áfonyás stracciatella-torta

láttam már jó pár keksz alapú tortát, megpakolva gyümölccsel és mascarponéval. szépek is voltak, könnyünek is tüntek, de a mascarpone nekem nagyon zsíros és különben is kételkedtem benne, hogy a keksz a az olvasztott vajjal elég alapot ad-e a tortának. miután tegnap kipróbáltam tudom, hogy a dolog müködik. nagyon gyorsan elkészül (eltekintve a hütési idötöl) és igazán finom.

én a biztonság kedvéért mindjárt 2 tortaformával kezdtem (20 cm és 14 cm). gondoltam az egyiket viszem a szombat esti vacsorához, a másikat meg majd vasárnap eleszegetjük itthon.  nem ez volt az elsö eset, amikor mennyiségileg kicsit túllöttem a célon. ami különben nem baj, mert a nagyobbik tortát holnap beviszem a munkahelyre, a lányok örülni fognak neki.  a receptet leírom a kisebb mennyiségre (14 cm), ez két embernek egy hétvégére (tehát két napra) éppen elegendö. feltéve, ha mindketten mértékletesek, már ami az édességet illeti. ha mégsem vagy, ha több személyre készítjük, duplázzuk az adagot egy normál 28 cm-es tortaformához.

10 dkg kekszet  betettem egy “újrazáródó” zacskóba és a sodrófával alaposan összeaprítottam zsemlemorzsaszerüre, majd összekeevertem 6 dkg olvasztott vajjal és belenyomkodtam a kisütöpapírozott tortaformába. amelyet aztán, míg a töltelék készült a hütöbe tettem. 10 dkg mascaponét konyhai robotgépben összekevertem 10 dkg krémsajttal, 15 dkg natúr joghurttal és 10 dkg olvasztott fehér csokival. amikor már alaposan összekevertem a krémet, beleszórtam 5 dkg késsel durvára vágott étcsokoládét. a tortalapot kiraktam annyi áfonyával, amennyi ráfért, majd rákentem a krémet. tálalásig (nálam ez 4 óra volt) a hütöben tartottam.

szombat esti láz

tegnap este egy kedves barátommal föztünk. lassan évek óta visszatérö közös fözések ezek, amikor mindig készül valamilyen magyaros étel is, de kicsit másként, mint ahogyan azt hagyományos módon ismernénk. a tegnap esti elöétel egy avokádókrém volt. egy darab avokádóból készül, de simán elég lett volna négy embernek is elöételnek. még tiszta szerencse, hogy a föétel a nyári könnyüétel kategóriába tartozott:

a különleges és számomra teljesen szokatlan az volt benne, hogy nem a sárga/ fehér magyar paprika volt az alapja, hanem a sötétzöld holland. amely ráadásul, számomra szintén teljesen szokatlan módon, kockákra volt vágva. a héjától megszabadított paradicsommal és egy csipet sóval együtt került a tüzre és rövid fözés után került bele egy kevés apróra vágott hagyma (én a paprikához hasonlóan a hagymát is mindig karikákra vágom), egy kiskanál örölt paprika, egy kis csili és egy fél marék bazmati-rizs.

amikor már készen volt és a tüzet elzártuk alatta, került még hozzá egy kis gerezd fokhagyma, két sült és lehéjazott narancssárga paprika és egy fél szál vékony szeletekre vágott gyulai kolbász. tálaláskor pedig még egy kis olívaolajjal locsoltuk meg.  én a zöldség szeletelési módján kívül  “csak” annyiban  készítem másként a lecsót, hogy nálam sosincs benne se rizs, se fokhagyma, se gyulai. nem beszélve az olívaolajról. viszont nálam mindig kerül rá a végén tojás. mindezektöl a különbségektöl eltekintve, annyira finom volt, hogy hamarosan elkészítem itthon is. annak ellenére, hogy a zöld holland paprikát soha tényleg ki nem állhattam. eddig.

ti hogyan készítitek a lecsót? héjastól vagy anélkül teszitek bele a paradicsomot +  paprikát? karikára vagy csíkokra, netán kockákra vágva? tojással vagy tejföllel megbolondítva? fokhagymával vagy öröltpaprikával?