tészta-saláta

mr. R. ma este a zenekaros barátaival ment grillezni, ahova vinnie kellett valami ennivalót (a húson kívül).  azt kérte, készítsek tésztasalátát. nem mondhattam nemet – olyan ritkán “rendel” valamit, mindig azt eszi, amit elé teszek, nem volt szívem bevallani neki, hogy még sosem készítettem. ráadásul nem is szeretem és nem is értem, mit esznek mások rajta. arról nem is beszélve, hogy azt sem megy a fejembe, mitöl saláta a tészta-saláta? mondjuk annak idején azt sem tudtam megfejteni, mitöl az a francia-saláta? a németek különben odavannak a tészta-salátáért, amely elképzelhetetlen borsó, répa- és szafaládékockák (fleischwurst) nélkül, esetleg ecetesuborkadarabokkal, de mindenképpen majonézzel nyakon öntve. a deluxe-variációba petrezselyemzöld is kerül. az enyém ehhez képest igazán light-os lett:

25 dkg színes fött kagylótészta (ha tojásnélküli és ha leöblítjük hidegvízzel, akkor kevésbé ragad össze),

1 cukkini +  1 piros paprika (apró kockákra vágva)

koktélparadicsom (ízlés szerint)

dresszing: 4 ek fehér borecet, 6 ek olívaolaj, só, bors, 1 cikk fokhagyma), bazsalikomlevél, snittling.

a még meleg tésztát összekevertem a többi hozzávalóval.  a fényképröl lemaradt, de parmezánforgácsok kerültek a tetejére.

paradicsomos hal

mindenkinek van legalább egy olyan étele, amit nem szokott megosztani másokkal, mert mások nem szeretik. meg talán azért is, mert nem egy nagy szám. mármint az a bizonyos étel. mégis olyan jól esik néha. nálam ezek egyike  a paradicsomos hal. az egyetlen, ami el szokott gondolkoztatni, hogy a macskák is odavannak érte. érdekes módon kevésbé a halért, mint a paradicsomos szószért…