mikulás avagy konyhai katasztrófák 1. – nikolaus oder küchen- katastrophen 1.

minden kedves olvasómnak kellemes mikulás-napot kívánok!

ich wünsche all meinen lesern einen schönen nikolaus-tag! 

biztosan említettem már, hogy nem vagyok egy nagy sütö-tündér. különösen nem karácsonyi sütemények terén. talán arra vezethetö ez vissza, hogy  amikor anno tizenegynéhány éve férjhez mentem, gondoltam, nekem is sütnöm kell karácsonyra mint egy világbajnok. vettem egy karácsonyi receptes újságot, sütöttem belöle 4-5 félét. mérsékelt eredménnyel. hiába, na, hiányzott a gyakorlat. egyik keksz keményebb és ízetlenebb lett mint a másik. a szép dekorációkat sem volt ám olyan könnyü megcsinálni. szóval maga volt a katasztrófa. úgy elment a kedvem töle mint a pinty. és azóta sem álltam neki újból. ma reggel olvastam ancsika blogját és a kókusz-csók + mogyorós csók  felkeltették érdeklödésemet. annál is inkább, mert végre lehetöséget láttam a mélyhütöben betárolt tojásfehérje csökkentésére. elökotorásztam a tojásfehérjés zacskókat és mit ad isten, pont 9 db fehérje akadt a kezembe (4-es, 3-as és  2-es tárolásban). a kókuszoshoz 6 kellett, a mogyoróshoz 3. tök jó! mondjuk azon bosszankodtam, hogy épp tegnap álldogálltam a boltban az ostyalapok elött, veygem – ne-vegyem arckifejezéssel. úgy döntöttem, nem veszem, úgyse sütök ilyesmit. na de ezen nem múljon. 40 dkg kókuszreszelék is volt, 35 dkg porcukor is, 1 teáskanál citromlé is akadt. így gondoltam, mi sem könnyebb egy kókuszos rágcsálnivaló elkészítésénél.

 

a gondok ott kezdödtek, hogy nincs nagy tálam 6 tojásfehérje felveréséhez. gondoltam se baj, majdcsak belefér a tojásfehérje az én kis tálamba. ehhez csak annyit, hogy a fehérje nem így gondolta. nem fért bele, képes volt kifolyni. ott folytatódott, hogy most már tudom, az ostyalap nem úri huncutság aminek máig hittem. szerintem azzal ma nem ragadt volna rá a kókusz-csók a sütöpapíros tepsire. na azért amit sikerült egészben  többé-kevésbé sértetlenül levakarnom a sütöpapírról, finom lett. hogy az alját kicsit kasírozzam, hidegen váltakozva olvasztott fehér- ill. étcsokiba mártogattam.

6 tojás fehérje, csipet só
25 dkg porcukor
1 t.k. citromlé
40 dkg kókuszreszelék

a tojásfehérjékböl és a csipet sóval kemény habot vertem, majd folyamatosan hozzáadtam a porcukrot is. jöhetett a citromlé és a kókusz. ezt már csak  fakanállal keverem hozzá.
legközelebb kerek ostyalapokra halmozom (ennek híján sütöpapírra, de jól le is ragadt) és 130°-os kb. 30 percig sütöttem. a 20. perctöl árgus szemmel 2 percenként nézegettem. amikor kihült olvasztott fehér ill. étcsokiba mártogattam az alját. ha megszáradt olvasztott csokival csorgattam meg a tetejét.

6 eiweiss, salz

250 g puderzucker

1 tl zitronensaft

400 g kokosraspel

eiweiss mit dem salz aufgeschlagen, puderzucker und zitronensaft dazugegeben, kokos mit einem holzlöffel  darunterrühren. die kokosmakronen auf oblaten verteilen (auf nur backpapier kleben sie) bei 130 °C ca. 30 minuten gebacken. nach belieben die unterseite in weisse oder bitterschokolade tauche, auf die obere seite schokolade tröpfeln.

merke: das gefäss für 6 eiweisse muss ausreichend gross sein sonst läuft das eiweiss über, was eine ziemliche schweinerei ist.

backoblaten sind sehr nützlich. falls man den teig nicht vom backblech mühselig abkratzen möchte.

forraltbor – glühwein

egyre rövidebbek és hidegebbek a napok. végre jól esik egy pohár forralt bor. ugyan a karácsonyi vásárok már hetek óta kínálják, de kinek van kedve +12 fokban ilyesmit inni? a minöségröl ne is beszéljünk, mert sajnos a készen vett forralt bort jobb is ott hagyni, ahol kínálják, hacsak nem akaruk mindenféle ízfokozót leönteni a torkunkon és  másnap fejfájással ébredni. ezért biztos, ami biztos alapon igyuk inkább otthon. egy kiadós téli séta után, összefagyva hazaérve pár perc alatt elkészíthetö. az egyetlen fontos dolog, amire figyeljünk: nevével ellentétben ne forraljuk, hanem csak hevítsük fel addig, míg apró gyöngyök jelennek meg a tetején. ekkor tegyük bele a cukrot és a füszereket, hagyjuk egész alacsony tüzön éppen csak gyöngyözni 5-10 percet. 

die tage sind zunehmend kürzer und kälter. endlich ist glühwein-zeit! die weihnachtsmärrkte bieten schon seit wochen das wärmende getränk an, aber wer hat schon lust bei +12 °C glühwein zu trinken? obwohl… von den fertigen glühweinen lässt man lieber die finger. es sei denn, man möchte eine menge künstliche aromen  zu sich nehmen und am nächsten tag mit kopfschmerzen aufwachen. dann schon lieberzu hause einen richtig guten glühwein trinken! nach einem spaziergang in der winterlichen kälte zu hause ankommend ist der glühwein in wenigen minuten fertig. achtung! nicht kochen, nur bis zum siedepunkt erhitzen (bis di kleinen perlen auf der oberfläche zu sehen sind), zucker und gewürze zugeben und bei schwacher hitze 5-10 minuten leicht köcheln lassen.