kell hozzá, hogy sikerül mindig ugyanolyan finomra csinálnom.

hozzávalók 4 személy részére:

DSC01855

1 nagy fej hagyma

4 ek olaj

1 fej fehérkáposzta

20 dkg gersli (árpagyöngy)

1/2 tubus sürített paradicsom (vagy két kicsi konzerv)

só, köménymag, babérlevél, bors, ízlés szerint csípös paprika, petrezselyem

az apróra vágott hagymát az olajon üvegesre párolom, hozzáadom a csíkokra vágott fehérkáposztát, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, hozzáadom az árpagyönygöt, paradicsompürét, a sót, köménymagot, babérlevelet (ízlés szerint csípös paprikát) és kb. egy óra alatt puhára fözöm. néha megkeverem és ha szükséges öntök még hozzá egy kevés vizet, ha szükséges kicsit “utána sózom”. tálaláskor friss borsot tekerek rá és meghintem egy kevés petrezselyemmel.

én nagyon szeretem csak úgy magában, akár hidegen is képes vagyok “rájárni”. ha férfi is eszik belöle, lehet tenni rá egy szelet sült húst, vagdalthúst;-) az én párom nagyon örült a vegetáriánus változatnak (tofus tönkölybúzás szelet):

DSC01875

Kategóriák:magyaros egytálétel, vkf

tarhonyás hús vagy magyar kuszkusz?

21. január 2009 Hozzászólás

DSC01878

kedvelt menzai emlékeim egyike. és bár egyes szakácskönyvírók véleménye szerint a mai napig magyar családok mindennapos eledele, valahogy nálunk otthon régen sosem volt. nagymamámnál sem. söt mi több, még én sem föztem soha. a mai napig. kicsit meg is sértödtem (de igyekeztem palástolni), amikor párom hazaérve, belekukkantva az edénybe azt kérdezte: “kuszkusz lesz vacsorára?”. nem igazán az sértett meg, hogy nem ismerte fel a magyar tarhonyát (németül: eiergraupen), mint inkább az, hogy pont tegnap este ettünk tényleg kuszkuszt. ez kicsit olyan, mintha a borsót a mákkal keverné össze valaki, nem? ezen azért hamarosan túltettem magam, föként azért mert már nagyon éhes voltam. így aztán gyorsan megterítettem, fényképeztem és már ettük is az elsö adagot.

amikor a repetát szedtem a tányyérba megkérdeztem a páromat, hogy uborkát is kér-e még. mondta, hogy igen, de már akarta is kérdezni, hogy azt minek vagdaltam így be. mondtam, hogy azért, mert jobban mutat a képen. udvariasan közölte, hogy ha nem lenne muszáj, akkor a második adakot “nem-bevagdalt-uborkával” kérné.

DSC01888

hozzávalók 4 személy részére

4 dkg olaj

1 nagy fej hagyma

pirospaprika, ízlés szerint lehet csípös is

1 tk örölt kömény (elhagyható, de szerintem sok pörkölt jellegü ételhez illik)

60 dkg csirkemell

4 dkg olaj

25 dkg tarhonya

a hagymát egy kevés olajon megpírítottam, az edényt a tüzröl levéve pirospaprikát és egy kevés vizet adtam hozzá. visszatéve a közepes lángra, rádobtam a kockákra vágott csirkemellett, megsóztam, “köményeztem” és annyi vizet öntöttem alá, hogy ne égjen oda, hanem pörköltszerüen süljön.

egy külön serpenyöben felforrósítottam az olajat és a tarhonyát ügyesen kevergetve megpirítottam, majd hozzáadtam a pörkölthöz. felöntöttem annyi forróvízzel, amennyi jól ellepte és legalacsonyabb hömérsékleten 20 perc alatt készre föztem. a kikapcsolt tüzhelyen én még 5-10 percig állni hagytam, úgy lett tökéletes az íze és a konzisztenciája:

DSC01880

Kategóriák:magyaros föétel, menza

csokitorta amerettivel

18. január 2009 Hozzászólás

ez egy igazán jó "maradékfeldolgozó" és sütésnélküli csokoládés torta. szigorúan csak csokifüggöknek, akiknek mindig  van egy rakás jó minöségü keserücsokoládéjuk á konyhaszekrény legmélyén – ki tudja mikor lehet rá szükség alapon.

DSC01839 

hozzávalók (egy 24 cm-es tortaformához)

"tészta"

10 dkg babapiskóta

10 dkg amaretti (=olasz mandulás keksz)

7,5 dkg olvasztott vaj

töltelék

45 dkg keserü csokoládé (min. 60%-os)

6 dl tejszín

5 cl amaretto

(ha gyerekek is esznek belöle keserümandulaaroma)

díszítéshez

kakaópor (cukor nélküli, ún. holland)

kevés porcukor

1 dl tejszín (én tejhabbal helyettesítettem)

6 amaretti

a babapiskótát és az amerettit egy zacskóba tesszük és sodrófával apróra törjük.  a kapott morzsalékot a felolvasztott vajjal alaposan összekeverjük és a sütöpapírral kibélelt tortafromába simítjuk.

a csokoládét felaprítjuk és vízfürdö felett megolvasztjuk. a tejszínt felverjük, hozzáadjuk az amarettot és óvatosan belekeverjük a felolvasztott csokoládét. a krémet rátesszük a tésztára, elsimítjuk és legalább 4 órára (meg jobb egész éjszakára) a hütöbe tesszük.

tálaláskor meghintjük a kakaóporral és porcukorral, a felvert tejszínhabbal és egy-egy félbevágott amarettivel díszítjük. én a tejszín helyett (nehogy már annyi kalória legyen benne! – felkiáltással) tejhabbal díszítettem.

én ugyan a receptet olvasván rögtön gondoltam, hogy nagyon tartalmas (értsd: nem diétás) lesz, de hogy ennyire! amilyen egyszerü, annyira finom, kellö nagy étvágyú közönség/ vendégsereg  hiányában legközelebb a receptet "negyedelni" fogom és egy mini-tortaformában készítem.

DSC01838

Kategóriák:Uncategorized

töltött karfiol

11. január 2009 Hozzászólás

pár héttel ezelött gergely anikó “culinaria ungarn” címü könyvében olvastam elöször a töltött karfiolról – mint magyar specialitásról. jól el is csodálkoztam rajta, mert én még sosem hallottam róla. gyorsan átfutottam a receptet és kipróbálásra érdemesnek minösítettem. ez röviddel karácsony elött történt és annyira finom lett, hogy tegnap (az eredeti recepten kicsit változtatva) ismét megcsináltam.

CIMG1892

recept:

1 közepes méretü karfiol

25 dkg sonka

3 dl tejföl

6 dkg vaj

4 tk liszt

10 dkg parmezán

só, bors, szerecsendió

a félpuhára fözött karfiolt kicsit a felénél magasabban keresztben elvágom.

a sonkakockákat összekeverem 1,5 tejföllel és ezzel töltöm meg a karfiolt, ráteszem a tetejét.

egy serpenyöben felolvasztom a vajat és hozzákeverem a lisztet, majd felöntöm annyi karfiolos fözövízzel, hogy egy ne túl sürü levet kapjak. ehhez hozzáöntöm a maradék tejfölt, ízlés szerint sózom, borsozom, adok hozzá szerecsendiót és a reszelt parmezán felét. szépen lassan ráöntöm a karfiolra, majd a maradék parmezánnal megszórom. közepesen forró sütöben 30 perc alatt szép pirosra sütöm.

rizzsel, petrezselyemmel megszórva tálaltam.

CIMG1891

Kategóriák:Uncategorized